25 éves fennállását ünnepelte a Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportja

Bosák Nándor megyéspüspök szentmisét mutatott be a Szent Anna-székesegyházban, a homíliát Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke mondta.

Ezt követően ünnepi megemlékezés kezdődött a Szent József Gimnázium dísztermében, ahol Bosák Nándor római katolikus és Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök, valamint Derencsényi István református főjegyző az egyház karitatív munkáját értékelték.

Kozma Imre atya homíliájában visszaemlékezett azokra a kezdeti időszakokra, amikor a debreceni máltai csoport megalakult. Kiemelte, hogy a 25 éves évforduló megünneplése nemcsak a visszaemlékezés ideje, hanem feladat, hogy összegyűjtsük a termést, és mindent megtegyünk, hogy gyarapítsuk az örökséget, segítsük a rászorulókat, mégpedig a társadalom arculatát formálva, alakítva.

2013-ban ünnepelte Rómában a Máltai Lovagrend a 900. születésnapját. Kozma atya akkor a Szent Péter-bazilikában tartott pápai kihallgatás után a 7000 lovag nevében köszönthette XVI. Benedek pápát. A Szentatya elismerően nyilatkozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálatról, amely nemzetközi szinten is a legsokoldalúbb, legtalálékonyabb szervezetek közé tartozik. Az alapító elnök hozzátette, sikerült néhány olyan fogalmat elfogadtatni a társadalommal – mint a jelenlét, befogadás, kísérés –, amelyek hatékonyan formálták és alakították azt.

Az ünnepi megemlékezésen elsőként Fodor András plébános, a debreceni csoport vezetője emlékezett vissza a megalakulás kezdeti éveire, amikor nemcsak a szeretetszolgálat indult el Debrecenben és környékén, hanem az egyház élete is megújult. Abban az időben András atya a Szent Anna-plébánián szolgált, és 1989-ben a romániai forradalom elől menekülő erdélyi embereket fogadott be. Segítette őket az életük nehéz feladatainak a megoldásában. Ez az önzetlen segítségadás, „szeretetszolgálat” nyitotta meg az akkor már hosszú idő óta „zárt” kapukat a plébánián, amely attól kezdve nyitva is maradt a rászoruló emberek előtt.

Minden szónál fényesebben beszél a tett

Bosák Nándor megyéspüspök többek között kifejtette, amikor erre az évfordulóra tekintünk vissza, láthatjuk, hogy tettekben megvalósuló ígéretek váltak valóra. A társadalomban a szociális feladatok ellátása az emberi jogokhoz tartozik. Minden társadalom felelős a tagjaiért. A szeretetszolgálat nem csak szociális szolgálat! Ahogyan odaáll a másik ember mellé, az nemcsak a kötelesség, elvárás teljesítése, hanem a szeretet, amely a közvetlen, személyes találkozásban testesül meg.

Kocsis Fülöp püspök elmondta, diákként ő is részesült a Máltai Szeretetszolgálat támogatásában, később pedig maga is bekapcsolódott ebbe a szolgálatba.

A főpásztor a nagyhét eseményeire tekintve kiemelte a húsvét előtt hat nappal történt betániai vacsorát, amikor Mária alabástrom edényből drága nárduszolajjal megkente, hajával megtörölte és megcsókolta Jézus lábát. Ezen a pazarláson felháborodtak az apostolok, de Jézus az asszony pártjára állva elmondta: „Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” ( Jn 12, 8).

Fülöp püspök kifejtette, amikor az Isten felé fordulunk, nem lehetünk kicsinyesek, garasoskodóak. Mindig a teljes odaadás, a számítgatás nélküli felajánlás illeti az Istent a mi részünkről.

„Szegények mindig lesznek…” – ez nem szomorú kijelentés. Nem arról szól, hogy a szociális problémák sohasem fognak megoldódni, hanem inkább biztatás, jó hír, hogy soha nem maradunk szegények nélkül. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa…” (Mt 5, 3) A szegény emberekben föl lehet ismerni az Isten országának közelségét. A szegénység, a kiszolgáltatottság hordozza az isteni boldogságra, adományozásra való nyitottságot. Akkor tudok igazán segíteni a szegénynek, amikor osztozom vele. A szeretetszolgálat azonosul a szegénnyel, fölismeri benne a mindenkinél gazdagabb Krisztust, aki értünk szegénnyé lett – mutatott rá Kocsis Fülöp.

A szeretet adomány és egyben feladat

Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője beszédében elmondta, a református szeretetszolgálat sokban hasonlít a Máltai Szeretetszolgálathoz. Jó visszaemlékezni a debreceni máltai csoport megalakulására, hiszen az az időszak Debrecen számára is új helyzetet óriási kihívást jelentet. Isten akkor egy politikai, ideológiai földcsuszamlásos pillanatot használt fel arra, hogy egyházainkból kikényszerítse a szeretetszolgálat addig nem tapasztalt és nem gyakorolt, intézményesített formában történő megjelenését. Tanúi lehettünk annak, hogy az eltelt idő alatt a mustármag miként szökkent szárba és terebélyesedett fává, menedéket, gondoskodást, segítséget nyújtva a rászorulóknak.

A főjegyző végül hozzátette: „Nem tudnánk szeretni, ha Isten előbb már nem szeretett volna bennünket. Éppen ezért, ha azt akarjuk, hogy az emberek jobbá legyenek, nem elég, ha szeretjük és segítjük őket, hozzá kell segíteni őket ahhoz is, hogy kapcsolatba kerüljenek Isten szeretetének kimeríthetetlen forrásával, amely a szociális szolgálaton túl a szeretetszolgálatot jelenti.”

Ezt követően a Szabadhegy Kristóf, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének ispotályosa a rend nevében elismerésekkel köszönte meg a szeretetszolgálat munkatársainak önfeláldozó munkáját.

Az ünneplés, zárt körben, a régió küldöttgyűlésével fejeződött be. Közremőködött a Svetits-intézet gyermekkara.

Magyar Kurír