Újjá kell születnünk! – Pakson zárult a pécsi egyházmegyei lelki délutánok idei programsorozata

A Pécsi Egyházmegye tizenegy települése – Siklós, Tamási, Szigetvár, Dombóvár, Bonyhád, Szászvár, Mohács, Szekszárd, Bátaszék, Pécs és Paks – volt a programok házigazdája Felföldi László megyéspüspök, az egyházmegye lelkipásztorai és a hívek részvételével. A szervezők szándéka az volt, hogy megszólítsák a Pécsi Egyházmegyében élő hívek közösségeit és elvigyék hozzájuk a hitbéli és katolikus közösségeikben történő megújulás gondolatát és lehetőségeit.

A lelki délutánok programja minden helyszínen megegyező módon épült fel. A lelkigyakorlatos előadásban a családról mint megtartó közösségről beszéltek az előadók, majd Felföldi László megyéspüspök főpásztori üzenettel fordult a hívekhez, melyben a hívő közösségek jövőjéről történő közös gondolkodásra, küldetésre és szolgálatra hívta a résztvevőket annak érdekében, hogy mindenki megtalálja azt a lehetőséget, amivel emberibbé, közösségibbé, élhetővé és éltetővé teheti saját egyházközségét.

A főpásztori üzenet után egy-egy lelkiségi elmélkedést hallgattak meg a résztvevők, melyeket az egyházmegye papjai, illetve meghívott világi szakemberek tartottak. A program idején a gyermekek számára foglalkozásokat tartottak és minden helyszínen szeretetvendégség kísérte a rendezvényt a házigazda egyházközség vendéglátásának köszönhetően.

A lelki délutánok szentmisével zárultak. A rendezvénysorozat április 21-én Pakson, a Bezerédj Általános Iskola tornacsarnokában megtartott utolsó alkalmán Felföldi László püspök a szentmise homíliájában hálaadásra buzdította a jelenlevőket, amiért – mint fogalmazott – „megkaptuk a hit ajándékát”. Egyben kérte Isten erősítő és szerető kegyelmét, hogy a hit ajándékában részesülők a saját közösségeik számára is élő és éltető hitet tudjanak átadni. „Az Egyház titokzatos testének tagjaiként mi legyünk azoknak az emberei, akik a hit gyógyító szőlőjébe már nagyon régen szerettek volna belépni, de nincs hozzá erejük, mert még nem találkoztak az élő hitet átadó, sugárzó Lélekkel” – szólt a főpásztori buzdítás.

„Sokan szeretnének meggyógyulni a hit örömében a hitetlenség bénaságából, hogy életük legyen, hogy családjuk legyen, hogy mosolygós, derűs életünk legyen.

Jézusnak a mi hitünkre van szüksége. Ő ma is arra kér, hogy élesszük fel szívünkben a gyógyulást, életet, közösséget teremtő hitet. Nem nekünk kell meggyógyítani a bénát, nem nekünk kell hitet adni másoknak, mi arra nem vagyunk képesek, de Jézushoz vinni lélekben, szívben, szeretetben, kedvességben, a mi feladatunk.”

A püspök arra hívott, hogy mindnyájan legyünk jó pásztorai elsősorban magunknak, hogy azt lássák rajtunk, hogy komolyan vesszük önmagunkat, fontos számunkra az életünk, mert az életünkkel szolgálunk. Ha nem vagyunk jó pásztorai önmagunknak, ha butaságokkal töltjük meg a lelkünket, ha elpocsékoljuk az időnket, akkor éhezni fogunk a szívünk mélyén; pásztor nélküli bárányok leszünk, félni fogunk, mert nem lesz, aki megvédjen minket.

Legyünk jó pásztorai a ránk bízottaknak, a gyermekeknek, a közösségnek is, annak az egyházközségnek, amelyikben élünk, amelyben Isten gondoskodik rólunk, ahol táplálja lelkünket és a szívünket. Csak így fogjuk megérteni az Úr Jézus szíve vágyát:

légy jó pásztor, légy gyógyító erő, legyen hited, amely által mások gyógyulhatnak, mert azt akarom, hogy életed legyen és bőségben legyen (vö. Jn 10,10)

– zárta szentbeszédét Felföldi László püspök.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír