KÉPGALÉRIA –Klikk a képre!
Körtvélyessy Mónika orvos, öt gyermek édesanyja. Kétévente elutazik a délkelet-afrikai Malawiba, hogy szakmai tapasztalatával segítse a Szent Egyed (Sant’Egidio) közösség ellátóközpontját. Idén elkísérte Merényi Zita, a Magyar Kurír és az Új Ember fotósa is, aki amellett, hogy gyönyörű képeket készített, önkéntesként segítette a DREAM-központ munkáját.
Bevezetésként Szőke Péter, a budapesti közösség vezetője elmesélte, hogyan született a közösség álma Afrikáról, a fekete kontinens feltámadásáról. Miután egy mozambiki püspök Rómába látogatott, és segítséget kért országa számára, hosszú tárgyalássorozat után 1992-ben a római Sant’Egidio közösség közvetítésével kötöttek békét a szemben álló felek Mozambikban. Attól kezdve gyorsan szaporodtak a közösségek több afrikai országban. A közösség tagjai látták, hogy a gonosz nemcsak háború formájában fenyegeti a kontinenst, hanem egy másik erőszakos arca is van: az AIDS terjedése. Úgy gondolták, nem igazságos, hogy a déli kontinensen élő betegek nem kapják meg azt a kezelést, amelynek köszönhetően a fejlett nyugati országokban tünetmentesen élhetnek a betegek. Így születtek meg az első DREAM-központok, amelyek jelenleg már tíz afrikai ország számos városában működnek. A közösség álma „Eurafrika”: két, sorsában összefonódó kontinens, amelyet hidak kötnek össze. Egy ilyen hídon közlekedtek a közösségnek azok a tagjai is, akik eljutottak Malawiba, hogy segítsenek a betegek ellátásában.
A DREAM egy megvalósult álom, azt bizonyítja, hogy az állandó imádsággal kísért elkötelezettség, hűséges jelenlét milyen jelentős eredményt hozhat. Körtvélyessy Mónika elmondta, hogy az évek során nagymértékű változást tapasztalt a központok működésében. Kezdetben a legfontosabb feladat az volt, hogy a hiányzó gyógyszerellátást biztosítsák, ma Malawiban ezt már az állam finanszírozza. A DREAM még mindig a legfejlettebb technológiát jelenti az országban, de ma már működik állami ellátórendszer is. A DREAM-központok jellemzője, hogy a kezelés ingyenes, és mindenki számára hozzáférhető. Személyes, életre szóló kapcsolatokat alakítanak ki a betegekkel, követik a sorsukat, megkeresik őket, ha nem jelennek meg a kezelésen. A blantyre-i központban jelenleg 20 ezer embert kezelnek, főleg várandós édesanyákat, akiknek a kezeléssel egészséges gyermekük születhet, nem örökítik tovább a betegséget. Néhány évtizede még nagy probléma volt, milyen sok AIDS-árva van az országban, ma már a kezelés hatására sok szülő teljes életet él, és fel tudja nevelni gyermekét. A számok magukért beszélnek: 2002-ben 34-35 százalék volt a fertőzöttség aránya Malawi lakossága körében, ma már csak 14 százalék. A kezelés hatására olyan alacsonyra csökkenthető a vírusszám a betegek szervezetében, hogy nem adják át a HIV-fertőzést partnereiknek, sem a szoptatós anyák a gyermekeiknek.
A legmodernebb technológiát alkalmazzák a központok – számolt be róla Körtvélyessy Mónika. – A legfejlettebb mikrobiológiai laborokat működtetik, és maga az adatfelvétel is a legmodernebb módon zajlik, lehetőséget ad a távkövetésre is. A munkát a hétköznapokban szigorú protokoll szerint ápolók végzik, akik folyamatosan képzéseken vesznek részt. Az afrikai orvosi ellátás hiányosságait látva és a kor igényeihez alkalmazkodva elkezdtek TBC- és méhnyakrák-szűrést is végezni.
A tevékenység kulcsfontosságú eleme az önkéntesség. Vannak kezelt betegek, akik a saját életükkel tesznek tanúságot sorstársaik előtt, meggyőzve őket, hogy menjenek el a kezelésre. Tanúsítják, hogy az AIDS legyőzhető, életük kézzelfogható bizonyosság arra, hogy van kiút a betegség reményvesztettségéből. Andrea Riccardi, a Szent Egyed közösség alapítója egy képzésen mondta az önkénteseknek: „Legyetek olyanok, mint az angyalok!” – ők valóban örömhírt, reményt, barátságot visznek sokaknak, mint az angyalok.
A sikeresség titka a közös munka: együtt nagyobb dolgokat tudunk véghez vinni, mint amit egyedül el tudnánk képzelni. Orvosok, nővérek, aktivisták együtt dolgoznak, folyamatosan fejlődnek a munkájukban, képzésekre járnak. Éppen egy táplálkozással kapcsolatos továbbképzés zajlott azokban a napokban, résztvevőik főként kezelt betegek voltak, akik a központok segítségével új életet, és munkalehetőséget is kaptak.
Merényi Zita elmesélte, hogy a modern blantyre-i DREAM-központban végzett munka után Afrika igazi arcát akkor látta meg, amikor elkísérte az önkénteseket vidékre olyan betegekhez, akik nem jelentek meg a soron következő kezelésen. Egy tizenöt év körüli AIDS-beteg lányt látogattak meg, akinek a szülei már meghaltak, és egyik rokona neveli őt. Az önkéntesek ellenőrizték a gyógyszereit, és többet találtak nála, nem vette be őket rendszeresen. Kérdezgették az okát, és ugyanaz volt a kifogás, ami általános probléma a betegeknél: azért hagyják abba a kezelést, mert nem tudják biztosítani a megfelelő táplálékot a gyógyszerek mellé, ami így több kárt okoz, mint hasznot. Viszont emiatt elszaporodnak a szervezetükben a vírusok, és legyengülnek. A lány aznap nem ment iskolába, mert nem érezte jól magát, és nem is ebédelt. Az önkéntesek kocsival vitték be őt a táplálkozási központba. Merényi Zita egyik fényképén egy lány látható, amint egy szinte üres, ütött-kopott kunyhóban tanul – mellette a Bibliája. A fotós azt látta Malawiban, hogy derűsek, békések és alázatosak az emberek – mintha valóban nem azon aggodalmaskodnának, mit esznek vagy isznak, hanem, amint Máté írja az evangéliumában, elsősorban az Isten országát keresnék.
Zita szép felvételeket mutatott az óvodáról, ahol játékosan, vidáman tanulnak a gyerekek; a táplálkozási központokról, ahol Machinjiriben hatszáz, Balakában száztíz gyermek kap naponta meleg ebédet. Számos afrikai országban ezeken a helyeken a gyerekek naponta egyszer bőségesen étkezhetnek a táv-örökbefogadási rendszernek köszönhetően: körülbelül nyolcezer forintnyi havi összegből finanszírozzák egy-egy gyermek ellátását. A budapesti és a pécsi Szent Egyed közösségnek is vannak ilyen örökbe fogadott gyermekeik, a pécsiek „kisfia” éppen Malawiban él, őt üdvözölni is tudták.
Az afrikai kezdeményezések egyre szerteágazóbbak – mondta el Körtvélyessy Mónika. Létrehozták például a „10 ezer kertet Afrikába!” programot a földművelés fejlesztésére, olyan haszonnövények termelésének népszerűsítésére, amelyek jól megélnek az afrikai földben, ahol szinte csak kukoricát termesztenek.
A Szent Egyed közösség orvos önkéntese végül arra kérte az érdeklődőket, hordozzák a szívükben ezeknek az afrikai embereknek az arcát: sokat szenvedett emberek arcai, amelyeken mégis él a remény, a feltámadás reménye. Amihez hittel, imádsággal és elkötelezett munkával hozzájárulhatunk.
Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria