365 éve gyógyít Magyarországon a Betegápoló Irgalmasrend

Az újkori betegápolás előfutáráról,  a Betegápoló Irgalmasrend alapítójáról, Istenes Szent Jánosról, a keresztény szellemiségű gyógyítás fontosságáról március 8-án emlékeznek meg világszerte. 

Magyarországon az intézményesített gyógyítás úttörői az irgalmasrendi szerzetesek voltak még a 17. században. Idén immár 365 esztendeje annak, hogy hazánkban is gyógyít a Betegápoló Irgalmasrend – ma a Budai, a Pécsi és a Váci Irgalmasrendi Kórházat, az Érdi Szent József Otthont, valamint a Pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthont működteti.

A Betegápoló Irgalmasrendet Istenes Szent János szellemében alapították Spanyolországban, 1571-ben. Magyarországon már 1650-ben, 365 esztendővel ezelőtt megalakult az első kórház Szepesváralján. Néhány évtized múlva a történelmi Magyarország területén már nyolc rendházban és ispotályban tevékenykedtek az irgalmasok, a trianoni békediktátumot megelőzően összesen tizenhárom kórházat működtettek. A kórházakat 1950-ben államosították, az irgalmas szellemiségű gyógyítás 1990-ben indulhatott újra hazánkban. 

A „minőség, spiritualitás, elfogadás, felelősség és hospitalitás”, azaz az irgalmasrend küldetésének alapértékeivel összhangban működnek magyarországi kórházai ma is Kozma Imre atya, a rend magyarországi elöljárója, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke vezetésével.

Kozma Imre atya a szeretetszolgálat bölcsőjeként számon tartott zugligeti egyházközösség felvirágoztatása után 1996-ban döntött úgy, hogy életét irgalmasrendi szerzetesként a szegény betegek szolgálatának, az irgalmas szellemiség és gyógyítás újjáélesztésének szenteli. „A máltai szolgálat során szerzett tapasztalatok döbbentettek rá, hogy egyre többen vannak a szegények, és hogy mennyivel betegebbek ők, mint azok, akik jobb körülmények között élnek. Ez a felismerés fordította figyelmemet a Betegápoló Irgalmasrend felé, s azért léptem be a rendbe, hogy még többet tehessek értük” – mondta Kozma Imre atya.

Az irgalmasrendi kórházak azt a keresztény gyógyítókultúrát szeretnék megőrizni, amire ugyanakkora szüksége van az emberiségnek ma, mint ötszáz évvel ezelőtt, a rend alapításakor.

„Sokszor nehéz szembesülni azzal, amit az ember tapasztal, nehéz küzdeni a hiányokkal, de éppen elég hivatkozásom van arra nézve, hogy kimondjam: nincs reménytelen helyzet. A magyar egészségügyi ellátás sem reménytelen, mert a kórházakban és egyéb gyógyító intézményekben orvosok, nővérek és más szakemberek létben tartják. A gyógyító munka szolgálat. Akikről beszélek, azok a gyógyító szolgálat jegyében tevékenykednek. Nekik köszönhetjük, hogy működik a rendszer. Büszkévé tesz az is, hogy a szervezett gyógyító szolgálat kialakítása magyar földön az irgalmasrendi szerzeteseknek köszönhető. Az irgalmasrendi tesvérek Buda visszafoglalásakor, 1686-ban jelentek meg Pest-Budán. A sebesültek gyógyításával, ápolásával foglalkoztak. Itt is maradtak, Pesten letelepedtek. A rend első kórháza ugyanakkor nem itt, hanem Szepesváralján épült fel 1650-ben. Majd egymás után épültek a szerzetesházak és kórházak. Először Pozsonyban, ezt követően az összes jelentősebb városban” – emlékeztetett Kozma Imre atya.

A rendi jelmondat jegyében – „Kapunk tárva, a szívünk még inkább” – a Budai, a Pécsi és a Váci Irgalmasrendi Kórház fogadja a betegeket. „Van-e nagyobb lehetősége a szegénynek, a betegnek az irgalmasok ajándékánál, akik Istenes Szent János példájára irgalmas szeretettel szolgálnak? Szeretettel, amely kiszolgáltatja magát, irgalommal, amely védettséget is garantál” – fogalmazott Kozma Imre atya.

A Betegápoló Irgalmasrend kórházai mint közfeladatot ellátó intézmények az egészségpénztárral kötött szerződés értelmében az elvégzett munkáért kapják a pénzt, állami támogatást azonban sohasem kaptak. A magyar kórház-finanszírozás sajátossága, hogy a gyógyító tevékenység során elavuló berendezések és épületek pótlását a kórház tulajdonosára hagyja, erre a befizetett járulékokból fedezetet nem nyújt. Míg a legtöbb magyarországi kórház állami tulajdonban működik, így ezt a forrást közpénzből biztosítják, addig a rendi kórházak esetében ennek előteremtése a működtető Betegápoló Irgalmasrend feladata. A rend – a nagylelkű támogatóknak és az adományozóknak hála – a közelmúltban számos olyan fejlesztést hajthatott végre, amelyek hozzájárultak a kórházak által nyújtott szolgáltatások javulásához.

„Meggyőződésem, hogy a gyógyító kultúrában az irgalmasrendi szellemiségre szükség van. Az irgalmas karizma, a hospitalitás lényege, hogy a beteg várt és szeretettel látott vendég a gyógyítóintézményben. Addig, amíg a jó Isten akarja, szeretném előmozdítani a Betegápoló Irgalmasrend részvételét az átalakulásban lévő magyar gyógyítórendszerben, sőt eleinkhez méltóan rendünk karizmáját (hospitalitas) megjeleníteni a gyógyítókultúrában” – emelte ki Kozma Imre atya.

Magyar Kurír