Nyitottan az út ajándékaira – Elindult a zarándokvonat Csíksomlyó felé

Az állomáson azonnal magával ragadja a vonatra várakozókat a találkozás-indulás hangulata. Egyik pillanatról a másikra megszűnnek az utazásra készülődés ügyes-bajos gondjai, ismerősök örömmel üdvözlik egymást. Sokan vagyunk, több mint ezren utazunk a 426 méter hosszú, 17 kocsiból álló vonaton, amit az a mozdony húz, melyet Erdő Péter bíboros e héten áldott meg és amelyen a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumai láthatók.

A szerelvény vagonjaiban mindenkinek névre szóló helye van. A szervező Misszió Tours önkéntesei fehér pólóban és „Misszió hitünkért – lelki megújulás” felirattal ellátott sárga stólával a nyakukban fogadják és irányítják a zarándokokat.

Vannak, akik elfoglalják helyüket, mások lepakolás után a szerelvény közepénél gyülekeznek a peronon. Ide várjuk Udvardy György pécsi megyéspüspököt is, aki hamarosan megáldja utunkat. Népes csapat várakozik. Kitűnnek a Pécsi Egyházmegyéből érkezett, egységesen szalmakalapot viselő zarándokok és a mindig derűs esztergomi papnövendékek. Itt vannak már a zarándokút lelkivezetői, Michels Antal, Pál Csaba, valamint Burbela Gergely SVD atyák, és sorra érkeznek a részt vevő pap- és szerzetestestvérek, nővérek.

Megszólal a Szentlelket hívó ének, túlharsogja a Keleti pályaudvar zaját. Budai László, a Misszió Tours ügyvezetője köszönti a jelenlévőket. A Boldogasszony-zarándokvonat nyolcadszor viszi a híveket Budapestről Csíksomlyó felé. Idén kivételesen kétszer is: egy hét múlva újra útnak indul, a hagyományos pünkösdi búcsúra. „Imádkozzunk azért, hogy széles utunk legyen!” – biztat Budai László.

„A Szentatya hívott, mi útra kelünk. Együtt járunk az úton, az Egyház útján, Isten és ember útján. A Szűzanya kegyhelyére zarándokolunk, hogy ott megerősödve jól tudjuk betölteni keresztény hivatásunkat” – köszönt minket Udvardy György. Azt fogalmazza meg, ajándék számunkra Istentől, hogy elindulhatunk, hogy találkozhatunk Szentatyánkkal, Ferenc pápával. Megélhetjük, mit jelent zarándoknak lenni, elindulni a létből az atyai ház felé, amit számunkra most a pápa jelenléte hoz egészen közel. „Nyitott lélekért imádkozunk, hogy be tudjuk fogadni az út ajándékait” – búcsúzunk Budapesttől a pécsi főpásztorral.

A vonat percre pontosan indul, megkezdődik a hosszú, mintegy tizenöt órás utazás. Egész éjjel úton leszünk, kora reggel, hat óra körül érkezünk majd Csíkszeredába. Ott csatlakoznak hozzánk a Misszió Tours buszos csoportjai, több száz fő, az egyik közösség főszerkesztőnk, Kuzmányi István vezetésével.

De nagyon előreszaladtunk, a fővárost elhagyva Miskolc felé tartunk. A vonatúton egymást követi az imádság, az elmélkedés és a beszélgetés. Csendes fülkék várják elmélkedésre és szentgyónásra a zarándokokat. Az esztergomi papnövendékek pápák írásaiból olvasnak fel. Közben sokszor felcsendül az ének Pálmai Árpád zarándokok számára összeállított énekesfüzetéből.

A vonatrádió közvetítésével több közösség él a bemutatkozás lehetőségével: így az orsolyiták, a szociális testvérek, a bencés oblátusok és a Boldogasszony Iskolanővérek képviselői is.

Az út előrehaladtával egyre többen leszünk a vonaton. Az első fecskék, a pécsiek, a szombathelyiek, a győriek már reggel útnak indultak. Mi Budapesten, a Keleti pályaudvaron csatlakoztunk. Nyíregyháza és Debrecen után Püspökladányban újabb kocsikat csatolnak a szerelvényhez: Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezetésével görögkatolikus közösségek érkeznek, Szepsiből pedig felvidéki zarándokok, Gábor Bertalan vezetésével.  Biharkeresztesnél lépjük majd át a határt, és Nagyvárad, Kolozsvár, Déda, Gyergyószentmiklós és Madéfalva érintésével érkezünk reggelre Csíkszeredába.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír