A hazának hű őre és oszlopa – Szepesy Ignác emlékezete II.

Szepesy Ignác Pécsre helyezése alkalmából számos, nyomtatásban is megjelent rövid költemény született, köztük Czompó István és Reiszner Pál tollából, valamint örömét fejezte ki a pécsi egyházmegyei növendékpapság és a gimnáziumi ifjúság is.

Az új főpásztor első dolga volt egyházmegyéjét beutazni, és felmérni az aktuális állapotokat: a canonica visitatióra 1829–30-ban került sor. Az elkészített egyházlátogatási jegyzőkönyv a mai napig alapforrása a korszak helyi egyházmegyetörténeti kutatásainak. Szepesy püspök Pécs városának legnagyobb jótevője lett.

Szepesy működése idején nagy gondot fordított a nép és a növendékpapság nevelésére mind Egerben, mind Gyulafehérvárott, majd utolsó állomáshelyén is. Éves jövedelméből jelentős összegeket áldozott e nemes cél érdekében. Pécsett, hogy a továbbképzés lehetőségét biztosítsa, 1828–29-ben kétéves bölcsészeti tanfolyamot indított, majd 1831-ben megalapította a Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézetet, tanárainak fizetését pedig saját jövedelméből állta. Bölcseleti és teológiai vitákat rendezett nagy hallgatóság előtt, és a vitatkozó feleket mindig megjutalmazta öt-öt arannyal. Legfőbb feladatának tekintette továbbá, hogy az egyházkormányzás érdekében tanult és erényes papok kerüljenek ki a papnevelő intézetekből.

1833-ban Pécsett megalapította a kétkarú (bölcsészeti és jogi) líceumot (Pécsi Püspöki Lyceum), amelynek 1830-ra saját költségén épületet emeltetett a Kisiskola utcában (ma Szepesy utca 3.) Piatsek József tervei alapján. Ez az épület lett 1832-től az 1774-ben Klimo György püspök által nyilvánossá tett püspöki bibliotéka új otthona. A líceumot a felújított hajdani pálos kolostor és templom épületegyüttesében helyezték el.

A népnevelésre is nagy hangsúlyt fektetett, így számos falusi iskola működésének biztosítása köthető Szepesy Ignáchoz. Püspöki állomáshelyein a hitéletre, a templomépítésre és a renováltatásokra nagy gondot és jelentős összegeket fordított. Lelkiismeretesen végezte egyházi munkáit. Remek szónokként ismerték kortársai, hívei. Miséin a templomban nem volt sem ülő-, sem állóhely. Bámulatos memóriájának bizonyítéka, hogy akár háromórás szónoklatait képes volt papír nélkül megtartani. Egyházi beszédei, prédikációi, általa szerzett egyházi énekek, imádságok magyar, latin, német és horvát nyelven is megjelentek nyomtatásban. A felügyelete alatt adták ki a Szentírás átdolgozását, amelyhez erkölcsi és anyagi támogatásával (30 ezer forint) is hozzájárult, majd az új kiadás kinyomtatott 1500 példányát ingyen osztotta ki a Pécsi Egyházmegyében és Erdélyben.

Ő volt a felsőházban az első magyar nyelvű felszólaló 1825. szeptember 14-én, az első reformkori országgyűlésen. Hazafiságának ékes bizonyítéka, hogy az 1832–1836-os országgyűlésen a magyar nyelv erőszak nélküli tanítása mellett tette le voksát, 1833-ban pedig elrendelte a katolikus anyakönyvek magyar nyelven történő vezetését. A magyar nyelv magas szintű tanítása érdekében javasolta országszerte a tanítóképző intézetek megalapítását, és támogatta egy magyar nyelvtankönyv kiadását. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagjává, 1831. február 15-én pedig tiszteletbeli tagjává választotta. Az akadémia működését 1832-től évi 600 forinttal támogatta. V. Ferdinándtól 1835-ben elnyerte a Szent István Rend középkeresztjét. 1831 szeptemberében, a Rudnay Sándor esztergomi érsek halálával megüresedett prímási szék betöltése ellen hevesen tiltakozott.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír