Nem hiszitek, hogy rendbe tudom hozni a dolgaitokat? – Isten megindító gondolatai az alvásról

Azt hallom, hogy vannak emberek, akik nem alszanak.
Azokat, akik nem alszanak, nem szenvedhetem, mondja Isten.
Az alvás az ember barátja.
Az alvás Isten barátja.

Talán az alvás a legpompásabb alkotásom.
És én magam is elpihentem a hetedik napon.

Akiknek tiszta a szívük, azok alszanak. És aki alszik, annak tiszta a szíve.
Az a nagy titok, hogy legyünk fáradhatatlanok, mint a gyerekek.
Legyen erő a torkunkban, mint a gyerekeknek.
És kezdjük el minden reggel elölről, mindig frissen,
Mint az ifjú, mint az új remény.
Ámde azt hallom, hogy vannak emberek,
Akik jól dolgoznak, de rosszul alszanak.
Nem alszanak. Mennyire híján vannak az irántam való bizalomnak!
Szinte rosszabb, mintha rosszul dolgoznának és jól aludnának.
Mintha nem is dolgoznának, de aludnának, mert a lustaság

Nem nagyobb bűn, mint az aggodalmaskodás,
Sőt kisebb bűn, mint az aggodalmaskodás
És mint a kétségbeesés és az Istenbe vetett bizalom hiánya.

Nem azokról beszélek most, mondja Isten,
Akik nem dolgoznak, és nem is alszanak.
Az ilyenek bűnösök, nem vitás. Meg is érdemlik, amit kapnak.
Nagy bűnösök. Dolgozniuk illene.
Azokról beszélek, akik dolgoznak, de nem alszanak.
Őket sajnálom. Azokról beszélek, akik dolgoznak, és így
Tehát teljesítik a parancsomat, szegény gyerekek.
Másrészt viszont nincs bátorságuk, nem bíznak eléggé, nem alszanak.
Őket sajnálom. Rossz néven veszem tőlük. Egy kicsit. Nem bíznak bennem.
Ahogyan a gyermek ártatlanul befészkeli magát anyja karjába, nem fészkelik be
Magukat gondviselésem karjába.
Van bátorságuk a munkához. Nincs bátorságuk a semmittevéshez.
Megvan bennük a munka erénye. Nincs meg bennük a semmittevés erénye.
A kikapcsolódásé. A pihenésé. Az alvásé.
Nem tudják a boldogtalanok, mi a jó.
Nagyon jól intézik az ügyeiket nap közben.
De nem akarják rám bízni a felügyeletüket éjszaka.
Mintha nem tudnám biztos kézben tartani őket egy éjszakára.

Aki nem tud aludni, nem hűséges a reményhez.
És ez a legnagyobb hűtlenség.

Mert a legnagyobb hit iránt hűtlen.
Szegény gyerekek, napközben olyan bölcsen rendezik az ügyeiket.
Ám ha eljön az éj, nem fogják vissza magukat.
Nem határozzák el, hogy az én gondjaimra bízzák a dolgaikat.
És a felügyeletemre és a gondoskodásomra.

Mintha talán nem tudnék egy kicsit én is törődni velük.
Virrasztani fölöttük.
Vigyázni rájuk, törődni velük, óvni őket.

Pedig egy sor más dologgal is törődnöm kell, szegény kis emberek.
Én kormányzom a teremtést, az talán mégiscsak nehezebb kissé.
Talán mégis gond nélkül rám bízhatnátok a dolgaitokat, barátaim.
Vagyok talán annyira bölcs, mint ti.
Rám bízhatnátok talán őket egy éjszaka erejéig,
Úgy értem, miközben alszotok,
És másnap reggel talán nem azt látnátok, hogy nagy kár esett bennük.
Talán még képes vagyok rá, hogy törődjek velük egy kicsinység.

Mert igazán nem csak egy olyan ember van,
Akinek lefekvéskor nagyon cudarul állnak a dolgai,
De felkeléskor igencsak rendben találja őket,
Mert talán arra jártam éjszaka.

Forrás: Vigilia Facebook-oldala

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír