Papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak a Szent László Imaszövetség tagjai Nyíregyháza-Oroson

A szentmise előtt szentségimádást tartottak, Szováti Tamás plébános vezetésével. A hívek énekeltek, litániát végeztek, rózsafüzért imádkoztak a hivatásokért, és felolvasták a Szent László Imaszövetség márciusi rózsafüzértitkáról – „Jézus, akit érettünk megostoroztak” – szóló elmélkedést.

A rózsafüzér imádság mindig megmutatja számunkra Isten dicsőséges közeledését és a mi méltó szeretetteljes odafordulásunkat Istenhez a Szűzanyán keresztül – mondta a plébános. – Az ima során az ember gondolatában megjelenik az a jelenet, misztérium, amiről a titok szól, előttünk van az, amit befoglalunk az imába.

Előttünk van az utolsó vacsora, amelyen »Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére.« (Mt 26,26–28)

Vérrel nem verítékeztünk, de verítékeztünk már sok mindenért, mert olyan helyzetbe kerültünk; ostorozást sem kaptunk még, de a lelki ostor is nagyon tud fájni. Van, hogy olykor magunkat kínozzuk, vagy másoktól kapunk ostorozást, amely bizony sokszor igazságos is – mondta elmélkedésében Szováti Tamás atya; majd az Efezusi levél szavaival imádkozott a papokért: „Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket! Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte…” (Ef 1,3–4)

Koncelebrált püspöki szentmisével folytatódott az elsőcsütörtöki imaalkalom.

Az elhangzott szentírási szakaszok látszólag Isten szomorúságáról szólnak. Milyen szomorú az Isten, amikor csalódik az emberben! Mindent odaad neki, saját magát, de az ember hátat fordít – kezdte homíliáját Palánki Ferenc püspök.

A próféta azt mondja: „De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat. Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat…” (Jer 7,23–28)

Az ember üdvösségének története Ádámtól és Évától kezdve mind a mai napig Istennek sok szomorúságot okozott, mert Isten mindent nekünk akar adni, mint egy jó szülő a gyermekének – mondta a főpásztor. – A szülőktől gyakran halljuk, hogy mindent meg akarnak adni a gyermeküknek, s közben a mindent veszik el tőle. Mert a minden csak az Isten.

Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, fogadjuk el az ő ajándékát. Ő nem valamit akar nekünk adni, hanem saját magát: a szentmisében odaadja a kenyér és a bor színe alatt, hogy isteni életünket táplálja. Isten végtelen és feltétel nélküli szeretettel szeret minket, és az ember válaszul sokszor elfeledkezik erről, hátat fordít neki, visszautasítja.

Amikor Jézus eljött erre a világra, és elkezdett tanítani, hirdette, hogy elközelgett Isten országa, akkor egyesek belekötöttek, mások visszautasították, a végén pedig keresztre feszítették őt. Ez az Isten szomorúsága – emelte ki Palánki Ferenc. – De Isten nem mond le az ember üdvözítésének szándékáról. Tanít, kegyelmet ad, hátha valakit mégis szíven talál a szavaival, és az ember megérzi, hogy szeretve van, létezése ajándék, több mint a test anyaga, több mint az e világi élet.

Mi isteni életre vagyunk meghívva, ami bennünk a kegyelem által növekszik. A gonosz pedig mindent megtesz azért, hogy ezt lerombolja, hogy visszahúzzon. Azon az úton, amelyen Istennel együtt járva elindultunk életünk végcélja, teljessége, az örök élet felé, a gonosz kísért bennünket. Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt (vö. Lk 11,14–23). Mondhatjuk úgy is, hogy egy néma ördögöt űzött ki, hogy az ember meg tudjon szólalni a szeretet nyelvén.

Sokszor bennünk is ott van a néma ördög, a visszahúzó erő, amikor ki kellene mondani, hogy „bocsánat”, „szeretlek”, „jó, hogy vagy”. De nem mondjuk ki, mert bennünk is ott van a néma ördög, azt akarva, hogy ne beszéljünk a szeretet nyelvén, fordítsunk hátat az Istennek és embertársainknak – hangzott el a debreceni-nyíregyházi megyéspüspök szentbeszédében. – A nagyböjt kegyelmi időszak. Átgondolhatjuk, hogyan szoktunk beszélni, másokat megszólítani, vagy a háta mögött megszólni és minden rosszat elmondani róla, hogy bebizonyosodjék, ő sem különb, mint mi, és ezért aztán mi is lehetünk akármilyenek.

A néma ördög másik fele a beszélő ördög. Sokszor olyanokat mondunk, amiket nem lenne szabad. A megtérés, a nagyböjt lehetőség, hogy alakítsuk, formáljuk magunkat Jézushoz hasonlóvá: amit ő mondana, azt nekünk is mondanunk kell; amit nem mondana, azt nekünk sem szabad; amit ő tenne, azt nekünk is tennünk kell; amit nem tenne, azt nekünk sem szabad. Tulajdonképpen ilyen egyszerű, mint az evangélium, amely egyszerű, de nem könnyű megélni. Ám Isten kegyelmével megvalósítható.

Bennünket is megérint Isten ujja, vagyis a Szentlélek, aki képessé tesz arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk, egyre inkább hasonlítsunk Szent Fiára. Mi is az ő gyermekei vagyunk, nekünk is az a hivatásunk, hogy Isten szeretetéről tegyünk tanúságot; hogy ne csak szomorkodjunk, hogy minden rossz, nehéz az életünk, hanem mutassuk meg a világnak, hogy az élet túlmutat ezeken a földi kereteken – fogalmazott a főpásztor.

A Szentlélek bennünket is meggyógyít, kiűzi belőlünk a néma és a gonoszul beszélő ördögöt, és lehetőséget ad arra, hogy nap mint nap megszólaljunk a szeretet nyelvén. Ő azt akarja, hogy a mi nyelvünk az ő nyelve legyen, a kezünk az ő keze, a lábunk az ő örömének, szeretetének hordozója ebben a világban.

Vannak papok, akik erre felszentelést, küldetést kapnak, akikért ma is imádkozunk. A Szent László Imaszövetségben nemcsak új papi és szerzetesi hivatásokért fohászkodunk, hanem a már meglévőkért is, azokért, akik teljesítik Isten küldetését, hűségesen végzik a szolgálatukat az egyre nehezebb körülmények között is.

Egyre kevesebb a fiatal pap egyházmegyénkben is, de nem adjuk föl, mert fontosnak tartjuk, hogy teljesítve hivatásunkat Isten szeretetének örömhíre, jelenlétének boldogító valósága rajtunk keresztül is eljusson az emberek szívéhez.

„Imádkozzatok értünk, hogy hűségesek legyünk, és a példánkon egyre több fiatal elgondolkodjon, hogy mégis érdemes az egész életet odaszentelni Istennek, mert akkor kapjuk meg a mindent, vagyis magát az Istent” – zárta homíliáját Palánki Ferenc püspök.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír