„Eltaposott virágok”– 1956-ra emlékező kiállítással nyílt meg az Astriceum Kalocsán

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye évek óta tartó, komplex, a kalocsai érsekség épületeinek és környezetének, több mint ezeréves egyház- és kultúrtörténeti múltjának feltárási munkája újabb mérföldkőhöz érkezett. A Szentháromság tér barokk épületegyüttesében, az érseki kastély mellett, a főszékesegyházzal szemben ezúttal az 1769-ben épült, volt kanonokház helyreállítását és bővítését ünnepelhették.

A barokk építéskori állapotok helyreállítása mellett új épületszárnnyal kibővítve hozták létre az Astriceum Érseki Múzeumot, csaknem 2000 négyzetméter kiállítóteret teremtve az egyháztörténeti érseki gyűjtemény gazdag műtárgyállományának, mely az Astriceum állandó tárlata lesz.

A múzeumot az 1956-os forradalmi események 60. évfordulója jegyében a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, valamint a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület közös szervezésű, Eltaposott virágok című kiállításával nyitották meg. Az egyesület által összeállított tárlat országjárásának első állomása Kalocsa, az alföldi várost pedig bekapcsolja az országos megemlékezések vérkeringésébe.

Bábel Balázs érsek megnyitó beszédében az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet, és felidézte 1956-os események egyszerre drámai és dicsőséges arcát. Az érsek azt a történelmi tapasztalaton alapuló bizonyosságot fogalmazta meg, hogy a zsarnokság mindig elbukik, a zsarnokok pedig a történelem szemétdombjára kerülnek. Mit tanít 1956? – tette fel a kérdést, és válaszában azt fejtette ki, hogy Isten előbb-utóbb igazságot szolgáltat, és az igazság mindig kiderül. „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” – idézte a János-evangéliumot, hangsúlyozva, nekünk az a feladatunk, hogy az igazságot kimondjuk.

A Had- és Kultúrtörténeti Egyesület tárlata mellett az Astriceum emléket állít a kalocsai ’56-os történéseknek is, az egyház szemével láttatva az eseményeket. Az érsek felidézte Koszterszitz József atya emlékét, aki 1946-ben írt, Lépcsőima című művében előrevetítette a kommunizmus térhódítását, a papokat helyben maradásra szólította fel, és ezzel vértanúságra készítette fel őket. A kiállítás azok szenvedéséről szól, akik megélték ’56-ot, és azt üzeni, szenvedésük nem volt hiábavaló – mondta az érsek.

Az Eltaposott virágok tárlat a 18 éves salgótarjáni fiú, a verselő Ravasz István életét és tragikus halálát középpontba állítva emlékezik. Az ifjú költő mintegy kétszáz költeményének jelentős része a forradalommal foglalkozik. Ravasz István alezredes, hadtörténész, a fiú unokaöccse, a megnyitón személyes érintettsége alapján idézte fel az 1956. december 8-án Salgótarjánban történt eseményeket. „A városban tüntetések zajlottak, István az utcán dolgozott, szenet lapátolt, amikor halálos lövést kapott.” A hadtörténész a legújabb forrásokat idézte, melyek cáfolják Ravasz István halála történetének jelenlegi verzióját. 

Szebenyi István, a kiállítás kurátora a rendezői alapgondolatról beszélt. „Az volt a célom, hogy egy történetbe ágyazva beszéljek a forradalomról. A salgótarjáni utcán életét vesztő 18 éves Ravasz István hétköznapi ember volt, sorsa azt üzeni, ez bárkivel megtörténhetett volna. Az ő szemszögéből láthatjuk a tárlaton az eseményeket. A fiatal versei a pusztulást hozó forradalmi harcok megelevenítése, az akkori világ kilátástalansága mellett a magyarság hitéről, becsületéről, bátorságáról és összetartásáról is szólnak, ezt kívánja közvetíteni a tárlat is” – mondta a kurátor.

Az Astriceum modern, a városra, a főszékesegyházra üvegfelületekkel megnyitott háromszintes épületszárnyában elhelyezett tárlat két részből áll. Az első szinten a vétlen áldozat, Ravasz István költeményei vezetik a látogatót. A tárlat a pusztulás, a halál, a vérbe fojtott küzdelem képeivel beszél mindkét oldal veszteségeiről. Láthatunk ötvenhatos utcajeleneteket bemutató filmrészleteket, valamint egy összetett és színes installáció ugyancsak a rombolás képeit hozza testközelbe.

Az épület felső szintjén az országos megmozdulásokhoz kapcsolódó kalocsai egyházpolitikai, polgári és katonai eseményeket idéznek meg, ugyancsak egyéni tragédiák szemszögébe helyezve a történéseket.

Fotó: Fábián Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír