A hazának hű őre és oszlopa – Szepesy Ignác püspök emlékezete I.

Kultúra – 2018. július 20., péntek | 17:16

180 évvel ezelőtt, 1838 júliusában hunyt el Szepesy Ignác, a Pécsi Egyházmegye 71. püspöke. A tudomány- és irodalompártoló főpásztorra emlékezett júniusban a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont-Történeti Gyűjtemények Osztálya. Schmelczer-Pohánka Éva írását szerkesztve közöljük.

Négyesi báró Szepesy Ignác pécsi püspök életének 58., pappá szentelésének 36., pécsi püspöki működésének 11. esztendejében, 180 évvel ezelőtt, 1838. július 16-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Az évtizedeken keresztül folytatott fáradhatatlan munkatempója és a több éve tartó tüdőbetegsége felőrölte szervezetét.

Az 1836. szeptember 23-án kelt végrendeletében az alábbi kérést fogalmazta meg temetési szertartása kapcsán: „Lágy fából készíttessék részére koporsó, ’s feketére festessék. A’ harangok csupán kimúlta után először, ’s temetésekor másodszor huzassanak meg. Viaszgyertya ne osztogattassék; fáklyák ne lobogjanak hamvai mellett. Tor ne tartassék. Halotti beszéd se mondassék.” Végül 1838. július 19-én a székesegyház altemplomában, fényes pompával temették el. „Ravatalánál gyászba borult az egyház, sírt a haza, könnyezett a tudomány, zokogott a művészet és lelke megérdemelt boldogságáért imádkozott a szegények megszomorodott szíve.” Hívei nagy szomorúsággal emlékeztek meg az ordináriusról; több vers született tetteiről, munkásságáról, szerény s jóságos személyiségéről és az utána maradt űrről.

Szepesy Ignác József János 1780. augusztus 13-án született az Eger melletti Noszvajon, a családi kastélyban – báró Szepessy Sámuel kerületi táblai ülnök és vattai Battha Antonia elsőszülött fiaként.

Alsóbb iskoláit Eperjesen és Miskolcon végezte. 1795-ben lépett az egri egyházmegye növendékpapjainak sorába. Tanulmányait Pesten (filozófia) és Bécsben (teológia) végezte: mindkét helyen doktori végzettséget szerzett. 1803. május 29-én külön pápai engedéllyel szentelték pappá. Az egri püspöki szemináriumban tanulmányi igazgatói, érseki szertartói és titkári pozíciókat is betöltött. 1805. január 26-án egri plébánosi kinevezést kapott: buzgó, áldozatkész, szegényeket támogató papként ismerték. Az Egerben ekkor pusztító tífuszjárványban éjjeleket töltött az elhagyatott betegekkel, mígnem a kór őt is ledöntötte a lábáról.

1808. november 29-én egri kanonok, majd 1820-ban borsodi főesperes és kisprépost lett; 1820. április 9-én Egerben erdélyi püspökké avatták. I. Ferenc király (1804–1835) belső titkos tanácsosi ragra emelte.

Az 1822. szeptember 8-án megnyitott erdélyi egyházi zsinatra egy maga által összeállított, a cenzúra kihagyásával kinyomtatott, 350 oldalas törvénykönyvvel jelent meg, amely hatalmas vitát váltott ki, melynek következményeképpen el kellett hagynia az erdélyi egyházmegyét. A számára felajánlott püspöki székek közül a pécsit fogadta el.

Pécs városa pompás fogadtatással kívánta köszönteni az egyházmegye új pásztorát, ám Szepesy meglepve híveit 1828. február 24-én este 9 órakor váratlanul érkezett meg Pécsre a püspöki palotába, majd március 13–14-én be is iktatták püspöki székébe. Ő lett a Pécsi Egyházmegye 71. püspöke.

Szepesy Ignác püspöknek állít emléket októberben az V. Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban címet viselő konferencia egyik szekciója.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

#egyházmegyék #egyháztörténet #megemlékezés #tudomány

Kapcsolódó fotógaléria