„A zene története” – időszaki kiállítás a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Ezeréves az európai hangjegyírás (Arezzói Guido /991 körül – 1050 körül/ itáliai bencés szerzetes, zenetudós nevéhez fűződik a szolmizációs hangok rendszerének megalkotása), valamint 330 éve született Johann Sebastian Bach. Idén az érseki könyvtár gyűjteményéből válogatva azokat a dokumentumokat tárják a nagyközönség elé, amelyek a zenéhez, a zene történetéhez kapcsolódnak, így emlékezve és tisztelegve a zene történetének nagyjai előtt.

Az időszaki kiállítás az ókor zenetörténetének bemutatásával kezdődik. Ebből a zenei örökségéből nagyon kevés maradt fenn. Szinte kizárólag a kultikus vagy ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó zenei eseményekről és a leggyakoribb hangszerekről vannak információink, majdnem mindig képi ábrázolások alapján. Az Urban végzett ásatások igazolják, hogy már a Kr. e. 3. évezredben díszes hangszereket készítettek. A zene a sumer civilizáció szerves része volt. Az ókori Egyiptom vallási szertartásainak zenészei papok voltak, akik hivatásos énekesnőket kísértek hangszereiken. A templomi szertartások szövegeit a kórusok adták elő. Később megjelentek a trombiták, a furulyák, a kettős sípok, a klarinét, a tamburinok, a fakereplők, a dobok, a szisztrumok (fából vagy bronzból készült rituális csörgőhangszerek – a szerk.). A szisztrum  az ókori Egyiptomban szent hangszernek számított, gyakran használták templomi szertartások során.

Bernard de Montfaucon francia bencés szerzetes 1721–1725 között megjelent monumentális, tizenöt kötetes művészettörténeti sorozatában (L’antiquité expliquée et représentée en figure – Az antikvitás magyarázata és bemutatása ábrákon) többek között olvashatunk a szisztrumról, használatáról, és rézmetszetes ábrázolása is látható. Mezopotámia és Egyiptom zenei örökségét Olfert Dapper és Laurentius Pignorius műveinek 17. századi metszetekkel illusztrált kötetei mutatják be, amelyek a kiállításon is megtekinthetők.

A tárlat következő tematikus részét az ókori görög kultúra zenei hagyományának bemutatása adja. Az antik kultúrák közül Hellászban volt a legnagyobb szerepe a zenének, mert itt vált először az általános műveltség részévé. A zene alkotóeleme volt a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak is.

A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából. Joachim von Sandrart német festő, rézmetsző Teutsche Academie der Bau- Bildhauer- und Maler-Kunst című, 1768-ban Nürnbergben megjelent művének rézmetszetei a görög vallási szertartásokat és hangszereket ábrázolják. Megkapó látványt nyújt Annibale Caracci jeles bolognai barokk festő, rézmetsző Bacchanália című alkotása (Róma, 1753).

A zene a Bibliában is megjelenik: az Ószövetség több könyve foglalkozik vele. Miután felépült a jeruzsálemi templom, Salamon megszervezte a zenekart is: több mint ezer pap működött közre hangszereken a nagyobb istentiszteletek alkalmával. Augustin Calmet francia bencés szerzetes, teológus bibliai képes szótárában (Dictionnaire historique… de la Bible, Párizs, 1730) a jeruzsálemi templom zenés ünnepségeinek látványos ábrázolása látható. Az illusztrált 16. századi bibliák sorából kiemelkedik Luther Márton Szentírás-fordításának 1541-ben Wittenbergben, Lucas Cranach metszeteivel kiadott példánya, vagy a Christoph Plantin-féle, Antwerpenben 1583-ban megjelent latin nyelvű kiadás, melyekben számos zenei vonatkozású illusztráció is található.

A középkor zenei világát, könyvművészetét, valamint a szentírási szövegek megjelenését a zenében átfogóan reprezentálják a kiállításon látható kódexek. A 13. században másolták mindössze pár milliméteres betűkkel hártyavékony pergamenre a Biblia latiná-t (Párizs, 13. század közepe). A gyűjtemény egyik legértékesebb kézirata Szent Pál leveleinek Petrus Lombardus 12. századi párizsi érsek kommentárjával ellátott (Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi, Párizs, 1250 körül), aranyozott iniciálékkal gazdagon díszített példánya.

Ez a kommentár ma már csupán néhány könyvtár féltve őrzött, kisszámú tudós által tanulmányozott kincse.

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár alapítója, Patachich Ádám érsek egy bécsi aukción vásárolta a könyvtár egyik legszebb pergamenkódexét. A 15. századi Zsoltároskönyvet (Psalterium cum canticis, Prága–Krumlov, 1440 körül) gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal és kisméretű szövegközi képekkel, miniatúrákkal, kezdő iniciáléja a hárfázó Dávid királyt ábrázolja.

A Szentírás szavai a gregorián művekben, a zsoltározásban, az antifónákban jelennek meg. A gregorián ének a római katolikus egyház ősi, hivatalos, latin nyelvű éneke. Nagy Szent Gergely pápa (590–604) elsőként rendszerezte a keresztény egyház teljes dallamkincsét, és összeállította az akkor használatos énekek dallamgyűjteményét. A tárlaton a pergamenre másolt 14–15. századi gregorián kottákat, himnuszokat, antifónákat tartalmazó díszes kódexek mellett (Missale ad usum laicorum. Missale cum sequentiis, hymnis, antiphonis) helyet kapott Nagy Szent Gergely pápa Dialogorum című művének 14. századi másolata is.

A középkor világi zenéjét elsősorban a lovagi költészet képviseli, mely Franciaországból származik. Részben francia hatásra, de teljesen önállóan fejlődött a német lovagság zeneköltészete, a Minnesang. Az ónémet szó „szereleméneket” jelent. A nemesi énekesek mellett később itt is feltűntek a polgári származású minnesängerek, akik egy-egy udvar fényét emelték. A reneszánsz korban már egyre több hivatásos és amatőr muzsikus működött Európa-szerte, és megbecsült rangot, hírnevet szereztek maguknak. A reneszánsz a kórusművészet aranykora is, énekes (vokális) korszak. Sokféle fúvós, vonós és billentyűs hangszert ismertek, de a korszak legjellegzetesebb és legkedveltebb hangszere mégis a lant volt. A lanton játszó énekesek, a reneszánsz táncos mulatságok ábrázolása számos fametszettel illusztrált kötetben megtalálható, többek között Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben megjelent Világkrónikájában, illetve Cicero, Boethius, Boccaccio, Petrarca műveinek 16. századi kiadásaiban.

A zenében a barokk a legnagyobb formaalkotó korszak. Olyan zenei formák és műfajok alakulnak ki, amelyek ma is használatosak. Kezdik megkülönböztetni az énekes és a hangszeres muzsikát egymástól, és a vokális zenén belül szétválik a szólóének és a kórus. Létrejönnek a csak egyes hangszereken játszó kamaraegyüttesek, kialakul a több hangszercsoportot magában foglaló barokk zenekar, melynek felépítése a későbbi szimfonikus zenekarok máig érvényes modellje lett. A barokk zenét bemutató tárlóban helyet kapott Johann Mattheson (1681–1764), az egész korszakot fémjelző késő barokk zeneszerző és zeneesztéta két műve is. A Der vollkommene Capellmeister című, 1739-ben Hamburgban megjelent kötete útmutató bármely műfajban dolgozó zenei vezető számára.

Az időszaki kiállítás Liszt Ferenc kalocsai tartózkodásának emlékeit is bemutatja. Liszt eredeti levelei és korabeli fényképfelvételek mellett barátjának, Haynald Lajos kalocsai érseknek ajánlott és dedikációjával ellátott kórusműve is látható.

Az idén március 30-án nyílt zenetörténeti kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében december 31-éig tekinthető meg (hétfő kivételével naponta 9–17 óráig).

Fotó: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár

Magyar Kurír