Az aradi vértanúk emlékére mutattak be szentmisét a Ludovika-kápolnában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az 1848–49-es szabadságharc leverését megtorlás követte: 1849. október 6-án Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét, valamint Aradon a szabadságharc tizenkét tábornokát és egy főtisztjét. A megtorlásnak számos további áldozata volt, százak kerültek börtönbe vagy kényszerültek emigrációba. Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben nyilvánították nemzeti gyásznappá.

A nemzeti gyásznap alkalmából idén is szervezett megemlékezést a Tábori Püspökség, melyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika-főépületének Szent László tiszteletére felszentelt kápolnájában tartottak. A megemlékezésen megjelent Földváry Gábor, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős államtitkára; Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke; Holló József altábornagy, miniszteri biztos, valamint a Magyar Honvédség számos elöljárója. A szentmisén Bábel Balázs érsekkel koncelebrált Bíró László tábori püspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök és több tábori lelkész.

A szentmise előtt Berta Tibor, a Tábori Püspökség általános helynöke köszöntötte az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, bár október 6-a eseményei megrendítőek, a történelem az aradi deputációnak adott igazságot, ahol magyar, német, horvát, szerb, örmény együtt küzdött az igaz ügyért.

Homíliájában Bábel Balázs kifejtette, hogy az elmúlt 168 évben sokféleképpen méltatták az aradi vértanúkat, szinte mindent tudunk róluk, azonban tudásaink inkább sablonok, melyek által a történelmi személyiségek meg is merevedtek. A történelem csak akkor az élet tanítómestere, ha hagyjuk, hogy szívünkben életre keljenek a történelmi személyiségek. „Az emberek nem fehérek és nem feketék, hanem egyszerre jók és rosszak” – hangsúlyozta a főpásztor, és felelevenítette személyes kötődését az aradi vértanúkhoz.

Igen hamar, már általános iskolás korában fel tudta sorolni a tizenhárom vértanú nevét, és mindig is büszkeséggel töltötte el, amikor olyan helyszínen járt, amely valamelyik szabadságharcoshoz volt köthető: például egri szeminarista korában meglátogatta Lenkey János sírját, és a papság körében köztudott volt az is, hogy Knézich Károly aradi vértanú árván maradt gyermekeiről Bartakovics Béla egri érsek gondoskodott. Az első megdöbbenés tápiószecsői káplán korában érte Bábel Balázst, amikor a historia domusból megtudta, hogy a Tápió menti csaták idején a plébánián táborozó Damjanich János tábornok a falu ármánykodása következtében kivégeztette a tápiószecsői és a kókai plébánost. „Olyan élmény volt számomra, mint amikor egy gyermeknek megmondják, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát – emlékezett vissza Bábel Balázs. – De ekkor megtanultam, hogy a 19. század emberei nem Jókai Mór által ábrázolt személyek, akik csak jók és rosszak lehetnek, hanem emberek: jók és rosszak egyaránt.” Ahogyan egy futónál is az a fontos, miként ér célba, egy ember életútját is az alapján ítélhetjük meg, hogy miként fejezte be azt.

Az érsek példaként hozta az aradi vértanúk utolsó óráiban lelki segítséget nyújtó papok és lelkészek visszaemlékezéseit, amelyek hősies és másokért szolgáló lelkületről tanúskodnak: Kis Ernő utolsó szavaiban a fiatalokért való imádságra szólított fel; Leiningen-Westerburg Károly maga vigasztalta a megrendült lelkiatyát; Schweidel József pedig feszülettel a kezében halt meg, és arra kérte a kivégzésénél jelen lévő papot, hogy a keresztet adja át fiának. Damjanich János a börtönben katolikus hitre tért, és utolsó üzenetében az aradi vértanúktól származó legszebb imádságot hagyta az utókorra. Bábel Balázs emlékeztetett arra is, hogy ez a lelkület generációkon keresztül átadódott az érintett családokban: Török Ignác szépunokája nem más volt, mint Brenner János rábakethelyi káplán, aki a kommunista egyházüldözés során, szolgálat közben halt vértanúhalált.

* * *

A szentmisét követően a Ludovika-főépület dísztermében került sor a Közös küldetésben – Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában című kötet bemutatójára. Bevezető gondolataiban Berta Tibor a Tábori Püspökség nevében köszönte meg a kötetben tanulmányt író szerzők munkáját, majd Bábel Balázs köszöntötte a könyvbemutató résztvevőit, köztük Boross Péter volt miniszterelnököt. Az érsek kifejtette: a könyv hiánypótló alkotás, mivel magyar nyelven még nem jelent meg hasonló munka. Földváry Gábor helyettes államtitkár Simicskó István honvédelmi miniszter köszöntését tolmácsolta, és reményét fejezte ki, hogy a könyv az ifjabb generációk érdeklődését is fel fogja kelteni. 

Benkő Tibor vezérkari főnök beszédében nemcsak a kötetet, hanem a Tábori Püspökség munkáját is méltatta, mivel gyakorló parancsnokként megtapasztalhatta, milyen támogató hatással van a katonákra a tábori lelkészek jelenléte. Benkő Tibor emlékeztetett: a közös küldetés a gyakorlatban is megvalósul, mind békeidőben, a kiképzések idején, mind a háborús területeken végzett missziók során. Holló József altábornagy, miniszteri biztos szintén reményét fejezte ki a könyvvel kapcsolatban, miszerint a tábori lelkészi szolgálat, a közös küldetés alaposabb megismerése a béke felcserélhetetlen és helyettesíthetetlen fogalmát is el fogja mélyíteni. 

A könyvbemutató végén Bíró László is köszönetet mondott a kötet összeállításáért. A tábori püspök felidézte, hogy amikor hivatalba lépett, olyan művet keresett, melynek segítségével meg tudta volna fogalmazni a tábori püspökség identitását, azonban azt tapasztalta, hogy ezen a területen szakirodalomból még hiány van. Ekkor fogalmazódott meg benne az öltlet egy kötet összeállítására, amely nemcsak a tábori lelkészi szolgálatnak segít megfogalmazni az identitását, hanem a honvédelmet is segíti, hogy jobban megismerhessék a Tábori Püspökség munkáját.

Bíró László hangsúlyozta, a kötet nemcsak hiánypótló, hanem úttörő mű: kezdet, amely folytatást kíván, nyitány, amely egymás felé nyit, hogy egyre mélyebbről fogalmazzuk meg a közös szolgálatot.

Fotó: Lambert Attila

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír