Igaz hitű, emberséges, szent európai volt – Erdő Péter Szent Mártonról a tokodi templom ünnepén

Nagy ünnepre gyűltek össze a Komárom-Esztergom vármegyei település, Tokod lakói a templomuk előtti téren. Elkészült a Szent Márton-templom külső felújítása, mely során megerősítették a statikai szerkezeteket, rendbehozták a lábazatot és a homlokzatokat, valamint kicserélték a nyílászárókat, az ereszcsatorna-rendszert és a villámhárítót a nagyközség lakóinak, önkormányzatának, a magyar kormány és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye összefogásával.

Elsőként Bánhidi László polgármester köszöntötte az ünneplő közösséget Reményik Sándor költő szavaival. Mint mondta, egy kicsi, de annál összetartóbb közösség együtt ünnepelheti templomának búcsúját, felújulását és megáldását. Mint mondta: a mai esemény a közösség erőteljes hitének megjelenéséről is szól. Ahogy az őseink felépítették, óvták, védték, felújították és megtöltötték élettel ezt a templomot, úgy az nekünk is kötelességünk.”

Erdő Péter bíboros ezután megáldotta a templomot. Az ünnepségen a szalagot Perényi Lóránt, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkára, Erős Gábor, a térség országgyűlési képviselője, valamint az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal építészei: Marosi-Skoumal Gabriella és Salacz Ákos, továbbá Szőcs László plébános vágták át.

Az ünneplő sokaság bevonult a hálaadó szentmisére – köztük az állami vezetők, a tokodi népviseletbe öltözött hölgyek, a bérmálkozók és a borosgazdák is –, melyen koncelebrált Szőcs László plébános, Varga Miklós Péter, aki 17 évig volt a templom plébánosa és Szerencsés Zsolt esperes, a dorogi Szent Borbála-templom plébánosa.

*

Az alábbiakban Erdő Péter homíliáját teljes terjedelmében olvashatják.

Kedves Bérmálkozók! Krisztusban kedves Testvérek!

1. Nagy ünnepe van ma a tokodi plébániának. Kiszolgáltatjuk a bérmálás szentségét, megáldottuk a felújított templomot, és megünnepeljük a templom búcsúnapját, hiszen a mai napon van védőszentjének, Pannónia nagy szülöttjének, Szent Mártonnak az ünnepe.

Mártonról szeretnék ma szólni: Mártonról, a keresztényről, Mártonról, az európairól és Mártonról, a szentről.

2. Mindnyájan tudjuk, hogy Pannóniában született, minden bizonnyal Savariában, a mai Szombathely városában. Szülei azonban hamarosan Észak-Itáliába költöztek. A Nyugat-Római Birodalom ekkor még egyetlen nagy egységet alkotott. Így történt, hogy Márton életének legnagyobb és legismertebb részét a mai Franciaországban töltötte. Születésének idején az Egyház már békét élvezett. 313-ban az úgynevezett milánói rendelet lezárta az üldözések korát. A békés körülmények azonban még egészen újak voltak. Ennek az új korszaknak a kibontakozása, kihívásai és terhei végigkísérték Márton életét.

Szent Márton élete olyan világban és Egyházban zajlott, amely visszanyerte szabadságát. Ennek a szabadságnak a kérdése aktuális a mi számunkra is.

Hogyan lett Márton keresztény? Szülei pogányok voltak. Észak-Olaszországban, ahol nevelkedett, az emberek többsége még pogány volt. Mégis körülbelül 12 éves korában maga döntötte el, hogy jelentkezik hitújoncnak, és beáll a katekumenek sorába. Apja sohasem lett keresztény. Édesanyjáról úgy mondják, hogy fia hatására jutott el később a hitre. A hit tehát egy 12 éves fiú lelkében vált átalakító erővé. Hosszú ideig volt katekumen. A mai Egyházban ugyancsak megjelennek a katekumenek. A mi egyházmegyénkben is évente több száz felnőtt kéri a keresztséget.

A készület azonban nemcsak a tanulás ideje, hanem a keresztény élet gyakorlásáé is. Alkalom a tanúságtételre.

Ebben az időben töltötte Márton katonai szolgálatát. 15 éves korában már a hadseregben találjuk. Hősies cselekedetek fűződnek a nevéhez ebből az időből. Nem katonai győzelmek ezek, hanem például az az eset, amikor köpenyét kettévágta, és a felét egy szegény koldusnak ajándékozta. Ekkor élte át a látomást, hogy ő a szegény ember személyében az ajándékot magának Krisztusnak adta. Ezután a szerzetesség irányába indult fejlődése. Keresztsége után belépett a klérusba. A kereszténység új eszményeket hozott a rómaiak életébe, de nem minden szív tért meg őszintén. A birodalom válsága állandó háborúkkal járt. Julianus császár a pogánysághoz akart visszatérni, mások pedig, akik politikai célra akarták használni a vallást, inkább az ariánus eretnekséggel szimpatizáltak. Márton ezért elvonult a nagy társadalmi zűrzavarból. Szerzetes életet kezdett.

Ebben a csendben tudta megőrizni a hűséget az igaz hithez, amelyet annak idején a Níceai Egyetemes Zsinat meghatározott.

Amikor az ariánus korszak véget ért, klerikusként, később pedig püspökként térhetett vissza az egyházi szolgálatba. Ekkor volt nagy szükség szervező képességére. Támogatta a kultúrát, kolostorokat alapított. Megérezte a veszélyt, ami a kereszténnyé vált nyugati kultúrát fenyegette.

3. Márton azonban nemcsak a keresztény hitben vált naggyá, hanem új értelemben európainak is mondható. Az Európa szóval szokás könnyelműen játszani. Mindenesetre egy másik híres szerzetes, Szent Kolumbán volt az, aki az Európa szót a keresztény Nyugat értelmében használta. Márton élete azt tanúsítja, hogy a Római Birodalom nyugati részén az egység és a közösség egyre inkább a kereszténységben nyilvánult meg. Pannóniától Hispániáig. Északtól délig. Márton meglátogatta a császári udvart, ami akkor a jelenlegi Németország területén, Trierben működött. Miért ment oda? Azért, mert az akkori Európában éppen változott a világ. Új és új eretnekségek jelentkeztek. Ezt a jelenséget pedig a közhatalom egyre nagyobb aggodalommal figyelte. Márton azért utazott oda, mert Priszcilliánusz eretneksége ügyében nagy vita bontakozott ki. A hitbeli tanítás tekintetében Márton a katolikus igazság mellett foglalt állást. Ezt az igaz hitet korábban is, nehézségek között is megőrizte. Most is, új kihívások közt is, ennek védelmére kelt. De amikor arról volt szó, hogy a császár ítélje halálra az eretnekek vezetőjét, ez ellen már határozottan fellépett. Ezért ment a császári udvarba. Közben akart járni néhány hitében megingott ember életéért.

Márton tehát olyan európai volt, aki gondosan ügyelt az igaz hitre, az emberségre és az Egyház iránti szeretetre.

4. Van azonban még valami, ami Márton idejében megváltozott. Ez pedig az Egyház társadalmi helyzete. Mire Márton püspök lesz, a felső papság tagjai gyakran gazdag emberek. Az előkelők közé tartoznak. Márton életét püspök korában kritikák kísérik azért, mert túl egyszerűen él, mert nem követi az előkelő életmódot. Azt is tudjuk, hogy a Konstantin utáni korban sok magas állású tisztviselő átlépett a papság soraiba. Elkezdődött egy olyan folyamat, melynek nyomán az Egyház vezetői a világi előkelők közül kerültek ki. És ekkor adja Márton az őszinte hit legszebb példáját, mert hitét és az Egyház szolgálatát nem önzésből, karrierizmusból vagy megalkuvásból, hanem mély, személyes meggyőződésből éli meg. Említettük, hogy ő nemcsak keresztény, nemcsak európai, hanem szent is volt. Ezért ünnepeljük őt az Egyházban. De milyen szent volt ő? Ő volt a legelső, akit szentként tiszteltek, noha nem volt vértanú. Életét pedig hősies szeretet kísérte, nagylelkűség a szegények iránt.

Legendája szerint egyszer egy kolduson akart segíteni. De valaki azt súgta neki: „Vigyázz, ez egy gonosz ember, ne adj neki semmit!”. Ő pedig azt felelte: „De hát mégis csak éhes!”, és segített neki.

Milyen szent volt Márton? Olyan, akinek az életét a csodák híre kísérte. A halála után is csodákat tevő szent alakja először talán éppen Márton személyében jelenik meg.

5. Szent Márton személye által Isten ereje működött. Ez az erő, amelyre mindannyiunknak szüksége van, ha hitünkről tanúságot akarunk tenni. Ha sugárzó emberek akarunk lenni. Olyan keresztények, akikre hazánknak, Egyházunknak és egész Európának nagy szüksége van. Kérjük a most bérmálkozók és mindannyiunk számára a Szentlélek ajándékát, az erősséget, hogy ezt a küldetésünket a mai időben teljesíteni tudjuk. Szent Márton püspök, könyörögj érettünk! Ámen.

*

A szentbeszéd után a bíboros kiszolgálta a bérmáláa szentségét tizenkét fiatal számára, a szentáldozás után pedig megáldotta az új borokat, melyek a Jézus Szíve-oltárnál voltak elhelyezve.

Faragó Ferenc, az egyházközség világi elnöke beszédében ismertette, kik vettek részt az 1786-ban épült, 237 éves templom megújításában. „Ahogy ez a templom fizikai mivoltában újult meg és erősödött meg, úgy önök hitben és lélekben erősödjenek, és úgy szeressék egymást, ahogy a Jóisten szeret bennünket.”

Soltész Miklós a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára Szabadkáról érkezett, ahol magyarok, szerbek, horvátok, németek, erdélyi magyarok együtt ünnepelték, hogy magyar püspököt szenteltek. Az ottani magyarok megőrizték nyelvüket, katolikus hitüket, és ennek kapcsán buzdította a bérmálkozókat is, hogy legyenek hűségesek az egyházközséghez, hiszen később is számítanak rájuk, hogy ez a templom benépesüljön.

Szőcs László plébános beszédében kitért arra, a 21. században vannak, akik megkérdezik, miért újítanak fel templomokat, hiszen Isten nemcsak ott lakik, hanem az ember lelkében. A templom jel – hangsúlyozta –, itt van Jézus az Oltáriszentségben, itt szolgáltatjuk ki a szentségeket. Majd megköszönte Faragó Ferencnek, hogy fiatal korát meghazudtolva hozzáértéssel és szeretettel kísérte végig az építkezés munkálatait.

Fotó: Zuggó Zsolt/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír