A gyulafehérvári érseki székesegyházban megáldották Márton Áron püspök kőszarkofágját

Több ezer hívő, több száz pap, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia több tagja, az erdélyi történelmi egyházak képviselői, romániai és magyarországi világi méltóságok is jelen voltak az ősi székesegyház hagyományos búcsúján. Gyulafehérváron ez az ünnep Márton Áron személyével is összefonódik, a püspök ugyanis 1980-ban e napon hunyt el. Az egykori főpásztor halálának 36. évfordulóján megtartott szentmise  végén megáldották a püspök földi maradványait tartalmazó, a székesegyházban elhelyezett, újonnan elkészült kőszarkofágot. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Miquel Maury Buendía érsek, romániai apostoli nuncius volt, szentbeszédet Jakubinyi György érsek mondott.

Elmélkedésében Jakubinyi érsek arra kereste a választ, hogy mit üzen ma nekünk, 21. századi keresztényeknek Szent Mihály főangyal. Üzenete most is az, hogy a mai ember, a mai emberiség – habár mindenütt keresi – a boldogságot Isten nélkül sehol nem találhatja meg. Istennel pedig semmi sem mérhető össze. Erre figyelmeztet Szent Mihály nevének a jelentése is: Ki olyan, mint az Isten? A keresztény ember tudja, hogy Isten helyébe semmi nem helyezhető: a hamis istenek sem. A főpásztor, Márton Áron püspökről szólva, harmadik elődjének emberi nagyságát a Tours-i Szent Mártontól kölcsönzött jelmondatából kiindulva magyarázta: Non recuso laborem, azaz: nem vonakodom a munkától, nem utasítom el a munkát. Minden püspöki jelmondat egyben programot is jelöl. A latin labor viszont nem csak munkát, hanem szenvedést is jelent. Az érsek így fogalmazott: „Márton Áron püspökségének első napjától haláláig teljesítette jelmondatát, mint a két értelmét annak: a munkát s a szenvedést is.”  Márton Áron minden emberi igazságtalanság ellen tiltakozott. Jakubinyi György felidézte, hogy Márton Áron püspök lemondásának elfogadását 1980. április 2-án személyesen II. János Pál pápa  írta alá (a szokással ellentétesen, ugyanis általában a bíboros államtitkár írja alá). A pápa üzenetében a visszavonuló püspököt az Úr legigazabb, legteljesebb (semmilyen kifogásnak alá nem vethető), becsületes szolgájának nevezte.

A szentmise végén  Miquel Maury Buendía apostoli nuncius és Jakubinyi György érsek leleplezte, majd a nuncius megáldotta a kőszarkofágot, melybe Márton Áron földi maradványait helyezték, a lucernáriumot  – amelynek során a húsvéti gyertyát a halottra emlékezve meggyújtják és könyörögnek érte – Tamás József segédpüspök végezte. A szertartás alatt nyolc csíkszentdomokosi fiatal állt őrt Márton Áron kőszarkofágja mellett.

A szentmise után Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatásának posztulátora arról beszélt, hogy miért is engedélyezte a Szentszék a boldoggá avatás előtt azt, hogy a püspök földi maradványait áthelyezzék. A posztulátor a kőszarkofágról, amelyet Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész készített, úgy nyilatkozott, hogy az hűen idézi Márton Áron szellemét, hisz egyszerűségében nemes, hagyományőrző és ugyanakkor  korszerű is.  

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős magyar államtitkár beszédében elmondta: a rekordok könyvébe illene, hogy a Securitate 75 ezer oldalnyi feljegyzést készített Márton Áronról. Az államtitkár  arra mutatott rá, hogy a püspök bűne az volt, hogy rávilágított a liberalizmus, a bolsevizmus és a fasizmus egyaránt elfogadhatatlan ideológiájára. Úgy fogalmazott: a látszólag különböző ideológiákban az a közös, hogy tagadják Istent, és nevetségessé teszik az Isten tiszteletét.

Az ünnepség Kárpát-medencei zarándoklatnak is tekinthető, hiszen nemcsak Erdélyből, hanem Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről és az Őrvidékről is érkeztek Márton Áron tisztelői Gyulafehérvárra.

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a Szentszék előzetes engedélyével, szeptember 1-jén tizenhét fős bizottság jelenlétében nyitották fel Márton Áron püspök sírját a gyulafehérvári székesegyház kriptájában. A földi maradványokat rézkoporsóba helyezték át, hivatalosan lepecsételték, s most azt a kőszarkofágot áldották meg, melyet a székesegyház déli mellékkápolnájában állítottak fel, s amelyben néhány napja elhelyezték Márton Áron földi maradványait. Az áthelyezést az indokolta, hogy eddigi nyughelye, a székesegyház kriptájában nehezen volt megközelíthető a hívek számára. Mostantól a Gyulafehérvárra zarándokló hívek könnyebben kérhetik Áron püspök közbenjárását.

A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyét 1939 és 1980 között vezető Márton Áron püspök a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza címet adományozta neki.

A második világháborút lezáró párizsi béketárgyalások idején az erdélyi magyarság, a székelység önrendelkezésének egyik szószólója volt. A kommunista hatalommal szemben is állást foglalt. 1949-ben letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Püspöksége idején az erdélyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a román kommunista állammal.

A nemzetpolititikai államtitkárság 2016-ot, a püspök születésének 120. évfordulóját Márton Áron-emlékévvé nyilvánította.

Forrás: Fábián Róbert/Vasárnap, MTI

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Magyar Kurír