Párkeresésről, párkapcsolatról, házasságról – Békásmegyeri fiatalok tették fel kérdéseiket

A hétfő este a Szent József-plébánián a „Pueblo” találkozója. Szili András 2019, plébániai kormányzóvá történő kinevezése óta megötszörözte a plébániai ifjúsági hittanra járók létszámát. 18 éves kort betöltve lehet bekerülni a Pueblóba a gimnazista hittancsoportból, amit alig várnak a fiatalok.

A találkozási alkalmak imából, előadásból, beszélgetésből, agapéból állnak, rendszerint éjszakába nyúlóan.

E tanévtől vált hangsúlyossá, hogy a tagok dolgoznak fel és adnak elő maguk választotta témákat, és hívnak meg vendégeket körükbe. Ezúttal Vadász Kinga szociális testvér és Kocsis Tamás görögkatolikus szervezőlelkész, egyetemi lelkész volt a meghívott. Kinga jogászként vesz részt hét éve az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Érseki Bíróságának munkájában, és lát rá válságba jutott házasságok sokaságára. „Mit rontanak el a párok: erről rajzolódik ki egy mintázat számomra” – mondta a jogász. Kinga emellett a Test Teológiája csoport tagjaként vesz részt fiataloknak szóló lelkinapok tartásában.

Kocsis Tamás meghívásának apropója, hogy mint görögkatolikus papnak a szentelés előtt kellett döntenie, a cölibátust választja-e, vagy megházasodik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a görögkatolikus papnövendéknek fiatalon, meghatározott időn belül kell házastársat találnia. A beszélgetés egyszerre szólt a párkeresésről, a kapcsolatban való elköteleződésről, a házasságra lépésről és az abban való megmaradásról.

Szerteágazó volt a téma, sokfelé kanyarodott, de mindenki saját életállapotának és érdeklődésének megfelelően kapott segítséget, útmutatást az este során, és szemléletet, biztos talajt ezen a sok bizonytalansággal teli területen.

Tamás arra buzdította a fiatalokat: „Imádkozz azért, hogy megtaláld a párodat. Kérd Istent, ő ad, és jó párt ad. Ha a keresést és a párkapcsolatot összekötöd a hiteddel, Isten meg fogja szentelni azt.” Igényességre biztatott, de óva intett attól, hogy elvárásokat támasztva, azokat „pipálgatva” keressenek, és külsőségeknek behódolva válasszanak párt. Kinga hozzátette: Szerencsés, ha egy fiatalnak van tapasztalata arról, hogyan működik a másik nem, jó, ha van ismerkedős kapcsolatuk egymással.

Mindkét előadó szerint fontos a közös értékrend, így a vallásosság is.

Ami szúr, arra rá kell nézni, és tudni kell, hogy vannak nem tompítható tüskék” 

– mondta Tamás.

Örök kérdés, vonzzák-e egymást az ellentétek, szerencsés-e ezek léte egy párkapcsolatban? Tamás szerint felkeltheti az érdeklődést egymás iránt, és vannak is ellentétek, amik hosszú távon kiegyensúlyozódhatnak. De az a tapasztalat – ezt már Kinga mondja –, hogy hosszú távon az ilyen kapcsolatok nem működnek. Ezért biztattak az előadók arra, végezzenek a párok „önellenőrzést”, mit mond például a környezetük, hogyan alakultak ők maguk a kapcsolatban. Előnyükre változtak-e, önmaguk maradtak-e, nem idegenedtek-e el azoktól, akik és amik korábban fontosak voltak nekik.

A fiatalok arról kérdeztek, mire mondanak a házasfelek igent, mi van e mögött az igen mögött. Kinga így válaszolt: Az igent abban a belső szabadságban mondják ki, hogy a feleket a másik iránti szeretet vezeti, megvan a személyes érettségük, a felelősségvállalás önmagukért, a párjukért és a döntésért. Tamás a görögkatolikus szertartás nyomán mondta el: A jegyespár a templom kapujában nyilvánítja ki házassági szándékát, hogy az „valódi, igaz, elhatározott és kényszerítés nélküli” legyen.

Mindketten a valóság, a realitás tényét hangsúlyozták, hogy a párok ne „álmokra” mondjanak igent, hanem a döntés egymás mellett a „szív bölcsességéből” szülessen.

„Megelégszem vele, elfogadom, a személye, a léte tesz boldoggá, kiteljesedek benne” – írta le az emberben munkáló érzést, bizonyosságot és józan realitást Tamás.

Kinga szerint a megalapozott döntéshez fontos, hogy a pár valóban megismerje egymást, biztosítsanak erre egymással minőségi időt, hogy felkészüljenek a döntésre. A test teológiája alapján hozzátette, szerencsés, ha egymás megismerését nem befolyásolja a szexualitás teljes megélése. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, ennek „megküzdött tisztaságnak” kell lennie, mert a házasság több és más mint a barátság.

Kinga szerint nagyon fontos a fejlődő önismeret: ki vagyok, honnan jövök, milyen mintát, apa- és anyaképet hozok, hol vannak elakadásaim, mire hív Isten – ezekre a kérdésekre meg kell tudni felelni, mindenkinek önmagán is dolgoznia kell. A felismert korlátokat, sebeket Isten elé kell vinni, aki gyógyítani tud, és csak gyógyultan szabad belemenni a házasságba.

A fő összetartó erő Tamás szerint a három láb, a szeretet három létmódja.

Az érosz a testi vonzalom. A filia a barátság, hogy „fél szavakból” is értik egymást, hogy mindenről egymással szeretnek és tudnak beszélgetni. Az agapé: az egymás iránti lelkesedés, a többlet, ami miatt a házasság több, mint testi vonzódás és több, mint barátság. Tamás hozzátette: Az életünk hullámzik, tudatosan törekedni kell arra, hogy „újra és újra felfedezzük, ami egyszer boldoggá tett minket”. A görögkatolikus esküvő kötelező evangéliumi szakasza – a kánai menyegző története – alapján fogalmazta meg: nekünk a vizet kell odavinni Krisztus elé, a csodát ő teszi.

Mindketten hangsúlyozták:

 Nyisd meg a szíved. Tedd meg a másikért, amit tudsz, add bele teljesen magad, és Isten megáldja, megszenteli a kapcsolatodat.”

A kapcsolatért küzdeni kell, vigyázni egymásra. Ha jól érzed magad, nem vágysz másra.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír