A ferencesek és a pszichológia tágas eszköztára – Ötéves a Kilátó lelkigondozói szolgálat

A foglalkozások szeptembertől indulnak, három budapesti helyszínen: a Margit körúti ferences plébánián, a pasaréti Kájoni János Közösségi Házban és a belvárosi ferences templomban. Újdonság a meseterápia és az egyéni célmeghatározást segítő, coachingeszközöket alkalmazó tréning. A mentálhigiénés szakemberek és lelkigondozók kínálta lehetőségekről kérdezte Sólyom Bea szolgálatvezetőt, Balaskóné Vámosi Bernadett meseterápiás szakembert és Pigler Annát, a „Tervezd magad újra!” tréning vezetőjét Moldoványi Tibor.

– Kik fordulhatnak a Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálathoz?

Sólyom Bea: Bárki, aki úgy érzi, elakadt az útján, és az értő meghallgatás továbblendítheti, azáltal, hogy – mint kilátóból a tájra – kis távolságból rálát az életére, felfedez addig fel nem ismert összefüggéseket, új lehetőségeket.

– Honnan tudhatjuk, hogy pszichiátert, pszichológust vagy mentálhigiénés szakembert érdemes-e felkeresnünk?

S. B.: Az élet folyamatos alkalmazkodást kíván. Minél érettebb a személyiség, minél érettebb megküzdési módokat tud alkalmazni, annál könnyebben találja fel magát a nehéz helyzetekben. A pszichiátriai betegeket a viselkedés rugalmatlansága jellemzi, ellehetetlenítve mindennapjaikat. Akár évekig tartó pszichoterápiára is szükségük lehet, bizonyos kórképeknél gyógyszeres kezeléssel kombinálva. A pszichiáterek orvosok, ők írhatnak fel gyógyszert; terápiát klinikai szakpszichológus is tarthat. Krízisbe azonban a legegészségesebb személyiségűek is kerülhetnek, hiszen minden új életszakasz új kihívást jelent, mely felborítja az addigi egyensúlyt; veszteség is kiválthat krízist: a munkahely elvesztése, a gyerekek kirepülése vagy egy betegség. A mentálhigiénés szakemberek és lelkigondozók e kritikus helyzetekben szegődhetnek kísérőként a hozzájuk fordulók mellé.

– A Kilátó az egyéni beszélgetések mellett önismereti csoportokat is kínál.

S. B.: Az egyéni beszélgetés a kizárólagos, teljes és értő figyelem révén gyógyít; a csoport azáltal, hogy ahányan összegyűlnek, annyiféle tükröt tartanak nekünk. A sokféle életpéldából rengeteget tanulhatunk.

– Az interneten se szeri, se száma az effajta szolgáltatásoknak. Miért feladata az Egyháznak egy mentálhigiénés szolgálat működtetése?

S. B.: Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában a kísérés művészetéről így ír: a tiszteletteljes és együttérző tekintet gyógyít, felszabadít és bátorít az érettebbé válásra. A 2015-ös családszinódus kimondta: az Egyház egyetlen tagjáról sem feledkezhet meg, sem a válságba jutott családokról, sem a magányosokról. Hogy ez ne maradjon elvont együttérzés, sürgeti olyan központok létrehozását, amelyek meghallgatásra specializálódtak; ahol olyan papok, szerzetesek és világiak dolgoznak, akik megtanulták a kísérés művészetét. A Kilátó az alapító munkatársakkal, a befogadó ferencesekkel és a fő anyagi bázist nyújtó Ferences Alapítvánnyal megelőzte korát, hiszen 2014 óta e szellemben működik.

Önismeret mesék által

– Miként tekintsen a mesére, aki érdeklődik a meseterápiás foglalkozás iránt?

Balaskóné Vámosi Bernadett: A mese mint irodalmi műfaj jóval régebbi az írott irodalomnál. Felnőttek mondták felnőtteknek, hogy segítsék egymást az élet dolgaiban, a lélek változásaiban. Sok évezred tapasztalata halmozódott fel a mesemotívumokban. A régi ember sokszor többet tudott a lélekről, az ember személyiségéről, mint a mai. Mivel a mese nyelve a szimbólum, soha nem avul el. A gyakrabban használatos bal helyett a jobb agyféltekénket kapcsolja be, és így segít, hogy kifejezzünk általa önmagunk nem ismert részeiből valamit; más megközelítésből próbáljunk ránézni egy problémára.

– Miért segíthet hozzá az önismerethez?

B. V. B.: A mese szerkezetének felépítése hasonlít életünk állomásaihoz. Ha e párhuzamokat megtaláljuk egy mese kapcsán, segíthet kívülről magunkra tekinteni: miként oldunk meg egy problémát, milyen lehetőségeink vannak, amiket magunktól nem veszünk észre. Felfedezhetjük általa, hogy életünk mely szakaszában tartunk; rámutathat, ki tud nekünk segíteni.

– Honnan tudja a terapeuta, hogy kinek melyik mesére van szüksége?

B. V. B.: A meseterapeuta nagyon sokat tanul, mielőtt terapeuta lesz. Rengeteg mesét kell ismernie, tudnia kell a személyiség fejlődésének útjait – a lélek útvesztőiben csak így tud kalauzolni másokat. Tanulmányaihoz tartozik, hogy nemcsak elméleti tudást, hanem nagy tapasztalatot is szerezzen a pszichológiai munkában. Természetesen kell adottság is ahhoz, hogy kísérő munkát végezzen. Egyszemélyes terápiás helyzetben van arra lehetőség, hogy felmérjük, kinek milyen iránymutatásra van szüksége a mélyebb önismerethez. Ha a személyes beszélgetések alkalmával kiderülnek olyan helyzetek, problémák, kérdések, melyekkel tovább lehet dolgozni, ehhez kapcsolódóan tudunk mesét választani. Ettől eltérő az indirektebb forma: a pszichológiában ismert személyiségfejlődés-elméleteket, a különböző meseterápiás szakirodalmakat figyelembe véve állít össze egy tematikát a szakember.

– Hogyan lehet csoportban foglalkozni mesékkel, amikor adott életszakaszában mindenkit más-más történet érinthet meg?

B. V. B.: Tapasztalatból tudom, hogy a csoportomban, ahol a legfiatalabb voltam, egy-egy mese mindenkihez tudott szólni. A mesék tele vannak színnel és lehetőséggel, mindenki talál bennük magának való üzenetet, hiszen a műfaj kortalan. A terapeuta dolga, hogy terelgesse a folyamatokat, melyeket egy mese kivált.

– Miként juthatunk el a mese világából önmagunkhoz?

B. V. B.: Erről szól a meseterápia – de mindenekelőtt mesehallgatással és -olvasással. A szimbólumok hatnak ránk akkor is, ha nem értjük pontosan jelentésüket. Az egyéni vagy csoportfoglalkozásokon a terapeuta beszélget velünk, kérdéseket tesz fel; feladatokat ad: lehet rajzzal, festéssel is közelíteni a mesékhez.

– Minek köszönhető, hogy a mese jó hatással lehet lelkünkre?

B. V. B.: Lelkünk keresi a jót, vágyik rá, így a mesékben is keressük és észrevesszük a szép dolgokat. A mesehallgatás kikapcsol és átkapcsol. A mese által sok reményt kaphatunk az ismert történések által: „jótett helyébe jót várj!” vagy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Sokszor az is hasznos, ha nem akarunk mindent itt és most megoldani, hanem van időnk kikapcsolódni a mesében. Miközben megengedjük magunknak, hogy gyermeki énünket helyezzük előre, és a jelenben legyünk általa, lassan megszületik a saját válaszunk.

Tervezd magad újra!

– A coaching az általunk megfogalmazott célhoz segít kidolgozni az odáig vezető lépéseket. Van-e recept? A csoportfoglalkozáson hogyan található meg a személyre szabott út?

Pigler Anna: Nincs recept. A „Tervezd magad újra!” tréningen eszközöket adunk, melyek segítségével a résztvevők megtalálhatják saját útjukat. Ha mégis receptben gondolkodunk: a legalapvetőbb összetevő az önismeret. Sokszor nehéz megtalálni, mire vágyom valójában, és mi az, amit mások elvárása szerint teszek, érzek. A tréningen abban támogatunk mindenkit, hogy egy feladat, beszélgetés során őszintén, önmagaként legyen jelen. Ez sokszor nehezebb, mint hinnénk, de többet ad, mint bármely csodaeszköz. Sok ember már nem is emlékszik, milyen érzés, amikor ítéletmentes közegben az lehet, aki.

– Ha megsejtem, ki is vagyok valójában, ez az ismeret hogyan könnyíti meg a döntésemet, hogy mit is kezdjek az életemmel, egy helyzettel?

P. A.: A tréning olyan folyamat, amelyben az önismereti bevezető után a vágyakra, szükségletekre fókuszálunk. Segítünk ezeket céllá alakítani, végül közösen irányokat vázolunk fel a legfontosabb célkitűzések eléréséhez. Ehhez minden résztvevő kap egy munkafüzetet, így a tréning után is bárki felelevenítheti, mit tanult az önismereti feladatok, tesztek, játékok során. Célmeghatározó feladatainkat is integráltuk a munkafüzetbe. Ez a tréning után is használható, ha a résztvevő új célokat tűz ki az életében, új döntési helyzet előtt áll. Fontos megemlítenünk a csoport adta pluszértéket: hogy egymás tükrei lehetünk. Mindez – mivel titoktartást kérünk – biztonságos légkörben zajlik, kijelölt keretek között, önmagunkra figyelve, őszintén.

– Miért terjed e segítségnyújtási forma? Céltudatosabbak vagyunk, mint régen?

P. A.: Egyfelől igen. Ma már nem szégyen kimondani, hogy szeretném, ha több időm jutna magamra; olyan munkát szeretnék, amely nem őröl fel testileg-lelkileg; többet szeretnék együtt lenni a családommal; nagyobb anyagi biztonságra vágyom. E célok megvalósítása azért akadhat meg, mert túl általánosak, távoliak, vagy a jelen körülmények között elérhetetlennek tűnnek. Tréningünkön fokozatosan, a jelen helyzetből kiindulva, konkrét válaszokkal dolgozva haladunk a valós célok megfogalmazásáig és a célok eléréséhez szükséges lépésekig. Ilyen kérdésekre keressük a választ: Hol vagy most? Kik vesznek körül? Milyen a hozzájuk fűződő kapcsolatod? Hogyan és milyennek szeretnéd látni magad? Mit tudsz tenni érte? Mi akadályoz? Kitől tudsz segítséget kérni? Ezek sokkal kézzelfoghatóbbak, ezáltal egyre közelebb hozzák céljainkat.

– Dramatikus eszközöket is használnak. Miért?

P. A.: Más valamiről beszélni, és más valamit megélni. A dramatikus módszerek abban segítenek, hogy egy kérdést vagy helyzetet „belülről” éljünk meg, segítik a perspektívaváltást. Szembesülhetünk azzal, milyennek tűnik mindez kívülről, hogyan hatnak ránk a helyzetek, személyek; hogyan hatunk a másik emberre.

– Miként gazdagítható a foglalkozáson részt vevők eszköztára céljaik eléréséhez?

P. A.: Felkínálunk különböző módszereket, személyiségteszteket és feladatokat, amelyeket később is elő tudnak venni. Kitágul a perspektívájuk, máshogy néznek önmagukra és társaikra; előjön bátorságuk, spontaneitásuk; a megszokottakkal szemben mernek új megoldási stratégiákat alkalmazni; szélesedik problémamegoldó repertoárjuk.

Forrás: Ferences Alapítvány; Ferences Sajtóközpont

Fotó: Moldoványi Barnabás

Magyar Kurír