850 éve Kölnben a Szent Háromkirályok ereklyéi

Egy éven át számos kiállítással, előadással, zarándoklattal, szentmisével emlékeznek arra, hogy a három szent király ereklyéi 1164. július 23-án megérkeztek Kölnbe. Ekkor hozta ugyanis Rainald von Dassel érsek a német városba az értékes relikviákat.

A jubileumi eseménysorozat mottója – Gazdagon megajándékozva – több értelmezési lehetőséget is magában hordoz – fejtette ki a kölni Domradiónak Robert Klein dómdékán. Gáspár, Menyhért és Boldizsár becses ajándékokat hoztak a gyermek Jézusnak, de ők maguk is megajándékozva tértek haza, és  ereklyéik Köln városát is gazdaggá tették, hiszen miattuk kereste fel zarándokok sokasága a Rajna-parti települést, és hozott számára fellendülést a középkortól kezdve, ami mind a mai napig tart.

850 éve őrzik a három szent király ereklyéit Kölnben. Németország-szerte ünneplik az évfordulót, és felvetődik újra a kérdés, kik is voltak ők? Valóban királyok és szentek? Fontos ez egyáltalán?

Különösen gyerekek kérdeznek rá az ereklyéket rejtő arany szarkofág előtt, hogy valóban a királyok csontjait tartalmazza-e Nikolaus von Verdun 13. századi alkotása? 850 évvel ezelőtt senki nem kételkedett ebben, míg ma sok ember pontosan szeretné tudni a választ.

Egy legenda szerint a három szent király csontvázait először Konstantinápolyban őrizték, ahova Szent Ilona (Flavia Iulia Helena Augusta, 250–330), Nagy Konstantin római császár édesanyja vitette Gáspár, Menyhért és Boldizsár földi maradványait, miután egy Palesztinában tett zarándoklaton rájuk bukkant. Később a csontok Milánóba kerültek, s mikor 1162-ben Barbarossa Frigyes császár meghódította a várost, kancellárja, Rainald von Dassel kölni érsek birtokába kerültek. Hogy a császár ajándékaként jutott hozzá, vagy egyszerűen rájuk tette a kezét, nem ismeretes. Tény, hogy háborús zsákmányként, győzelmi menettel vitette az értékes ereklyéket Kölnbe. Az út során eleinte nem keltett figyelmet a felvonulás, ezért Dassel érsek megállókat iktatott be, és szentmiséket tartott, ezzel hívva fel a figyelmet a vallási kincsre. Így válhatott „Sancta Colonia”, vagyis Köln Róma és Santiago de Compostela mellett Európa leghíresebb zarándokhelyévé.

Hogy az ereklyék jelentőségét még inkább hangsúlyozzák, megbízták Nikolaus von Verdunt, a kor leghíresebb aranyművesét a míves ereklyetartó elkészítésével. A mester negyven éven át dolgozott a világ legnagyobb aranyszekrényén. A kölniek számára azonban még ez sem volt elég nagy, ezért egy második „tartót” is rendeltek: ez lett az új kölni dóm. A Rajna-parti város polgárai arra vágytak, hogy az új katedrális a föld legnagyobb temploma legyen. Így épült meg a gótikus remekmű, mely a Szent Háromkirályok ereklyéi nélkül sosem valósult volna meg.

Hosszú időn át elképzelhetetlen volt, hogy megkérdőjelezzék az ereklyék hitelességét. A 19. században ébredt tudományos érdeklődés nyomán vetődött csak fel a kérdés, így 1864. július 21-én megnyitották a szekrényt. Egy 12, egy 30 és egy 50 éves férfi teljes csontvázát találták benne. A megállapított három életkor nem mondott ellen annak, ahogyan számos ábrázolás mutatja a királyokat.

Nem ez volt az első meglepetés – száz évvel később, 1979-ben megvizsgálták az ereklyéket borító textíliákat is. Az eredmény: szír damaszt és selyem a 2. vagy 3. századból, valóban az ókorból, de nem Jézus idejéből. A csontokat magukat nem vizsgálták. Norbert Feldhoff prépost ezt azzal indokolta, a Szent Háromkirályok ereklyéinek tisztelte vallási jámborság kérdése. Így pontosan nem tudjuk megmondani, kiknek a maradványait rejti a díszes szarkofág. Goethe számára a legendák és tények sajátos egyvelege jelenti a történet varázsát.

Valóban nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy a háromkirályok ereklyéit rejti-e a szarkofág, de csodálatos történetüket mindenképpen őrzi a kölni székesegyház.

Magyar Kurír
(té)