Életünk csak szeretetben lehet teljes – A hatvanéves Palánki Ferencet köszöntötték Debrecenben

Az ünnepi szentmisén jelen volt Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek; Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, győri megyéspüspök; az MKPK tagjai, határon túli magyar egyházmegyék főpásztorai, református és evangélikus püspökök, az egyházmegye papjai, papnövendékek, Palánki Ferenc rokonai, barátai, közéleti szereplők, az egyházmegyei intézmények vezetői és a püspöki hivatal munkatársai.

A szentmise előtt köszöntők hangzottak el. Michael W. Banach nuncius többek között azt hangsúlyozta, hogy a születésnapok túlmutatnak az ünnepeken, az ajándékokon. A születésnapok az élet ünnepei és különleges pillanatokat jelentenek. Azokkal az emberekkel töltsük el, akiket szeretünk, öleljük magunkhoz a helyzetet, ahol éppen vagyunk, és elmélkedjünk az idáig vezető útról.

Minden év egy mérföldkő – fogalmazott a nuncius, és hozzátette, hogy a püspök 60. születésnapja is lehetőséget kínál számunkra, hogy együtt elmélkedjünk azokról a dolgokról, amelyek valóban fontosak az életünkben.

Ferenc pápa személyes képviselője a szolgálatról is beszélt: Jézus azt mondta, hogy az a legnagyobb az Isten országában, aki mindenkinek a szolgája (Mk 9,35). Vezetői munkájának is a mások szolgálatának vágyából kell fakadnia. A 60 év, mely során a püspök nem szűnt meg tanulni, emlékeztet minket is arra, hogy soha ne hagyjuk abba a tanulást.

Minél többet tudunk, annál inkább megértjük, valójában milyen keveset tudunk. Ez az Isten országának egyik paradoxona. A 60 év arra indít, hogy folytassuk az olvasást, a 60 év arra hív, hogy folytassuk a kérdések feltételét. 60 év hűség további hűséget kér.

Isten nem arra hívott el minket, hogy híresek, népszerűek, divatosak vagy végtelenül kreatívak legyünk, hanem hogy hűségesek legyünk az ő igéjéhez, az evangéliumhoz, az Egyházához. „Folytasd azt, amire Isten elhívott, függetlenül a világ véleményétől és értékelésétől. Legyen hited!” – buzdított Michael W. Banach.

Hozzátette: „Amikor boldog születésnapot kívánunk, azért imádkozunk, hogy az Atya továbbra is hozzon az ünnepelt életébe olyan embereket, akiket a Lélek arra fog használni, hogy segítsenek neki még örömtelibbé, gyümölcsözőbbé és krisztusibbá válni. Sőt, korunktól függetlenül ez legyen mindannyiunk imádsága is” – mondta a nuncius.

Veres András, az MKPK elnöke a püspöki testület nevében köszöntötte a főpásztort. Bevezető gondolataiban a Bölcsesség könyvét idézte: „Mindenki számára egy az út az életbe” (Bölcs 7,6), és hozzátette, hogy sokféle ennek az útnak a folytatása. Sokszor a környezetünk elgondol valamit rólunk, hogy mi rejtőzhet bennünk, de

az egyénnek soha sem könnyű fölkutatni, megérteni, hogy Istennek mi az akarata az életében. Palánki Ferenc rátalált arra az útra, amelyet hite és meggyőződése szerint a gondviselő Isten jelölt ki számára.

Majd az evangéliumra mutatott Veres András, amelyben Jézus Krisztus azt mondta, azért jött a világba, hogy az igazságról tegyen tanúságot (vö. Jn 18,37). „Akik az ő szolgálatába lépnek, nem elégedhetnek meg kevesebbel. Az igazságról kell tanúságot tenniük. Különösen a zűrzavaros világban, ahol az igazság sokszor nagyon elrejtőzik. Krisztus igazságával jelen lenni, másoknak meggyőzően hirdetni azt nem kis feladat. Püspök atyát az Úristen megáldotta azokkal a képességekkel, amelyekkel ennek a kihívásnak eleget tud tenni.”

Az MKPK elnöke azt kívánta, hogy ezt örömmel, hálaadással tudja megtenni, amelyben a püspöki kar tagjai is osztoznak. „A Jóisten segítse továbbra is, hogy azt a szolgálatot, amelyre meghívta és küldetést is adott, jó lélekkel, áldozatos szívvel, odaadó szeretettel tudja végezni!” – fogalmazta meg jókívánságait Veres András.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszédében felidézte, amikor tavaly Palánki Ferenc püspök a Szentatyát köszöntötte a fiatalok előtt a következő szavakkal: „Az ifjúság kora a nagy kérdések ideje: mi az élet értelme, mi az én utam az életben, hogyan leszek boldog…? A fiatalság ugyanakkor a nagy válaszok ideje is. Nem nekünk, felnőtteknek kell a válaszokat megadnunk, hanem az a feladatunk, hogy segítsünk nekik megtalálni azokat. Ezért fontos, hogy melléjük szegődjünk, hogy a hitünket hitelesen éljük meg, és így adjuk tovább, megmutatva, hogy az nem csupán tan, hanem találkozás és kapcsolat az élő, a feltámadt Jézussal...” A püspök kérte a Szentatya segítségét ebben, ami Palánki Ferenc mindennapi tevékenységét is jellemzi – tette hozzá az államtitkár, majd a püspöki beiktatáskor (2015 novemberében) elhangzott hármas ígéretét elevenítette fel.

Személyesen törődni a papjaival, híveivel, megszólíthatóvá válni – Soltész Miklós ezt a személyes találkozásaikban is megtapasztalta. Az örömhírt továbbadni a családoknak – ez megnyilvánul a köznevelési intézmények fejlesztésében, újak indításában. Az ökumené továbbadása, megélése – ebben a térségben ezt különösen is megtapasztalhatják a Krisztus-követő hívek. „Ha mindezeket továbbra is megígéred, ha a találkozásokat, kapcsolatokat erősíted az emberek és Jézus Krisztus között, akkor továbbra is sok örömben lesz részünk” – zárta köszöntőjét az államtitkár.

Fekete Károly református püspök megköszönte a Jóistennek jóbarátja, Palánki Ferenc püspök életét, a mindennapokban megtapasztalható kiegyensúlyozottságát, törődését, szeretetteljességét, amely minden találkozásukban jelen van. Köszönetet mondott azért is, hogy a debreceni ökumené él és virágzik.

„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét” (Jer 17,7–8) – idézte a prófétát Fekete Károly püspök, és egy különleges ostyát, egy művészi alkotást adott át az ünnepeltnek. „Az ostya Szent II. János Pál pápát ábrázolja, aki Debrecenben utat tört, hogy nekünk ne kelljen egymáshoz utat törni. Emlékeztessen ez az ostya arra, hogy a Pax vobis – Békesség nektek! legyen a mi közös örökségünk” – fogalmazott Fekete Károly.

Rácz Tiborné, a nyírbátori Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium vezetője az egyházmegyei intézmények nevében köszönte meg, hogy a főpásztor szolgálata alatt megélhetik az örömöt, a püspök szeretetteljes érdeklődését, közvetlenségét. Mint mondta, hálásan gondolnak a közös zarándoklatokra, a Szentatyával való találkozásokra, amikor az egyházmegye fiataljai is részesültek a találkozás örömében. Szívükben hordozzák az imádságokat követő beszélgetéseket, valamint azt a bizalmat, amit megélhetnek a püspökkel a munkájuk során, megoszthatják vele örömeiket és nehézségeiket is.

Megköszönte, hogy a diákjaik kiváló körülmények között növekedhetnek hitben, szeretetben, és hogy Palánki Ferenc támogatja a nehezebb sorsú családokat is az iskolákban, lehetőséget biztosítva arra, hogy egyre több család élhesse az evangélium tanítása szerinti életet. Végül az intézményvezető így köszöntötte a főpásztort: „Az egyházmegye hívőközössége nevében kérem a Jóisten gazdag áldását püspök úr életére, főpásztori szolgálatára. Kérjük, hogy még sok-sok éven át vezethesse megyéspüspökként közösségeinket.”

Fabiny Tamás evangélikus püspök útja, amikor vidékre megy, gyakran vezet keresztül Püspökhatvan településen. Megígérte, hogy ha arra jár, mindig imádkozni fog Palánki Ferenc püspökért, aki „belépett a hatvanas körbe”.

Nógrád megyében is gyakran jár, ott különösen is fog imádkozni érte. Az evangélikus püspök a csesztvei evangélikus közösség szeretetteljes köszöntését is magával hozta, mert Palánki Ferenc püspök is mindig köszönti őket, amikor otthon tartózkodik. Madách Imre író, költő közel tíz évet élt (1844 decemberétől 1853 szeptemberéig) a püspök szülőfalujában, Csesztvén. Ennek apropóján Fabiny Tamás Szabó József mártírsorsú evangélikus püspök, Madách-kutató prédikációs kötetét ajándékozta az ünnepeltnek.

A szentmise elején Palánki Ferenc püspök válaszolt a köszöntésekre. Megköszönte a sok szép gondolatot, amelyben feladatkijelölést, útmutatást is talált, hogy merre haladjon tovább. A szentmisében – az Eucharisztia ünneplésében – megköszönte Isten kegyelmét a létezés ajándékáért, a gyönyörű szép világért, ahol az a küldetésünk, hogy életre váltsuk Isten szeretetét.

A szentmise homíliáját Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, plébános mondta. Rámutatott: születésnapi hálaadásunkban a mindenható Istennek Palánki Ferenc püspök atyáért minket az a felismerés vezet, amelyet Szent Pál így hagyott ránk: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7) Az életünket ajándékba kaptuk – mutatott rá a szónok. – Nem önmagunknak adtunk életet. Az életadó Istennek az élet ajándékáért mondott köszönet őbenne gazdagít minket.

Hogyan fejti ki hatását a hálaadás? Nézőpont-változtatást eszközöl az életünkben. Ha hálásak vagyunk, az értékesre tekintünk, és őrködünk, hogy abból semmi ne menjen veszendőbe, sőt még gyarapodjon is.

A hálás lelkület megelégedettséghez vezet. Megőriz a kicsinyességtől, a cinizmustól, a rezignációtól és az elkeseredéstől. Egyszerre visz közelebb Istenhez és a felebaráthoz. Átváltoztatja a légkört az emberek között. Ezért előfeltétele a közösségnek, a jóakaratú, bár világnézetileg különböző emberek egyetértésének az elvitathatatlan értékekben.

A léleknyomorító hálátlanság elembertelenít, ezzel szemben a hála gyarapítja emberségünket. Aki hálás, az szeret, és csak az lehet boldog, aki a szeretetnek helyet biztosít a magán- és a közéletben egyaránt. A boldog ember „teljes és örömteli engedelmességgel működik együtt Isten akaratával abban a feltétlen bizonyosságban, hogy Isten nem akar mást, mint szeretetet és életet mindig és mindenkinek” (XVI. Benedek).

Palánki Ferenc püspök másokat inspiráló és Isten iránti nagylelkűségre bátorító módon élte és éli meg, hogy „a kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével tartozunk (Róm 16,26; vö. Róm 1,5; 2Kor 10,5–6), mellyel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást” (Dei Verbum, 5.) – fogalmazott Krakomperger Zoltán. – Püspök atya az idő gyümölcsöző felhasználásának érdekében azzal ébresztgeti a rábízottak felelősségtudatát, hogy tartja magát a bibliai idő- és történelemfelfogáshoz, amelynek értelmében az idő nem pusztán kvantitatív entitás – egyszerűen napok és órák folyamatos és egyenletes egymásutánja –, hanem kvalitatív.

Az időnek van mennyiségi mértéke és minőségi értékmérője. Az idő mennyiségi mértéke szerint csak múlik. Akinek nap nap után csak múlik az idő, az a múló időfolyamban egymás után mulasztja el élete kegyelmi alkalmait (kairoszait).

Nem lehet számunkra mindegy, hogy az idő csak múlik, vagy telik, megtelik olyan kincsekkel, amelyeket moly meg nem rág, rozsda meg nem emészt, és tolvajok nem lopnak el (vö. Mt 6,19).

Ha az időt minőségi értékmérője szerint töltjük, akkor megtelik isten- és embertalálkozások sorozatával, melyekre szükségünk van, hiszen „minden valódi élet találkozás” (Martin Buber).

Palánki Ferenc püspök megnyilatkozásaiban, sokrétű lelkipásztori kezdeményezésével, egyházmegyénk köznevelési és szociális intézményhálózatát bővítő tevékenységével, ökumenikus elkötelezettségével és közéletiségével ad hangot annak a meggyőződésének, hogy életünk csak szeretetben lehet teljes – méltatta az ünnepeltet az általános helynök.

Hozzátette: minden születésnap, így Palánki Ferenc püspök 60. születésnapja is ösztönöz minket arra, hogy életünk teljen meg a másokkal szolidáris agapé szeretettel, miközben Istentől kapott önmagunkat és életünket, annak minden napját és óráját felelősséggel felhasználva gyermeki bizalommal adjuk oda Istennek, és értékgyarapító helytállásban ajándékozzuk felebarátainknak. Ezt az életformát Krisztustól sajátíthatjuk el, és őbenne valósíthatjuk meg, hogy „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28).

Krakomperger Zoltán szentbeszédét teljes terjedelemben elolvashatják ITT.

A szentmise végén Palánki Ferenc megyéspüspök megköszönte a munkatársainak, hogy megszervezték ezt az ünnepet, bátorították a közös, nagy, családi ünneplésre a kerek évfordulón. A szentmisét, mint mondta, valóban a nagy családjával, vér szerinti családjával, rokonaival, püspök- és paptestvéreivel, munkatársaival ünnepelte.

A szentmisét követő ünnepségen Erdő Péter bíboros mondott pohárköszöntőt: Az ember élete 70 év, talán 80, ha erősek vagyunk, de az is nagyrészt baj és vesződség – így mondja ezt a Szentírás (vö. Zsolt 90,10). Ebből három tanulság adódik – tette hozzá a bíboros. „Az első, hogy a 60 éves ember még nem öreg. Ez azt jelenti, hogy ez a legszebb férfikor, előtted az élet. A második tanulság a sok baj és vesződség. A köszöntőkben sok-sok sikerről, értékről hallottunk, de a szenvedés és a baj is kíséri mindannyiunk életét. A harmadik tanulság pedig, hogy nagyrészt sok a baj és vesződség, de nem csak ebből áll az élet, hanem egyszerre van ott az érték, az öröm, már itt a földön a boldogság és azok az eredmények, gyümölcsök, amelyek végigkísérik az ember pályáját.

Hálát adunk Istennek a 30 év papi szolgálatodért és a püspöki pályafutásodért, és azt kívánom, hogy minden nehézség ellenére gyümölcsökben, örömökben, áldásban gazdag legyen végig a munkálkodásod!

Ad multos annos! Ad multos labores! Ad multas corones! – Éljen soká! Jó munkálkodást! Szép eredményeket!” – zárta pohárköszöntőjét Erdő Péter bíboros.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír