Veres András a Széchenyi Egyetemen: Észszerűbb dolog Isten létében hinni, mint tagadni azt

„Különleges alkalom, hogy ebben a szemeszterben immáron a második püspök atyát köszönthetjük ezen az új kurzuson” – hangsúlyozta köszöntőbeszédében a kar dékánja. Pongrácz Attila kiemelte annak jelentőségét, hogy e tantárgy keretében olyan, a kereszténységgel, családdal, hivatással, egyéb értékekkel kapcsolatos mérvadó gondolatokat hallhatnak a diákok, amelyek egész életükre pozitív kihatással lehetnek és iránymutatásul szolgálhatnak.

Veres András püspök először filozófiai oldalról világította meg a felvetett témát. Beszélt a hit és a tudás közötti különbségről: amit látunk és megtapasztalunk, amiről bizonyosságot szerzünk, az nem a hit tárgya, hanem a tudásé. A hitnek viszont van általános és vallásos megközelítése is. Teológiai értelemben a kinyilatkoztatásnak – vagyis hogy Isten megismerteti önmagát – az elfogadását jelenti, és mindazt, amit ebből az Egyház tanít számunkra.

Mindenki hisz valamiben, de nem mindegy, hogy miben – hangsúlyozta a főpásztor. – Az ember önmaga nem képes mindent megismerni, de a tudomány sok mindenre rávilágít.

Isten létében hinni, vagy azt tagadni – mind a kettő hitet követel. Az ateisták arra hivatkoznak, hogy minden létező visszavezethető az ősanyagra, azonban az ősanyag magától való létezéséhez is végül hit szükséges.

Ezzel szemben a hívő ember azt vallja, hogy a teremtett világ mögött van egy Létező, aki a világot alkotta; egy olyan Létező, akinek a léte önmagában van, nem valakitől kapta. A hívő ember ezt nevezi Istennek. A gondolkodó ember végül képes eljutni annak felismerésére, hogy észszerűbb dolog Isten létében hinni, mint azt tagadni – nyomatékosította előadásában a győri megyéspüspök, aki számos ismert költőt idézett gondolatai alátámasztására (többek között Ady Endre Hiszek hitetlenül Istenben, Berzsenyi Dániel Fohászkodás, Sík Sándor Hiszek című versét idézte).

Az ateizmus szerint a természettudomány kizárja Isten létezését – folytatta előadását a főpásztor. – Azonban azt is láthatjuk, hogy a legnagyobb természettudósok szinte mind hívő emberek. Sokan éppen a természettudomány művelése közben váltak hívővé, tehát ebből is látszik, hogy a természettudomány nem mondhat ellent a vallásos hitnek, vagy legalábbis nem tagadja a teremtő Isten létezését. A legnagyobb Nobel-díjas tudósok szinte kivétel nélkül mindannyian hívő és vallásos emberek.

Max Planck Nobel-díjas fizikus mondta: mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikus számára pedig Isten van minden megfontolás végén.

Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább teljes összhangot minden lényeges pontban.

A többi között a különböző istenképek kialakulására is rávilágított az előadó. Kifejtette: miután minden ember és kultúra a maga gondolkodási kategóriái szerint törekedett Istent megismerni, így sokféle vallás van. Ahogy az emberi fejlődés előrehaladt, mindig újabb dolgokat fedeztek fel Istenről. Egyének szerint pedig különböző istenképek, egyes esetekben torz istenkép alakult ki. Ez akkor fordulhat elő, ha nincs személyes kapcsolat Istennel, holott ő megismerhető Isten. Ha a különböző vallásoknak más-más istenképük van, akkor hol van az igazság? – tette fel a kérdést Veres András. – Feltehetően e világban minden vallás valójában ugyanarról az Istenről beszél, csak más-más módon. Több igazságot vagy csak részigazságot, vagy egész keveset mond az igaz Istenről. A keresztények számára viszont nagyon nagy ajándék, hogy Isten a Szentíráson keresztül bemutatkozott az emberiség számára – hangsúlyozta a megyéspüspök, aki előadásában kitért arra is, milyen fontos elemei vannak a keresztény hitnek, illetve mit jelent kereszténynek lenni.

Aláhúzta: hívő kereszténnyé az az ember válik, aki elkezdi élni azt a tanítást, amelyet a kinyilatkoztatásból megismert. Kereszténynek lenni valójában találkozást jelent Istennel.

„Utak nem vezetnek Istenhez, csak szakadékok” – idézte okfejtésében Assisi Szent Ferencet, rámutatva arra, hogy

aki hívővé válik, az végül is odaveti magát a „szakadékba”, vagyis Isten szeretetébe, az ő jelenlétébe.

A főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy a hit az Istenre való teljes ráhagyatkozást jelenti. Beszédében világossá tette, hogy amennyiben nem neveljük a gyermekeket vallásosan, akkor valószínűleg vallástalanok lesznek felnőttkorukban is.

Minden emberben van érzék Istenre, hiszen az ő teremtményei vagyunk.

Nincs, aki ne rendelkezne bizonyos sejtésekkel Istenről. Mindenki vágyik arra, hogy az élete kibontakozzon örömben, szeretetben és a jóban

– emelte ki a győri megyéspüspök. – Valójában az ember ilyenkor Istent keresi. Valahol a léte és értelme mélyén érzi, hogy lennie kell egy abszolút igazságnak. A legteljesebb ismeretet pedig a Szentírásból szerezhetjük. Az igazság az az igazság, amelyet Jézus tanított, és amelyet az Egyház ma is képvisel.

Veres András előadása végén így fogalmazott: „Azt kívánom mindnyájuknak, hogy az igazság megismerésének törekvését ne adják fel. Önök a jövő nemzedéknek olyan emberei lehetnek, akiknek másokat is a jóra, az igazságra kell vezetniük, és ez nem túlzás. Egy tanár vagy egy felsőfokú végzettséggel rendelkező ember mindig meghatározó a saját környezetében, ha értéket képvisel. Márpedig lehet-e értékesebb cél, mint hogy értéket képviseljünk önmagunk és mások számára is, ezzel segítve őket az igazság megismerésére. Kívánom, hogy mindez sikerüljön.”

Forrás: Széchenyi Egyetem, Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar/Győri Egyházmegye

Szöveg: Bátayné Somogyvári Zita

Fotó: Bátayné Somogyvári Zita, Pongrácz Attila

Magyar Kurír