Udvardy György felszentelte a pécsi ciszterci rendház új oltárát és megáldotta a felújított kápolnát

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Pécsi Ciszterci Rendház kápolnáját 2013-ban alakították ki, hogy az addig használt szűkös hely helyett méltóbb körülmények között végezhessék a szerzetesek a mindennapi liturgiát. A rendházi kápolna nyitva áll egész nap az egy épületben lévő Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diákjai és dolgozói előtt. Lehetőséget nyújt az imádságra, az elcsöndesedésre és a részvételre az atyák zsolozsmájában illetve a szentmiséken.

A bejáratnál lévő Szent Bernát- és Szent Imre-szobrok az egykori ciszterci rendház 1930-as években épült kápolnájának szobrai voltak, amelyeket az államosítás elől a belvárosi templomba vittek. Most, több mint hatvan év után kerülhettek vissza az új helyen lévő kápolna közelébe. A kápolna barokk oltárképe a zirci templom egy freskójának részlete, másolata, amely Szűz Máriát és karján a kis Jézust ábrázolja, az előttük hódoló Szent Róbert alapító apáttal illetve ciszterci szerzetesekkel. Az oltár egyszerű díszítése a Jelenések könyvének 5. fejezetére utal: a leölt, de mégis élő, győztes Bárány az, aki egyedül méltó élet könyvét felnyitni, pecsétjeit feltörni.

Az ember alapvető igénye, hogy az istenséggel kapcsolatba kerüljön, és ezt akkor teheti a legjobban, ha áldozatot mutat be – mondta homíliájában Udvardy György megyéspüspök. – A különböző népcsoportok mindig a legértékesebbet áldozzák fel, mint például a termés elejét. Ősi igény, hogy Istennek adjuk a legértékesebbet. A kereszténység azonban gyökeresen más. Nem arról van szó ugyanis, hogy tökéletesítjük az ősi vallás tapasztalatát, vagyis hogy mi találjuk ki, mi a fontos. Nem az ember mutat be áldozatot Istennek, hanem Isten maga az, aki gondoskodik áldozatról.

Isten közel jön az emberhez, úgy, hogy elfogadja az ember áldozatát, mindazt, amit értéknek tartunk az életünkben. Az Atya odaadja nekünk fiát, és ő mutatja be a legszentebb áldozatot. Tőle tanulhatunk: embernek lenni, az Atyára tekinteni, méltó életet élni, szeretni, kapcsolatot építeni, jövőbe tekinteni úgy, hogy merünk áldozatot hozni. Jézus ezt megteszi. Feláldozza magát értünk. Nem mi adunk valamit az Istennek, hanem az Isten fogadja el a mi törekvésünket, és teszi szentté Jézus Krisztus személyében és áldozatában – hangsúlyozta a főpásztor.

Majd rámutatott: az áldozat helye az oltár. Az oltár életünk középpontjává válik, így a kápolna is. A szentmiseáldozat bemutatásával a közösség viszonyítási pontjává válik. Viszonyítási ponttá, amelyhez képest vagyok Istenhez közel vagy távol, és amelyből szeretnék erőt meríteni Isten ajándékának befogadására. Számunkra az oltár jelenti az áldozatot, a közösséget, az asztalközösséget, az áldozat értelmét és az önfeláldozás értékét. De jelenti az örök életet is.

Adja Isten, hogy ez a kápolna és az oltár legyen irányító, viszonyítási pont a rend, az atyák, az iskola, a pedagógusok és diákok életében! Az oltár azt is jelenti, hogy az életünk szent. Az életünk minden eseménye szent, de vannak olyan helyek, pillanatok, amikor ez a szentség összetalálkozik Isten szentségével és méltóságával. Ezek a szent helyek, mint amilyen az oltár. Legyen ez az oltár forrás a megújuláshoz, a reményteli élethez, hogy méltón, Istennek tetszőn tudjunk élni – buzdított Udvardy György.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír