Férfiként magányban és közösségben – Megkezdődött a férfitalálkozók záró sorozata Pécsett

Az idei évad záró témájának alap felvetése szerint minden ember személyes életének és élettörténetének van egy benső magja és középpontja – kezdte a magányról és közösségről szóló előadását Görföl Tibor –, melynek nem vagyunk tudatában, hogy miből áll, nem tudjuk kimondani, nem tudjuk szavakba önteni.

Csak ha egyedül, csendben vagy válsághelyzetben vagyunk, akkor tudunk kapcsolatba kerülni ezzel a benső valónkkal, mely egyfajta végső magány és megközelíthetetlenség.

Nem tudjuk megmutatni mások számára és nem látjuk meg a másikban sem. De ha tudatosul bennünk, akkor kialakulhat a többi emberrel egyfajta összetartozás-tudat, mely közösségbe vonhat minket, ahol számíthatunk egymásra.

Aki azonban felszínesen, a felszínen éli az életét saját belső dolgaiban, az az életben is mindennek csak a felszínét fogja látni. A magány sokszor riasztó, visszataszító és félelmetes számunkra, melyre reakció a menekülés.

A magánnyal való szembenézés bivalyerős jellemet feltételez

– mutatott rá az előadó.

A magány elől menekülő ember számára sokszor a közösség, esetünkben az egyházi közösség is csak a dolgok elfedését, a magány elől való menekülést szolgálja, feloldódást a tömegben. A menekülők csak azért vannak közösségben, hogy a magánytól való félelmüket kielégítsék. Ezt nevezzük felszínes időtöltésnek.

Az Egyházban a magány és a közösség feltételezi egymást.

Csak olyan emberek tudnak valódi közösségben lenni egymással, akik tudnak magányban is lenni.

Nehéz megmutatni a bensőnket, de akikben kialakul a belső magányosság tudata, azok igazi közösségben tudnak lenni egymással – fogalmazott előadásában Görföl Tibor.

Felföldi László megyéspüspök kapcsolódva az előtte szólóhoz kiemelte, a magány külső és belső élet, vándorlás a senki földjén. A közösség és magány alakítja az ember életét. Nem jó az embernek egyedül, ezért az Isten a saját belső élete, a Szentháromság mintájára az embert közösségre teremtette. Ebben van személyes sorsunk áldozata és küzdelmünk, melyben meg kell találnunk a magunk életértelmét – hangsúlyozta a főpásztor.

Az ember magánya egy fenntartott hely, amit egyedül Isten tölthet be, ezért fontos, hogy a férfi istenkapcsolata férfiasan, egészségesen alakuljon, egyébként szenvedni fog saját küzdelmétől. A magányos ember a kapcsolatok örökös homoksivatagában él.

Vannak mellette emberek, de nincs valóságos kapcsolata, ezért magányos a szíve.

Napjainkban a kiközösítés, az egyénieskedés és az énközpontúság mint a közösségek válsága komoly krízist teremt a családokban, az Egyházban. A család válsága, hogy a családtagok magányosak, ezért sokan elmenekülnek a kapcsolatból, melyben nem mindegy, hogy egymás mellett vagy társként élnek egymással. A családok kapcsolat nélküliek lettek, közösségeink nem befogadóak – mutatott rá a püspök.

Megoldás, hogy megpróbáljuk úgy látni a másik helyzetét, ahogy valójában van, nem a mi szemszögünkből.

Jézusnak „megesett rajtuk a szíve” (vö. Mt 14,14). A szívével látott, ezért fohászkodunk hozzá ezekkel a szavakkal: „alakítsd a szívünket szíved szerint”, azaz tanuljuk meg úgy látni a világot, ahogy Jézus látja, ahogy a valóságban van.

Aki a szívével lát, aki igazán szeret, az lemond a legfőbb tulajdonáról, önmagáról.

A szeretet békéje, öröme és magánya az az erős szikla, amire a keresztény öröm épül. A keresztény öröm, a béke a gyökerekben rejlik, a szív gyökerében, és egyedül csak az Isten adhatja meg nekünk. Nem könnyű megőrizni, de ez az alapja a magány feloldásának, a közösségnek – zárta a férfitalálkozók idei utolsó témakörének nyitó alkalmát Felföldi László püspök Pécsett, a Magtár Látogatóközpontban.

A férfitalálkozók negyedik sorozatának további időpontjai és helyszínei: április 12. Mohács, április 19. Szekszárd, április 26. Paks, május 3. Tamási, május 10. Dombóvár, május 17. Szigetvár.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír