A találkozón Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is jelen volt; a máriapócsi kegykép előtt szentmisét mutatott be a cursillós lelkivezető papok részvételével.
A megyéspüspök homíliájában az evangéliumra (Lk 14,1.7–14) utalva elmondta, Jézus nem illemszabályokról tanított. Ez a példabeszéd mélyebb értelemben a lakomáról szól, amelyre mindenki meghívást kapott az Istentől.
Ahhoz, hogy bejussunk erre a lakomára – folytatta a főpásztor –, másfajta életet kell élnünk, mint amit a világ diktál. Ezután a bennünket megtévesztő hamis útra utalva kifejtette, ma az ember mindenért versenybe száll, már gyermekkorában megtanulja, hogy csak ő az első, a legfontosabb, nem törődik másokkal, saját érdekeit érvényesíti. Az iskolák mint „versenyistállók” célja az, hogy diákjaik a legjobb tanulmányi vagy sporteredményeket érjék el. Nem emberségből mérik a győztest, aki meghallja a jézusi szót; nem azt állítják dobogóra, aki mások szolgálatára szenteli életét.
Palánki Ferenc hangsúlyozta, nekünk, keresztényeknek vállalnunk kell a hétköznapok nehézségeit, mert hisszük azt, hogy Jézus meghívott bennünket a lakomára. Ne legyőzzük, megsemmisítsük a másikat, hanem segítsük egymást, egymást támogatva érkezzünk a célba. Jézus ezért biztat bennünket, hogy figyeljünk egymásra, a közösségre, azokra, akik mellettünk élnek, mert belőlünk épül fel az egyházközség, az egyházmegye.
A megyéspüspök egy francia misszionárius példáját is említette, aki a kanadai indiánok gyermekeit tanította. A szerzetes könyvében írja, hogy egyszer föltett egy kérdést, mondván, hogy aki hamarabb tudja a választ, az jutalmul cukrot kap. A gyermekek viszont megbeszélték a megoldást, amit egyszerre kiáltottak. Nem egymást akarták legyőzni, nem akarták, hogy csak egyikük legyen a győztes. Az az igazi közösség, melynek tagjai együtt akarják győzelemre vinni a közösséget – hangoztatta Palánki Ferenc.
A főpásztor az „ultreya” spanyol kifejezéssel – melynek jelentése: „előre!” – biztatta a résztvevőket, hogy haladjanak tovább az Isten felé vezető úton. „Ultreya, menj följebb mindennap egy lépcsőfokot, hogy ne csak fizikailag, hanem lelkileg is közelebb kerülj az Istenhez. Mi az irgalmas szeretet alázatos útját járjuk, hogy ne akarjunk valakik lenni, mert már vagyunk valakik, Jézusnak a barátai, tanítványai” – zárta beszédét Palánki Ferenc megyéspüspök.
A szentmise után a résztvevők kiscsoportokban keresték a választ arra a kérdésre, mit jelent számukra az irgalmasság, kivel voltak irgalmasak, mikor okozott nehézséget ennek gyakorlása életük, szolgálatuk során.
A találkozó végén Linzenbold József elmondta, a kiscsoportok között alakult egy papi csoport is, melynek tagjai hangsúlyozták, mennyire fontos, hogy a pap jelen legyen egy-egy összejövetelen. A hívek is számítanak a biztatásukra, buzdításukra. József atya hozzátette, a papoknak is lelkiismeret-vizsgálatot kell tartaniuk, mikor mennyi időt szánnak a hívekre. Lelkipásztori munkájuk során nagyon sok, szerteágazó feladatuk van, ezért kérik a hívek türelmét, megértését és további imáját szolgálatukhoz.
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében az első cursillós hétvégét 1995-ben szervezték, azóta mintegy 1500 fő csatlakozott a mozgalomhoz. A találkozón évről évre mintegy 300 hívő vesz részt. Mindez annak eredménye, hogy vannak egyházközségek, melyekben rendszeres összejövetelekkel tartják fenn a mozgalmat, de sok településen ez a közösségi kezdeményezés már nem él.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria