Művelt, tehát veszélyes – Melocco János vértanú újságíróra emlékeztek Budapesten

Emléktáblája – fia, Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotása – Budapest belvárosában, a Kossuth Lajos utcában, az Új Ember egykori szerkesztősége mellett, a pesti ferences templom falán található.

A magasra helyezett emléktábla mellett sokan elhaladnak gyalog vagy járművel nap mint nap, bizonnyal jóval kevesebben szemrevételezik. A tucatnyi emlékezőnek hála villanófény vetült a néhai újságíróra, aki 1947 őszén lett az Új Ember belső munkatársa, de elismert szakember volt a sajtó világának különböző területein, így az MTI-nél, a Magyar Rádiónál és a német nyelvű Pester Lloydnál is dolgozott. 1950. szeptember 10-én tartóztatták le, s egy koncepciós perben a budapesti katonai törvényszék halálra ítélte. 1951. február 22-én végezték ki Budán, a Mártírok útján (ma Margit körút) lévő fegyházban.

A rövid imával kezdődő megemlékezésen Szikora József, a MAKÚSZ elnöke idézte fel Melocco János alakját. Elmondta, decemberben lesz tizenöt éve, hogy születésének századik évfordulóján felavatták az emléktáblát. Rámutatott, hogy Melocco Miklós műve olyan erénnyel rendelkezik, amit nem feltétlenül várunk el egy emléktáblától: „Ez a tábla, ez az arc, ez a szöveg szép!” A MAKÚSZ elnöke szerint egy szabad ember arcát láthatjuk, akit a tudás, a műveltség tesz szabad emberré, és „szabadságának záloga a hit, az elkötelezettség”.

Melocco János művelt, sokoldalú – mondhatnánk mai szóval – médiaszemélyiség volt, olyan, akire érdemes ma is mint példaképre tekinteni – világított rá Szikora József. „Valóban kíván a huszonegyedik század műveltséget, tudást, sokoldalúságot? Akarja a mai világ a szabadságot?

Akarunk mi, magyarok igazán szabadok lenni? Vagyunk elég bátrak, elég elszántak műveltnek lenni? Műveltnek hitben, hazafiságban? Műveltnek emberségben?”

A hetvenöt évvel ezelőtt kezdődő diktatúra fegyverrel félemlített, kötéllel gyilkolt. Ma már nincs ilyesmi, a puha diktatúra is elmúlt rég. Ma „puha időrablás, a fogyasztó tetszésére gyúrt semmi” terel el tömegeket az értelmes élettől. S veszi rá az embert, a kevéssé művelt, felszínes ismeretekkel rendelkező embert, hogy önként mondjon le a szabadságáról – fogalmazott a szónok.

„Művelt, tehát veszélyes – véste a művész Melocco János ítéletének indoklását az emléktáblára. Művelt, tehát veszélyes. Igen,

a műveltség, a tudás, az elkötelezettség, a hit veszélyes ma is. Veszélyes, mert szabadság következik belőle. De éppen ezért szükségünk van ma is ilyen veszélyes emberekre”

– hangsúlyozta a MAKÚSZ elnöke.

Ezután Reisz Pál ferences vezetett imádságot, amelyben megköszönte Melocco János példamutató életét és vértanúságát. „Olyan korban, amikor Jézus Krisztus nevének, tanításának a közéletben és a sajtóban való megjelenítése üldözendőnek, kiirtani valónak számított, életében és munkásságában rendületlenül képviselte Isten ügyét” – fogalmazott a szerzetes.

Az imádság és az áldás után az emléktábla alatt Szikora József koszorút helyezett el.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír