„Mint Jézus Krisztus tanúja, a világ világosságának kell lennem” – Thuronyi István tárlata

A megjelenteket Sajgó Szabolcs SJ, a ház vezetője köszöntötte. A tárlatot Fabiny Tibor művészettörténész nyitotta meg, részletesen ismertetve Thuronyi István életét és művészetét.

Az előadó emlékeztetett rá, hogy Thuronyi István nemcsak festő, hanem zeneszerző is. Éppen tíz évvel ezelőtt volt Tihanyban a Madárzsolozsma négy hangszerrel című művének ősbemutatója. Mottóját a 148. zsoltár 10. verséből vette: „Dicsérjétek az Urat a földről… Mind ti erdei és mezei állatok, mászó férgek és szárnyas madarak…” Ez egész művészetének is a mottója lehetne – mondta Fabiny Tibor.

Felidézte: Thuronyi István 1921. március 6-án született, egy évvel a trianoni békediktátum után, Tőkésújfalun, a mai Szlovákia területén, nemesi szülők gyermekeként. Hamar megmutatkozott festői és zenei tehetsége is, szülei kívánságára azonban először agrármérnöki diplomát szerzett. Ezt követően a Liszt Ferenc Zeneakadémia zeneszerzési szakán tanult, de párhuzamosan Glatz Oszkár festészeti kurzusait is látogatta. A II. világháborúban menekülni kényszerült, 1947-ben Franciaországban telepedett le, ami második hazája lett. Itt közelebbről tanulmányozta Paul Cézanne és a kubisták művészetét. Az ötvenes évek elején összebarátkozott Paul Vigroux neves francia festővel, akinek a festői hivatás értelmének felismerését, a gyors technikai fejlődését és az első kiállításait köszönhette. Hatott rá még Chagall, Turner és a magyar expresszionisták is.

Fabiny professzor kiemelte, hogy Thuronyi István életének alakulására döntően hatott, amikor 1955-ben feleségül vette Paule de Lescrut, egy előkelő francia család kivételes lelki és szellemi adottsággal megáldott leányát. Kezdetben szerény anyagi körülmények között éltek, de mindenben számíthattak egymásra, és hamarosan felismerték: a tehetség isteni adomány és az élet értelmét Isten dicsőségének szolgálata adja meg. A Szentlélek ajándékában részesedve megtapasztalták: a művészet és a keresztény hit elválaszthatatlan egymástól. Thuronyi képeinek korábban színtelen formái fokozatosan megteltek fénnyel: a bézsből vibráló sárga lett, a szürkéből szeplőtelen kék. A városok is átformálódtak: a kéményeket és üzemeket idéző formák között megjelent az Isten arca Fia képmásában, a Nap vakító fényében, vagy egyre gyakrabban a fehér galamb formájában.

Művészetének megtisztulását, egyszerűsödését idézte elő a karizmatikus mozgalommal való találkozása. Ettől kezdve már nem azért festett, hogy önmagát megvalósítsa, hanem azért, hogy Istent szolgálja, és az embereknek örömet szerezzen. Számos tárlata volt Franciaországban, de kiállított a németországi Kölnben is. 1981-ben a művész feleségével együtt Lourdes-ba költözött, hogy nyelvtudásával segítse a zarándokokat. Ekkor már egyértelműen keresztény festőnek nevezte magát. Egyik levelében így fogalmazott: „A keresztény életben mindent a szeretet szabályoz: az erkölcsöt és az esztétikát. A szeretet azt keresi, ami szép, hisz a jóságban, az igazság világosságában él, befogadja a Szentlelket, aki megvilágítja gondolatainkat, irányítja és megtisztítja tekintetünket, és uralja tetteinket. Ha átadom magam ennek a szeretetnek, akkor valódi műalkotás születik a fehér vásznon. A fehér vászon fényt áraszt, amelyet elhomályosítanak az egymást követő festékrétegek. Mikor a festmény elkészül, fokozatosan előhívom az eldugott fényt, hogy belülről árassza a világosságot.”

Fabiny Tibor felhívta a figyelmet, hogy minden igazi alkotó transzparens lény, aki magába engedi és továbbsugározza a fényt, s nem hagyja, hogy saját egyénisége, karaktere előtérbe nyomuljon és útját állja e fénynek. Thuronyi művészetének lényege a transzparencia, az áttetszőség. A transzparencia az az állapot, amikor az ego kitolódik. A kanadai irodalomkritikus, Nortrhop Frye szerint az evangélium, a szeretet nyelve transzparens, ami nem érvel, nem győzni akar, hanem megérinteni és nyitottá tenni. Azonosulni akar a megszólítottal, önzetlenül a másikban akar feloldódni. Ezt nevezi Frye egymásba hatolásnak, interpretációnak. Transzparencia, apokalipszis, interpenetráció tehát egy és ugyanazon dolog. Frye számára is a Szentlélek az interpenetráció legtisztább princípiuma, hiszen mindenütt egyszerre jelen van. Thuronyi művészetében is ugyanezt a princípiumot fedezhetjük fel – mondta Fabiny professzor.

1986-ban Thuronyi István feleségét magához szólította az Úr. Házasságuk harmincegy éve alatt négy gyermekük született. Özvegységének harmadik évében a művész belépett a Chemin Neuf ökumenikus orientációjú katolikus karizmatikus közösségbe. Ökumenikus beállítottságára jellemző volt, hogy valahányszor Magyarországra látogatott, minden vasárnap reggel részt vett a budapesti Deák téri evangélikus istentiszteleten.

Thuronyi István egyik, 1992-es képkiállításának címét Máté evangéliumából vette: „A ti világosságotok világítson az embereknek” (5,16). A művész vallotta: „Mint Jézus Krisztus tanúja, a világ világosságának kell lennem, fényt árasztva és énekelve az Isten dicsőségét… Közvetítem az Isten világosságát és egyben az igazságot, ami szabaddá tesz, mert Krisztusban a világosság és az igazság egy.”

Fabiny Tibor megemlítette, hogy 2010-ben a Kairosz Kiadónál jelent meg Thuronyi István festményeiről egy kis album, A fény kapujában címmel, Bodnár Zita gondolataival. A kötet gondozója felidézte egy személyes találkozását a művésszel: „Egy alkalommal Thuronyi István leült zongorájához, hogy eljátssza egyik kedvenc szerzeményét. A zongora fölött a falon egy nagyméretű festménye függött, mely szinte életre kelt a játékos örömtől duzzadó, ugyanakkor mély érzésekkel teli zenétől. Miközben a kép, a muzsika és a művész egysége egészen magával ragadott, azon tűnődtem, honnan ez a hihetetlen erő?” Fabiny Tibor hozzátette: annak az erőnek a kiáradásából, amelyet mi, keresztények két nap múlva ünneplünk, a Szentháromság harmadik személyétől, a Szentlélektől. Ennek az ünnepnek a lelkületéből ezen a kiállításon már ma is részesedhetünk. Veni Sancte Spiritus! – fejezte be nagy ívű ismertetését Fabiny Tibor.

A kiállításmegnyitón Cs. Nagy Tamás brácsaművész Bach műveiből játszott. A kiállítás anyagát Beke Zsófia válogatta, a művészeti vezető Kákonyi Júlia volt. A tárlat augusztus 11-éig látogatható.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír