A háborúra emlékezve a békéért: történelmi és kegyeleti zarándoklat az Isonzó völgyében

Az első világháború kirobbanásának százéves évfordulója alkalmából a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében azokra az olaszországi helyekre látogattak el a zarándokok, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében magyarok is harcoltak és elestek. Bíró László katonai ordinárius a Magyar Kurírnak elmondta, hogy hármas célja volt a zarándoklatnak: egyrészt a történelmi emlékezés, másrészt a kegyelet lerovása, illetve az is, hogy imádkozzanak az első világháború – magyar és nem magyar – áldozataiért.

Az első világháború kezdetén Olaszország még a központi hatalmak szövetségese volt, de arra törekedett, hogy minél inkább semleges maradjon. 1915 májusában aztán hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának az antant oldalára átállva, mivel Trieszt környékét, Isztria és Észak-Dalmácia egy részét nekik ígérték. Hiába számítottak az olaszok gyors áttörésre a ma Szlovénia és Olaszország határán folyó Isonzó völgyében, az első világháborúra jellemző tipikus, felőrlő harc, állóháború alakult ki, amely végül a monarchia csapatainak előrenyomulásával ért véget. Az Isonzó völgye a háborút követően a nyertes Olaszországhoz került, a kiépített védművek, lövészárkok a mai napig fennmaradtak. A gyakorlatilag minden magyar családot érintő harcokban több százezer magyar katona esett el, emléküket ma számos hadi temető és tömegsír őrzi.

Az Isonzó völgyébe vezető magyar zarándoklat augusztus 1-jén hajnalban a budapesti Hősök teréről, az ismeretlen katona sírjától indult el. A résztvevők felkeresték a Fogliano Redipuglia községben található osztrák–magyar temetőt, a doberdói emlékművet a San Michele-hegyen és a visintini magyar kápolnát. Az első napon a hősökért és az áldozatokért mutatott be szentmisét az osztrák–magyar temetőben Bíró László. A tábori püspök beszédében kiemelte, hogy egy élőket is leíró társadalomban mi a halottainkat sem írjuk le, rájuk is emlékezünk. Az Isonzó mentén harcoló őseink – akiknek sok leszármazottjuk is a zarándokok között volt – megfelelő értékekkel rendelkeztek, s számukra a haza és a nemzet szent volt – hangsúlyozta a főpásztor. A katonai ordinárius emlékeztetett a családok fájdalmára is, akik elveszítették szeretteiket.

Augusztus 2-án az olasz és magyar katonák küzdelmének és hősi halálának emléket állító doberdói emlékműnél a békéért celebrált szentmisét a zarándoklatvezető. Bíró László figyelmeztetett arra, hogy a háború mögött mindig ott áll az istentagadás, az egoizmus, a sovinizmus. Ugyanakkor mindannyian tehetünk a békéért a magunk hatáskörében –  fűzte hozzá.

Az augusztus 3-ai, vasárnapi szentmisét a tábori püspök Visintiniben, egy falusi kertben található magyar kápolnában mutatta be. A kápolnát még a világháború idején kezdték építeni a magyar katonák, de befejezésére csak nemrég került sor, 2009-ben Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében adták át. Bíró László szentbeszédében kiemelte, hogy a külső erőszak, mint a háború, nem szakíthat el Krisztus szeretetétől, azt csak mi magunk tehetjük meg, ezért éljünk értékes életet, és dolgozzunk a békéért a magunk helyén.

Fotó: Lengyel Ákos/Új Ember

Magyar Kurír