Törjük meg a békétlenség negatív hullámait! – Előadás a Sapientia Szabadegyetem keretében

Azt már tudjuk, hogy védekezünk kell a média negatív híreinek hatása ellen, de jelenleg azt is be kell látnunk, hogy súlyos feszültségekkel, valós nehézségekkel, háborúkkal telített a világunk – kezdte az előadást Papp Miklós morálteológus.

Kérdés, hogy éppen ezen körülmények között hogyan tudjuk megteremteni a belső békénket. XVI. Benedek pápa rámutatott, hogy a világban létezik a strukturális bűn (erőszak, a javak egyenlőtlen elosztása...), de ennek valamiképpen mindannyian az okai vagyunk, ezért elsősorban az egyes embernek kell belsőleg megújulnia.

A béketeremtést önmagunkon kell elkezdenünk, máskülönben éppen a mi békétlenségünk hullámzik majd tovább a világ felé, további békétlenséget gerjesztve – szögezte le a morálteológus.

A béke elsősorban Isten ajándéka, nem tárgyi jellegű, hiszen az Úr önmagát adja – teljes egészében majd odaát, a mennyországban olvadunk eggyé vele, de már most, földi életünkben is elérhető az általa adott belső béke, melyet senki és semmi nem tud elvenni tőlünk. „Gondolhatunk például Roger testvér, vagy Szent II. János Pál pápa kisugárzására, személyes légkörére” – tette hozzá Papp Miklós.

Somogyiné Petik Krisztina megjegyezte, itt a földön az igazi belső békesség nem jelenti a feszültség hiányát; harcolnunk, küzdenünk kell a békéért. Tévhit, hogy emberi kapcsolatainkban elkerülhetjük a konfliktusokat, ha alávetjük magunkat a másiknak; ez önáltatás, a feszültség rejtetten megmarad, idővel pedig robban.

Kézdy Anikó pszichológus rámutatott: a belső béke a stresszmentességgel sem egyenlő; a pszichológiatudomány kimutatta, hogy a stressz az élet (amely fejlődés, küzdés, feladatok megoldása) része, a növekedéssel együtt jár. A „megérkezettség” valamiféle illúzió; Roger testvér így fogalmaz: az életben „kezdetről kezdetre haladunk”.

Papp Miklós kifejtette, hogy Krisztus békéje sem „vérszegény”, ő tüzet, sőt kardot hozott. „Ne lopjuk ki Krisztusból az erőt: az üdvösségért küzdeni kell, munkával jár, le kell vágnunk azt, ami elkárhoztat” – mondta. Feszültség, konfliktus nélkül nincs béke, ugyanakkor erős kézzel kell tartanunk, őriznünk a békét, a családi békét is.

Boldogok a békességszerzők a családban is; ez feladat, ami nem megy magától, a családi hangulatot befolyásolni kell: például megtanulni hallgatni akkor, amikor éppen minden családtag „egyszerre robban”.

A pszichológia a béke ilyen módon való megőrzését, a „gyeplő megtartását”, a nehézségekkel való megbirkózást megküzdésnek is nevezi – vette át a szót Somogyiné Petik Krisztina. Az adott problémát megoldhatjuk úgy, hogy javítunk a helyzeten, de úgy is, hogy kezelni tudjuk az érzelmeinket, változtatunk a helyzethez való hozzáállásunkon.

Kézdy Anikó gyakorlati javaslatokat tett ezzel kapcsolatban: ne vegyünk részt mások kibeszélésében, megszólásában, ne engedjük be a lelkünkbe a felkavaró médiatartalmakat, s ha éppen túlterheltek vagyunk, ne sugározzuk a hozzánk közelállókra a békétlenségünket.

Sokszor nem is tudunk arról, hogy terjesztjük (tovább hullámoztatjuk) a békétlenséget, pedig éppen, hogy hullámtörőkké kellene válnunk. Nehogy azután a mi mulasztásunk miatt szépen lassan, vagy gyorsan elárassza az erőszak az egész földkerekséget – tette hozzá Papp Miklós, majd elmondta: Noé történetében láthatjuk, hogy Isten lemond az erőszakról, ígéri, többé nem bocsát vízözönt a Földre, és ezzel azt üzeni, hogy erőszakkal nem lehet megoldani a problémákat, ezzel nem lehet megfékezni a bűn terjedését.

Jézus a mi békességszerzőnk: azt tanítja, ha megütik az arcodat, ne menekülj el, hanem küzdj, de ne ugyanazon szinten, mint a másik, hanem szellemi síkon, erőszakmentesen.

A közös előadás során Somogyiné Petik Krisztina arra is felhívta a figyelmet, hogy testi jóllétünk a fizikai feltétele belső békénknek, a sport, a lazítás fontos, hiszen amikor a testük harckészültséggel telített, békétlen tettekbe hajszolhat minket. Ugyanakkor vigyázzunk, az ital, étel, a vásárlás, az interneten való „szörfözés” nem feszültségoldó források, önbecsapás ezt hinni és függőséghez vezet!

Önismeret szükséges ahhoz, hogy miként tudjuk hordozni feszültségeinket, mi nyugtat meg minket. „Engem például a hatalmas fák, amelyek nagy békeséggel nőnek az ég felé” – vette át rövid időre a szót Papp Miklós.

Kézdy Anikó pedig a továbbiakban az elfogadásról beszélt, ami a valóság ítéletmentes látását jelenti (nem a beletörődést), ez segít a legmegfelelőbb válaszreakció megválasztásában. Érdemes szeretni a valóságot! – mondta.

A belső békéhez segít az értelmesség megélése is az élet változékonyságában: Viktor E. Frankl pszichológus tanította, hogy az élet értelmességét a szűk lehetőségek között is megtalálhatjuk, s a megtalálthoz azután érdemes ragaszkodnunk, s akkor leszünk képesek tovább haladni. A hit (a spiritualitás), a keresztény tanítás is segít az események értelmezése által: egy nagyobb terv részei vagyunk, a történések személyes növekedésünket szolgálják, ez a szemlélet a belső békesség felé vezet.

Somogyiné Petik Krisztina hozzátette, a belső békét szolgálja a hálás lelkület is: eszköz a negatív életeseményekkel való megbirkózáshoz; észrevenni, megtalálni a jót, s örülni annak. Éppilyen eszköz a humor is, valamint a célok kitűzése (és spirituális szintre helyezése), de a legfőbb a megbocsátás: lemondani a jogos haragról, az elégtételről (lásd Edit Eva Eger A döntés című könyvének tanulságait).

Papp Miklós az előbbiekhez hozzátette: a megbocsátásnak ez a törvénye minden emberre vonatkozik, „a pápától a beduin pásztorig”. Most, a nehéz időkben, a háborúk, veszélyek időszakában többet kell foglalkoznunk a spiritualitással, és ezen a téren ne érjük be az olcsó megoldásokkal, javasolta a morálteológus: imádkozzunk a békességért, a döntéshozók és az áldozatok belső békéjéért, jó céljaiért; a vasárnapi templomba járó akár hétköznap is elmehet egy-egy csendes misére, liturgiára, hogy „belülről kisimítsa az Isten”. Érdemes ellátogatni a jó, keresztény programokra, a negatív hírek állandó hallgatása helyett.

A Sapentia Szabadegyetem előadói a belső békéről szólva felhívták a figyelmet a természetben, illetve a művészi alkotások által megtapasztalható csend fontosságára is. „Évente legalább egyszer ki kellene szakadnunk a hétköznapokból, elvonulni a „pusztába”, természetközelbe, például valamelyik szerzetesrend által felkínált csendes hétvégére.”

Papp Miklós azt is hangsúlyozta, hogy „a feszület csöndje” lényeges üzenetet hordoz a hívő ember számára: egyrészt azt, hogy Jézus Krisztus a legsúlyosabb gyötrelmei közepette is szeret (átölel), másrészt azt, hogy az ember számára a külső és belső körülmények lehetnek mégoly tragikusak, legbelül ezek ellenére is szabadok maradunk (transzcendens szabadság), nyitottan arra, hogy megkapjuk Istentől a béke ajándékát.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír