Palánki Ferenc megyéspüspök Leveleken imádkozott a Szent László Imaszövetség tagjaival

A leveleki Szentháromság-templomban Palánki Ferenc püspök mutatott be szentmisét, amelyen Németh István püspöki titkár és a Nagykállói Esperesi Kerületet képviselő lelkipásztorok is részt vettek. 

A szentségimádást Lengyel József plébános vezette.

Jézus Krisztus, te azt mondtad: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.” Íme, most hozzád könyörgünk papi és szerzetesi hivatásokért.

Ébressz sok fiatal szívében vágyat a szolgálatodra teljes önátadásban.

Add, hogy mindazok, akiket meghívsz, szabadon és bátran vállalják küldetésüket, a papi vagy szerzetesi hivatást. Egész életükben lángoló szeretettel szolgáljanak téged és embertársaikat Isten dicsőségére és mindannyiunk javára, Krisztus, a mi Urunk által!

Uram, nyisd meg a szemem,
tágítsd ki tekintetemet és érdeklődésemet,
hogy azt is láthassam,
amit még nem ismerek.

Uram, nyisd meg a fülemet,
tégy tisztán hallóvá és figyelmessé,
hogy meghalljam azt is,
amit még nem értek.

Uram, adj nekem bizalommal teli szívet,
hogy ráhagyatkozzon szavadra és hűségedre,
és merje tenni azt,
amit még nem tett meg.

Uram, tudom, hogy csak akkor élek,
ha engedek hívásodnak,
és hagyom, hogy átalakíts.
(Willi Lambert)

A szem, a fül, a szív megnyílásáról szóló verssel kezdődött a szentségimádás, ez az üzenet keretet adott az imádságos alkalomnak, hiszen Palánki Ferenc püspök a húsvétról mint a megnyílások ünnepéről beszélt a szentmisén, azért fohászkodva, hogy

nyíljon meg a fiatalok szeme, füle, szíve, értelme Jézus hívására.

A szentségimádáson az egyházközség hívei között ott voltak a legfiatalabbak is, a hittanos diákok, akik rózsafüzérrel a kezükben fohászkodtak együtt az imaszövetség tagjaival.

Az első apostolok meghívásáról szóló evangéliumi részlet Jézus radikális követését mutatja be. Jézus meghívására a tanítványok otthagyják addigi életüket, megélhetésüket biztosító munkájukat, mindent feladnak, hogy a legnagyobb kincs birtokosai, hírvivői lehessenek. Jézus ma is hívja a fiatalokat, hogy emberhalászok legyenek.

„Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: »Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.« Rögtön otthagyták hálójukat, és követték. Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.” (Mk 1,16–20)

Ferenc pápa a Gaudete et exultate (Örüljetek és ujjongjatok) kezdetű apostoli buzdításában így ír erről: „Amikor Isten hív, azt mondja nekünk: Fontos vagy nekem, szeretlek és számítok rád! Jézus mindnyájunknak ezt mondja, és ebből születik az öröm! […] A hivatás válasz erre a hívásra, mégpedig egy szerető hívásra.

Ha Krisztussal akarunk lenni, az megkívánja, hogy osztozzunk életében és szándékaiban, megköveteli a hit engedelmességét, a szegénység boldogságát, a szeretet radikalitását. 

Ennek az útnak van egy neve, egy arca: Jézus Krisztus.”

A szentségimádáson könyörgések, imák, énekek hangzottak el, végül rózsafüzért imádkoztak. Lengyel József atya felolvasta Fodor András atya áprilisi rózsafüzértitokról – Jézus, akit érettünk tövissel koronáztak (Mt 27,27–30) – szóló elmélkedését.

„A felszentelt pap »alter Christus« (Krisztus mása). Amikor papi hivatásokért imádkozunk, Istentől olyan ajándékot kérünk, hogy ma is legyenek olyanok, akik mindent: a kigúnyolást, a fejfájást és minden más szenvedőlegesen elviselt kellemetlenséget a bűn elleni harc, a megváltás eszközévé tesznek” – fogalmazott elmélkedésében Fodor András atya.

A szentségimádást követően Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisét mutatott be. Elmélkedésében a húsvétról mint a megnyílások ünnepéről beszélt. A főpásztor többek között arról is szólt, hogy amikor Mária Magdolna kiment a sírhoz, látta, hogy elmozdították a követ onnan, és elfutott Péterhez és a másik tanítványhoz, Jánoshoz, akit kedvelt Jézus. A tanítványok a sírhoz siettek, és látták az üres sírt, a gyolcsot és a kendőt. Péter után „a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt” (Jn 20,8). Megnyílt a szemük, meglátva az üres sírt.

Amikor a tanítványok végiggondolták az eseményeket, Jézus tanítását, akkor döbbentek rá arra, hogy a prófétai jövendölések beteljesedtek, megértették az írásokat, vagyis megnyílt az értelmük. A húsvéti eseményeken megnyílt a szív is. A feltámadt Jézus az emmauszi tanítványok (Lk 24,13–35) mellé szegődött, és beszélt nekik az írásokról, a tanítványoknak pedig lángolt a szívük, majd felismerték őt a kenyértörésben.

Amikor olvassuk az evangéliumokban Jézus szenvedéstörténetét, nem értjük, hogyan tehették ezt vele, miért kínozták meg, feszítették keresztre ártatlanul. Azt gondoljuk magunkban, hogy mi biztosan nem tennénk ilyet. Péter apostol is nagy vehemenciával mondta az utolsó vacsorán: „Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek. Ő azonban így válaszolt: »Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.«” (Lk 22,33–34).

Jézus a feltámadása után, amikor megjelent tanítványainak a Tibériás tavánál (Jn 21,15–17) háromszor is megkérdezte Pétert: „Szeretsz engem?” Péter először magabiztosan, szinte ösztönösen válaszol: „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Majd ismét megkérdezte tőle, amelyre Péter már csak így válaszol: „tudod, hogy szeretlek”. Majd amikor Jézus harmadszor is megkérdezte Pétert: „Szeretsz engem?”, Péter elszomorodott, mert eszébe jutott a háromszori tagadása, és megadóan így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Péternek megnyílt a szíve. Jézus azt akarja, hogy a mi szemünk, az értelmünk és a szívünk is megnyíljon az ő szeretetére.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír