Sokan kiszorultak a csordulásig telt csobotfalvi templomból a hagyományos, pünkösd szombat délutáni, moldvai csángók részére megtartott szentmisén. Ezúttal sajnos elmaradt a külső hangosítás megoldása, így csak a templomban lévők és a Duna Televízió nézői hallhatták Bátor Botond lélekhez szóló szavait.
Fájdalmas átélni azt, ahogy ráépítenek mindarra, ami régi, ami szép, ami értékes – emelte ki prédikációjában a pálos szerzetes, aki felhívta a figyelmet a Kárpátokon túl élő csángók életének értékeire.
Ezek az értékek veszélyben vannak, hiszen számos csángó keresi a boldogulást világszerte, külföldön vállalva munkát a megélhetésért. Hazatérésükre nagy szükség volna a csángó közösségeknek, hogy fenntarthassák a csángó élet szépségeit, értékeit. Ugyanakkor hit híján az élet cél és értelem nélküli. Minél közelebb vagyok a hitem által az Istenhez, annál biztosabb vagyok. Vannak hibáink és tévedéseink, de biztonságot ad számunkra a hit, az élet lelke – fejtette ki prédikációjában Bátor Botond.
Az emlékeket, ami az életben szép és jó, ezt kell a lelkünkbe vésni, hogy egyensúlyt találjunk a nehéz időszakokban – bátorított a szónok, kiemelve az emberi élet fontosságát. A pálos szerzetes felidézte Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes alakját, aki 1978-tól járta a csángómagyar falvakat, és felemlegette visszaemlékezéseiből az asszonyi áldott állapotra vonatkozó szép csángó kifejezéseket: „hogy mi ne terhes nőket lássunk magunk előtt, hanem megszépült, áldott édesanyákat”.
Mindannyiunk feladata, hogy ne engedjük kiveszni életünkből a hitet, megtartva ezzel az élet lelkét, teljességét – zárta gondolatait Bátor Botond.
A szentmise végén elhangzott a „Csángómagyar, csángómagyar…” kezdetű, csángó himnuszként ismert ének.
Forrás: Maszol.ro
Fotó: Pál Zoltán/Maszol.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria