A kelet-közép-európai vallási kulturális örökségről tartottak konferenciát Rómában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A római találkozón Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia mutatkozott be az olaszországi szakmai közönség előtt, a magyar V4-elnökség és a Kulturális Örökség Európai Éve jegyében.

Köszöntőjében Habsburg-Lotharingiai Eduárd magyar szentszéki nagykövet vázolta a konferencia indokát és céljait: térségünk országai közös történelmi tapasztalattal és hasonló kulturális örökséggel rendelkeznek, melynek a vallási örökség fontos részét képezi. Mégis kevéssé ismernek bennünket ebből a szemszögből.

A Szentszék nevében felszólaló Rino Fisichella, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa elnöke a kegyhelyekért felelős vatikáni dikasztérium vezetőjeként aláhúzta, hogy a kegyhelyek az új evangelizáció kiemelkedő helyszínei lehetnek. Hiszen lelki és kulturális dimenzióval egyaránt rendelkeznek, s a látogatókat mindkettő képes megszólítani. Sok esetben e szent helyek az ország történelmének és identitásának is jelképes helyszínei, ugyanakkor szerves részét képezik az emberek hétköznapjainak is.

A konferencia témájának európai dimenzióját és fontosságát tanúsította Navracsics Tibor, az Európai Bizottság nevelési, kulturális, ifjúsági és sportügyekért felelős tagjának előadása is. Az idén zajló Kulturális Örökség Európai Évének éppen az a célja, hogy az identitást és az életformát is meghatározó kulturális örökséget közelebb vigye az emberekhez, ne csak óvja, hanem innovatív módon hasznosítsa is azt: erre pedig a vallási turizmus természetéből fakadóan is hivatott. „A kereszténység kulturális örökségünk szerves részét képezi”, mely hozzájárult ahhoz is, hogy az európai terv olyan értékekre épüljön, mint a szeretet, a tisztelet és a tolerancia – jelentette ki Navracsics Tibor. – S ma is elősegíti annak megértését, ami közös az emberekben, s egyúttal képes előmozdítani a különbözőségek elfogadását és értékelését is. A kegyhelyek és zarándokutak szépsége összehozza nemcsak a keresztényeket, hanem elősegíti a más vallású vagy nem hívő emberekkel való találkozást is, s így a kultúrák és vallások közötti párbeszéd helyszínei is lehetnek. Mindez segíti a valódi közösségépítést – visszhangozta a maga megközelítésében az EU képviselője a Szentszék felelősének szavait.

A vatikáni kulturális szaktárcát Melchor Sánchez de Toca, a Kultúra Pápai Tanácsa helyettes titkára képviselte, aki felszólalásában ugyancsak a zarándokutak kultúraközvetítő és közösségépítő szerepét hangsúlyozta, méltatva a konferencián bemutatkozó országok meglevő kezdeményezéseit.

Gionatan De Marco az Olasz Püspöki Konferencia zarándoklatokért és turizmusért is felelős szakbizottsága vezetőjeként tartott előadást a rendezvényen. Ismertette az olasz egyház új kezdeményezését, az Egyházi Kulturális Park modelljét, mely a kisebb, helyi jellegű látnivalók és kegyhelyek integrált bemutatását és hasznosítását hivatott előmozdítani, együttműködésben az önkormányzatokkal, egyházmegyékkel és civil szervezetekkel, helybeni munkalehetőségeket is biztosítva. „Az evangélium felszabadító üzenete a kövek és műkincsek szépsége által is képes minden kor emberét megszólítani, hiszen azok létrejöttét mindig is az Örömhír továbbadásának szándéka motiválta. Éppen ezért felelőssége a keresztény közösségnek megőrizni, fenntartani és bemutatni saját kulturális örökségét” – mutatott rá Gionatan De Marco, hozzátéve, hogy a kereső, a hétköznapok rohanásából kiszakadni vágyó emberekkel való találkozás lehetősége révén ez egyúttal a Ferenc pápa által szorgalmazott „önmagából kilépő Egyház” útja is.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a maga lelkipásztori és gyakorlati tapasztalataiból kiindulva Robert Bahčič ferences, a szlovéniai Brezje Mária-kegyhelyének igazgatója: nemcsak a zarándokok, de az „egyszerű” turisták megfelelő fogadása is a misszió, az evangelizáció lehetőségét teremti meg.

A Mária Út képviseletében felszólaló Bodor Gergő bemutatta a magyar kezdeményezésű máriás zarándokút-hálózatot és annak különböző rendezvényeit, köztük a Mária Maratont és az Egy Úton zarándoklatot, melyek mind a vallási kulturális örökség innovatív hasznosításának módját is jelentik.

Boros Emese, a Külgazdasági és Külügyminisztérium turizmusdiplomáciai miniszteri biztosa a magyar V4-elnökség nevében köszöntötte a résztvevőket, és ismertette a magyar elnökségi prioritásokat, melyek egyik pontja a térségbeli vallási turizmus fejlesztése, amint arról a március 27-én Gödöllőn megtartott magas szintű kormányközi találkozón is szó esett.

A téma iránti kormányzati figyelmet tükrözte Luboš Rosenberg, a cseh állami turisztikai ügynökség milánói irodavezetőjének előadása is, mely Csehországot mint fejlődő vallási turisztikai célpontot mutatta be.

A hat országot nemzeti kegyhelyeik igazgatói, illetve egyetemi tanárok, a téma szakértő kutatói mutatták be: Barbara Strzałkowska, a varsói Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem tanára Lengyelország zarándokhelyeit ismertette; Alena Piatrova, a Szlovák Nemzeti Múzeum munkatársa a szlovákiai máriás lelkiségre összpontosított; Jana Michalčakova, az olomouci Palacký Egyetem tanára elsősorban a velehradi nemzeti kegyhely történeti és művészi értékeit elemezte; Snježana Husinec, a zágrábi egyetem tanára Horvátország vallásos történelmét mutatta be; Andreja Eržen Firšt, a brezjei látogatóközpont vezetője a szlovén nemzeti kegyhelyről és országa vallási szokásairól beszélt. Magyarországot Orosz Lóránt szentkúti kegyhelyigazgató mutatta be, aki mindhárom nemzeti Mária-kegyhelyünkről szólt: Szentkútról, Máriapócsról és Csíksomlyóról.

A beszámolókból kirajzolódtak az egyes országok történelmi, nemzeti, kulturális sajátosságai, úgymint a kereszténység felvételének mozzanatai vagy a nemzeti szentek hatása. Ugyanakkor nyilvánvalók voltak a jelentős közös vonások is: mindenekelőtt a máriás lelkiség, hiszen Magyarország mellett Horvátország és Szlovákia is pátrónájaként tiszteli a Szűzanyát; vagy az idegen megszállások és diktatúrák hatásai – így például a török elleni küzdelemé, melynek következtében a középkori vallási kulturális örökség jelentős része megsemmisült; de közös vonásként jelentkezett a barokk kori fellendülés, amit a Habsburg-uralkodók politikája is előmozdított. Sajátos közös vonás a huszadik századi diktatúrák vértanúinak öröksége, amelynek feltárása még folyamatban van – elég a közelmúltban avatott boldogokra és szentekre gondolni, vagy a még zajló eljárásokra: magyar részről például Boldog Brenner János, Apor Vilmos, Salkaházi Sára vagy Mindszenty József bíboros alakjára. További közös vonásként rajzolódott ki Szent II. János Pál hatása, aki mind a hat országot felkereste, nem is egyszer, s aki a pápák közül talán a leginkább meg tudta érteni ezen nemzetek történelmét és lelkületét. Az ő emlékezete elevenen él mindenütt, ami a legújabb műalkotások képében is testet ölt.

Mindvégig érdeklődéssel követte az előadásokat a Római Magyar Akadémia nagytermét megtöltő, elsősorban olasz szakmai közönség: egyházi intézmények és szervezetek képviselői, zarándokirodák és kegyhelyek, egyházi könyvkiadók és szakfolyóiratok munkatársai. A magyar nagykövetség által elindított, a többi ország nagykövetsége által pedig lelkesen felkarolt rendezvény úgy tűnik, elérte azon fontos célját is, hogy az érintett országok illetékesei megismerjék egymást, s elkezdjenek közösen gondolkodni a népeinket összekötő vallási örökség megbecsülésén.

Forrás: Érszegi Márk Aurél tanácsos/Magyarország Szentszéki Nagykövetsége

Fotó: Várhelyi Klára/Magyarország Szentszéki Nagykövetsége

Magyar Kurír