„Találkoztunk Ferenc pápával” – Hazánkban tanuló üldözött keresztény fiatalok tanúságtétele

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Az Irakból érkezett Maikey Khorani, Nawar Sheer és Hussam Francis Banno, valamint az egyiptomi Sharl Makar azok közé a fiatalok közé tartoznak, akik Magyarország Kormánya és a Tempus Közalapítvány által az üldözött keresztény vallási kisebbségek iránti szolidaritás jegyében alapított ösztöndíjprogram keretében tanulhatnak Magyarországon. Az ösztöndíjasok közül húszan nemrégen Rómában jártak, ahol Ferenc pápa is fogadta őket az október 10-i általános kihallgatást követően Azbej Tristan üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárral, valamint Habsburg Eduarddal, Magyarország szentszéki nagykövetével együtt. Maikey Khorani, Nawar Sheer és Hussam Francis Banno jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem informatika mesterképzésének hallgatója, Sharl Makar pedig villamosmérnöknek tanul a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemen.

Maikey az észak-iraki Erbílben született, gyerekkora óta tapasztalta, hogy hazájában nem könnyű kereszténynek lenni: őt magát is sokat gúnyolták az iskolában vallási hovatartozása miatt. Nagybátyja 2004-ben esett áldozatul egy öngyilkos merényletnek, amelynek nem kifejezetten a keresztények voltak a célpontjai, de már tudták, hogy nem lesznek biztonságban. Maikey a háború miatt nem tudta folytatni tanulmányait, önkéntes munkát végzett mint a Neokatekumenális Út közösség tagja; Észak-Irakban segédkezett háború által érintett emberek lelki támogatásában. „Nagyon megérintettek ezek a találkozások, nagyon hálásak voltak ezek az emberek, hogy mellettük állt valaki, aki megerősítette őket” – mondta.  

Nawar szintén Erbílből származik, tanúja volt az emberrablásoknak is, amiket az Iszlám Állam követett el keresztények ellen. Egyik barátját is elrabolták, de ő szerencsés módon megmenekült. Családját viszont érzékenyen érintette a kialakult helyzet: 2013-ban meggyilkolták édesapja nagybátyját, aki az észak-iraki Shaklawában káld katolikus papként szolgált. 

Hussam Bagdadban született. Első húsba vágó találkozása a keresztényüldözéssel középiskolás korában történt, amikor négy iskolatársa pengével fenyegette, hogy térjen át iszlám hitre. Addig nem értette, mi a különbség a kereszténység és a muszlimok vallása között, miért jó az a társainak, ha ő iszlám hitre tér. 2004-ben édesapja munkába menet megsérült egy bombatámadásban, ezután a fővárosból Karakosba költöztek. Mivel a városban nem volt felsőoktatási intézmény, Moszulban folytatta tanulmányait. Az Iszlám Állam támadásainak időszakát Észak-Irakban vészelték át, azonban Karakosba hazatérve házuknak csak a romjait találták; minden értékük és emlékük a háború martaléka lett – fogalmazott a fiatalember. Most az újjáépítést élik, de az emberek mentalitása nem változott. „Építkezünk, de nem tudjuk, mi jöhet még” – fejtette ki aggodalmait.

Sharl Kairóból érkezett Magyarországra. Elmondása szerint hazájában a látványos keresztényüldözés a 2011-es forradalom után kezdődött, az egyik keresztény templom ellen elkövetett merényletben néhány rokona is életét vesztette. Az üldözés nemcsak a templomi közösségek ellen elkövetett, sok áldozatot követelő támadásokban nyilvánul meg, hanem egészen apró, hétköznapi dolgokban is. „Keresztet viselsz, leköpnek az utcán” – tette hozzá, azonban azt is elmondta, megható látni, hogy sokan állnak a keresztények mellé, vigasztalják őket, megvédik templomaikat, és segítenek nekik visszatérni a hétköznapi életbe.

– Miért pont Magyarországot választottátok?

Hussam: Nem mi választottuk Magyarországot, Magyarország választott minket. (Nevet.) Amikor a BSc-képzést befejeztem, a tíz legjobb tanuló között az első voltam. Irakban az a szokás, hogy ezeknek a diákoknak az állam biztosít ösztöndíjat, mellyel gyakorlatilag bármelyik országban továbbtanulhatnak. Mivel keresztény vagyok, nem kaphattam meg az ösztöndíjat. Szerencsére volt több B-tervem is, megpályáztam egy olasz ösztöndíjat is, de ott csak egy angol irodalom alapképzésre vettek fel. A magyar ösztöndíjjal viszont lehetőséget kaptam arra, hogy mesterdiplomát szerezzek a saját szakmámban.     

Sharl: Jó hírű egyetemet kerestem. Szerettem volna új helyeket, új kultúrákat megismerni, miközben jó oktatásban részesülök. Több vonalon is keresgéltem, így találtam rá két magyar ösztöndíjprogramra, a keresztény fiataloknak szólóra és a Stipendium Hungaricumra. Mindkettőt megpályáztam, de inkább a keresztény ösztöndíjat választottam, mert ennek elnyerésére nagyobb esély mutatkozott. Most itt vagyok, gyűjtöm az élményeket, ismerkedem a magyar emberekkel és a magyar kultúrával, miközben egy jó nevű egyetemen tanulhatok.

Maikey: Szerettem volna befejezni a tanulmányaimat, ekkor hallottam a magyar ösztöndíjról unokatestvéremtől, akivel egy templomi közösségbe tartozunk. Megpályáztam. Korábban nem is hallottam Magyarországról. Elsősorban tanulmányaimat szerettem volna folytatni, nem konkrét országról gondolkodtam. Eljöttem ide, nagyon megszerettem itt, Magyarország második otthonommá vált. Nagyon hálás vagyok az ösztöndíjprogramnak, a magyar embereknek, akik nagyon kedvesek és segítőkészek.    

Nawar: Mesterdiplomámat mindenképpen külföldön szerettem volna megszerezni, mivel Irakban nem túl jó az oktatás színvonala. Szerencsésnek érzem magam, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanulhatok. Nagyon megszerettem az iskolát, főként a tanáraimat. Magáról az ösztöndíjról először hét nappal a határidő lejárta előtt hallottam. Gyorsan kellett cselekednem.

– Hogyan jutottatok el Rómába?

Hussam: Repülővel… (Nevetnek.) Na jó, komolyra fordítom a szót. Nem tudtuk, hogy az államtitkárság munkatársainak ilyen tervei vannak velünk… Egyszer csak kaptunk egy e-mailt, hogy meghívtak bennünket Rómába –jövünk? Hát persze! – mondtam. Láthatjuk a Vatikánt, találkozhatunk a Szentatyával, akkor miért ne?

Sharl: Mindig is szerettem volna eljutni Rómába. Amikor megkaptam az e-mailt, nagyon meglepődtem, hiszen én sem tudtam, hogy régóta tervezik az utunkat. Sosem tudtam elképzelni, hogy egyszer láthatom a pápát. Meg is kellett, hogy csípjem magam, hogy biztos legyek benne, ez valóság. Találkoztunk Ferenc pápával, láthattam, milyen nagyszerű és befolyásos személyiség, de emellett nagyon szerény ember. Természetesen Rómában több helyet is felkerestünk, azt sem gondoltam volna soha, hogy egyszer eljutok a Colosseumhoz vagy a Forum Romanumra.

Nawar: Én sem tudtam elképzelni soha, hogy egyszer találkozom a pápával. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy eljuthatok Rómába. Nagyon hálás vagyok a magyar kormánynak, hogy az ösztöndíjprogram keretében erre is lehetőséget kaptunk.

Hussam: Nem gondoltam volna, hogy ez is az ösztöndíjprogram része. Szerettem volna eljutni Rómába, látni a Vatikánt, viszont találkozni a pápával… Bevallom, még a bakancslistámon sem volt.

Maikey: Nagy áldás volt számomra ez az út. Én is nagyon hálás vagyok a magyar kormánynak, a Tempus Közalapítványak és az ösztöndíjprogramnak, hogy megadták a lehetőséget arra, hogy Ferenc pápával találkozzak, kezet szorítsak vele…

– Milyen volt a pápával találkozni?

Maikey: Nem értettem, miről beszél, mivel olaszul csak néhány szót tudok, de éreztem, hogy nagy békesség tölt el. Azok között lehettem, akik átadták az ajándékunkat a pápának: egy plakettet a magyar címerrel és a csoportunk tagjainak neveivel. Nagyon sok kép készült rólunk.

Sharl: Én egy kopt ikont adtam át, amit a Magyarországon élő egyiptomiak templomi közössége ajándékozott a Szentatyának. Az általános kihallgatás során az emelvény mellett ültünk, itt hallgathattuk a pápa tanítását. Ezt követően hozzánk lépett, egyenként köszöntött bennünket. Nagyon klassz ember, vicces, érdeklődő, és két lábbal a földön áll. Az ikonon Jézus, Mária és Szent József mellett rögtön észrevette a szamarat is: „…és a csacsi” – tette hozzá. Szerényen meg is kérdezte: „Ez az én ajándékom?” Mi pedig feleltük, hát persze. Arra kért minket, imádkozzunk érte. Nagy pillanat volt. Megindított, ahogyan érdeklődött irántunk, ahogyan megáldott minket.

Nawar: Arra kértem Ferenc pápát, hogy imádkozzon a népünkért, ő pedig arra kért minket, imádkozzunk érte. A csoportképen, ami rólunk készült, mellette állok.

Hussam: Először nem értettem, mi történik. Elsőként Magyarország vatikáni nagykövete beszélgetett a pápával olaszul. Nem értettem semmit, csak láttam, hogy nevetnek. Ekkor előrementem, hogy jobban lássak. Nemcsak láttam őt, hanem megcsókolhattam a gyűrűjét is. Ezután készült a csoportkép rólunk. Amikor arra kért minket, imádkozzunk érte, a nagymamám jutott eszembe. Ő mindig imádkozik értem, bárhol is vagyok. Nagyon megérintett ez a pillanat.

Nawar: Amikor a képek készültek, a pápa is kézbe fogta a magyar zászlónkat. Ahogy felidézem a történteket, újra elönt az akkori érzés, amit nem lehet szavakban kifejezni. Sok örömet okoz nekem ma is.

Hussam: Hozzátenném még, ahogyan Magyarország kiáll az üldözött keresztények mellett, mi is kiállunk Magyarország és a magyarok mellett. Annyit sajnos nem tudunk tenni, amit ők tesznek értünk, viszont imáinkkal mellettük állunk.

Fotó: Fábián Attila; Kiss Bertalan; Vatican News

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír