Örömmel, személyesen és vonzóan – Katekéták tanulmányi napját rendezték meg Budapesten

Több mint százötven katekéta és hitoktatási referens gyűlt össze a hazai egyházmegyékből a budapesti szakmai napra, az Országos Hitoktatási Bizottság (OHB) meghívására. „Ők azok, akik a legtöbb emberrel, a fontvonalban, hétről hétre találkoznak” – mutatott rá a rendezvény jelentőségére Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Intézetének (SZEKI) főigazgatója, a program főszervezője.

Előadások, tanúságtételek és hét műhelybeszélgetés nyújtották a nap programját, a „kísérve lenni, hogy tanítványként tanítsunk” megtapasztalását.

Megtelt a D50 díszterme, élénk a sokaság. Udvardy György érsek, az OHB püspök-elnöke kifejezte: örül az érdeklődésnek: „Van egy éhség a katekétákban; szeretnék az Egyház képviselőiként jól csinálni. Ugyanakkor sok bizonytalanság van az Egyház körül. Ez visszahat az ő munkájukra. Ők mint tanúk, mint az Egyház küldöttei nem lehetnek bizonytalanok. Ezért nagyon nagy a várakozás bennük. Az is látszik, hogy manapság a társadalom és a hit kérdései is az Egyház köré csoportosulnak. Ezért nagyon fontos, hogy az Egyház hitét erősítsük” – mondta a főpásztor.

„Szeretettel köszöntöm a katekétákat mint az Egyház élő tanúit. Ez a mi alaphivatásunk. Ebből tudjuk nézni mindazt, akik vagyunk, a feladatunkat, azokat a körülményeket, amelyek körülvesznek bennünket – mondta Udvardy György érsek.

Az Egyházról szeretnénk gondolkodni, mint a katekéta alaphivatásának forrásáról. Az Egyház személyes tanúságtételt bíz a katekétára, annak minden erejével és kockázatával.

A katekéta úgy tanú, hogy szövetségben van Krisztussal, aki az Egyházát élteti. Belőle nyerjük identitásunkat és küldetésünket is.

Az Egyházról való gondolkodásnak fájdalmas aktualitása van akkor – amit kár lenne tagadni, és nem is lenne jó –, amikor akár az Egyházon belül, és azon kívül is a Szentatya tevékenységének bírálata, véleményezése elfogadott magatartásként jelenik meg. Igaz ez akkor is, amikor azt látjuk, hogy nyílt színen bíborosok és püspökök, hívek egymásnak feszülnek az Egyház tanításának kérdéseiben. Ez fájdalom. De ennek is Egyházunk szeretetét, az Egyházunk iránti bizalmat kell erősítenie. A bizalom mindennek az alapja. Bízom az Egyházban. Szeretem az Egyházat. Ragaszkodni akarok az Egyházhoz. Hogy meg kell küzdenünk a hitünkben ezzel, ez most a mi feladatunk. Most sokkal jobban kell támogatni egymást is, mint korábban” – biztatott a veszprémi érsek.

Csépányi Gábor, az esztergomi szeminárium spirituálisa Az egyházkép biblikus alapja a Direktórium szerint címmel tartott előadást. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyház hajóját ide-oda sodró élet viharai el tudnak bizonytalanítani, de amikor Krisztusra figyelünk, sokkal nagyobb erővel tudunk jelen lenni.

„Elhívta őket, hogy vele legyenek” – Csépányi Gábor a Szentírás alapján így fogalmazta meg, mi a keresztény identitás legfőbb alapja. Jézus közelében tudja a katekéta teljesíteni a küldetést. Azt az üzenetet viszi, hogy az ember élete örökkévalóságra szánt, úgy kell azt berendeznie.

Az Egyház pedig az a hely, ahol emberségünkben gazdagodni tudunk, ahol teljes emberré válhatunk, ahol a Lélekkel együttműködő emberek kísérik egymást az úton. Ebben a közösségben szerzünk sebeket, és ezek a közösségben tudnak gyógyulni.

Közösséget vállalunk a bűnösökkel és a szegényekkel is, ahogy Jézus is tette. Felismerve bűnösségünket értjük meg, hogy éppen értünk jött Krisztus, így jutunk el a megtérésre, és indulunk Krisztus követésére, és válunk mi magunk is egyre inkább emberré – írja a II. Vatikáni Zsinat nyomán a Direktórium. Egyszerre fontos a személyes találkozás Jézussal, és a hittartalom:

hinni Jézusban és Jézusnak.

Az esztergomi szeminárium spirituálisa elmondta: járják a kispapokkal a plébániákat, és azt tapasztalják, hogy nagy szomjúság van a hittapasztalatra, melyben gyöngédséget, empátiát, szabadságot, elfogadást élünk meg. A hit Isten ajándéka, a katekéta részese lehet annak, hogy ezt az ajándékot valaki elfogadja, és közreműködhet benne, ahogy ezt kibontja – mondta Csépányi Gábor. Arra buzdított, beszélgessünk hittapasztalatainkról, hogy tudatosítsuk ezt az éltető erőt, így kísérjük egymást az úton.

Gájer László előadása beavatás volt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának docense, a 2. Számú Keresztény Bölcseleti Tanszék vezetője az irodalom és a filozófia segítségével vezetett arra, hogy megtaláljuk a sodrodó világban az orientációnkat, a biztos pontot, amely Krisztus. A mindennapok kizsákmányolják az embert, a hétköznapok szorítása egy spirál, melyben sok minden kiüresedik, az ember kiég. Hamvas Bélát idézve a teológus arra hívott, hogy a „lét magasabb fokára lépjünk” az önmagunkat is kizsákmányló valóságból. Ne az foglalja le a figyelmünket, hogyan legyünk ügyesebbek, hatékonyabbak. Keressük a „türelmes béke” állapotát, amikor harmóniában vagyunk valóságunkkal, és

az Úr arcát tesszük magunk elé, és az ő arcához képest rendezzük a valóságot. Ha rá tekintünk, „vele rezonálunk”, akkor van rendben életünkben az értékek hierarchiája, 

és akkor nem húz be minket spiráljába a világ. „Emeld fel tekinteted, függeszd az Úr arcára minden döntésben, maradj meg ebben a türelmes békében” – hívott imára előadását zárva Gájer László.

Serfőző Levente Missziós tanítványként a kilépő Egyházban címmel tartott előadása pasztorális szempontból közelítette meg a katekéta szerepét, támaszkodva az Evangelii gaudiumra (EG) és A katekézis direktóriuma (KD) tanítására.

Ki a katekéta? – tesszük fel évszázadok óta a kérdést. Az adott válaszokban új ízt ad, hogy – ezt a Szentatya is szívesen mondja – a katekéta „az emlékezés őre”, aki elevenen tartja a kinyilatkoztatást, a közösség eseményeit, ünnepeit. A katekéta missziós tanítvány, ahogy a KD fogalmaz.

Ezt az ugyancsak új ízű, de az ősegyház tapasztalatából születő fogalmat, értelmezést hangosítja fel Bergoglio bíboros a 2007-ben, a brazíliai Aparecidában tartott tanácskozáson született dokumentumban, mely a valóságból, a nép szenvedéséből indul ki, és nagy apostoli lelkesedés hatja át. Itt fogalmazza meg, hogy a „katekézis nagyszerű eszköz, hogy Isten népét megismertessük Krisztus misztériumaival”.

A katekéta, ahogy egykor a tanítványok, a Jézus körül szerzett tapasztalatból hozza a küldetést, és mint missziós tanítvány az élet szolgálatában áll.

Két „innovatív” fogalom találkozik: missziós tanítvány és kilépő Egyház. Ha a kettő viszonyát nézzük, értjük meg, hogy nem tudunk más lenni mint missziós tanítványok – igazolta számos szentírási részlettel az előadó. – Az EG írja, hogy a kilépő Egyház a missziós tanítványok közössége, akik kezdeményeznek, bevonódnak, kísérnek, gyümölcsöt hoznak, ünnepelnek – így írja le az evangelizáció folyamatát. A KD beszél misszionáriusról, ami a stílust, a küldetés irányát jelenti; és tanítványról, ami pedig a létet, a szolgálat értelmét. A missziós tanítvány felfelé néz – utalt az előző előadásra –, nem önmagára.

Serfőző Levente használja a „missziós profil” kifejezést: a kilépő Egyház eljut a missziós mentalitásba, a személyes kapcsolatok szintjére.

A misszió nem terjeszkedés, hanem a Krisztussal való személyes kapcsolatra való meghívás.

A periféria – fizikai és egzisztenciális értelemben véve is a szót – katekétái vagyunk, aki bátor, kreatív, aki a közelséget segít megélni. Nem a katedráról és nem az ambóról evangelizál, hanem az Egyház közösségében.

Amit közölnie kell, azt a szív tudja: az élet nem ugyanaz Jézus nélkül; azt kell közölnie, amit felfedezett, ami segít élni, ami reményt ad.

Mik a feladataink mint missziós tanítványoknak a kilépő egyházban? Új szemüveget kell felvennünk, szembe kell néznünk azzal, ami van; a valóságból kiindulni az élet középpontja felé, és az élet középpontjából – Jézushoz és Jézustól – elindulni. Mindezt a Krisztushoz való hasonlatosságra törekedve, örömmel, személyesen, vonzóan, hogy az emberek kedvet kapjanak az Istenhez; és közösségben egymással.

A délelőtti előadásokat tanúságtételek követték. A hivatás öröme címmel beszélt Bolla Júlia, a Székesfehérvári Egyházmegye katekétája. Sok humorral és iróniával szólt a munkájáról. „Isten gyermeke és Jézus barátja vagyok, ez a hivatásom” – kezdte bemutatkozását.

Katekétaként az óvodástól a felnőttig minden korosztállyal foglalkozik, tanít iskolában, vezet hat felnőttcsoportot a plébánián, van katekumencsoportja, rendszeresen látogat családokat. Kötődése Jézushoz kisgyerekként érlelődött meg benne. Lány létére alsós korától ministrált. „Sem akkor, sem később senki nem éreztette velem, hogy azért lenne rám szükség, mert nincs elég fiú” – fogalmazott. „Megérzem, hogy Jézus megölel, inspirál, és ilyenkor mindenre képes vagyok.”

Katekétai hivatását éli meg, amikor a csodát megtapasztalja, hogy az emberek szíve kinyílik Isten felé. Sokszor érzi magát azonban hitoktatónak, és sokszor tanárnak, aki megtartott egy órát, ami éppen hittan volt – mutat rá a munka hétköznapjaira.

Varga Attila, a kiszombori Nagyboldogasszony-templom plébánosa és Dancsiné Hudák Ágnes tanúságtétele a plébános és katekéta együttműködésének mintaértékű modelljét mutatta be. A falu állami iskolájába 229 gyermek jár. Jelenleg 104 diák tanul etikát, 94-en katolikus, 31-en református hittanra járnak. „Sikerült többségbe kerülnünk a hittannal” – számolt be az eredményről.

„Krisztus van a középpontban, mindketten az ő munkatársai vagyunk” – határozzák meg magukat. Nincs alá-fölé rendeltség, és közös a cél: az örömhír hirdetése – fogalmaz Attila atya. Miközben szolgálatukat illusztráló képeket mutatnak, sorolják erőforrásaikat: a közös imák, az egymás segítségére mindig számítani tudó jelenlét, a plébánián tartott, gyakran közös hittanórák, a köztük lévő jó kapcsolat, beszélgetés, nevetés; jó együttműködés a falu állami iskolájával – a tanévzáró vendéglátást a tanárokkal a plébánián tartják –, a református lelkésznővel, aki mai távollétükben helyettesíti őket. Segítség továbbá, hogy a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Intézete (SZEKI) révén egy nagyobb egység részei. Azt tartják kihívásnak, hogyan tudják a családokat meghívni a szentmisére, odaszoktatni a plébániára.

A Szeged-Csanádi Egyházmegye területe katekézis szempontjából 11 körzetre van osztva. A SZEKI célja, hogy előmozdítsák a települések közötti együttműködést. Ennek két példáját mutatta be Pisák-Király Attila és Kiss Gábor. Attila a kevermesi körzetről beszélt, ahol 11 plébánián 13 katekéta dolgozik; Gábor pedig a mórahalmi körzetet mutatta be.

A délután folyamán hét műhely – volt ötletbörze, szóba került a katekéta mentális jólléte, az egyházkép formálása, az imádság, tanúságtétel – fogadta a résztvevőket. Serfőző Levente és a SZEKI-ben munkatársa, Szalainé Milasin Katalin Kínos kérdések az Egyházról hittanórán. Hogyan válaszolhatunk? címmel tartottak műhelyt.

Levente atya összegezve a beszélgetést elmondta: a diákok által feltett kérdések morális jellegűek, az LMBTQ, az eutanázia, az abortusz, a szexualitás az, amire rákérdeznek; foglalkoztatja őket a papok hitelessége, a gyónás szükségessége. „Úgy kérdeznek, hogy valójában már megvan a véleményük, általában az, amit a médiából, influenszerektől hoznak” – mondta.

A műhely résztvevői megegyeztek abban: nem az a kérdés, hogy mit válaszoljanak, mert az Egyház képviselőiként megvannak a válaszaik, és fontos is lenne ezt átadni, hiszen az Egyház tanításával, a hit igazságával sehol máshol nem találkozhatnak a fiatalok. A kérdés az, hogyan kellene ezt kommunikálni, mennyire lehetnek dogmatikusak, milyen mélyen menjenek bele egy-egy témába, mennyire konfrontálódjanak, ha a diák láthatóan provokál, lázad, határokat feszeget.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír