A kerékpár dicsérete – Bicikliző jezsuiták és munkatársaik vallomásai

Hiba György SJ 2020-ban első miséjére biciklit kapott rendtársaitól. A járgányt Koronkai Zoltán SJ adta át.

Az alábbiakban a legnotóriusabb kerekezők – jezsuita szerzetesek és a rendtartomány munkatársai – vallomásait olvashatják, tizenkét tételben.

„Az emberiség legnagyobb találmánya a kerék; a kerék és az ember szimbiózisának legcsodálatosabb eszköze pedig a kerékpár – vallja Bartal Attila, a Fejlesztési Iroda vezetője. – Valami különleges többlet van abban, hogy az ember nemcsak megy, hanem gurul. Nagyon szeretek bringával várost nézni: az elmúlt években minden nyaralásunkra vittük a bicikliket. Hihetetlen szabadságot adott…

De a csúcsok csúcsa számomra a természetben bringázás: mountain bike-kal erdei utakon tekerni. Alig várom, hogy áprilisban a nagyfiammal két napig járjuk a Zemplént. Amúgy nem véletlen, hogy az angol ride a kerékpározás és a lovaglás igéje is: a bringa az új ló. :)”

„Miért jó biciklizni Budapesten? A város gyönyörű, a húsz éve indult Critical Mass elérte célját, sokat fejlődött az infrastruktúra, a kerékpárosok tényezők lettek – állítja Brunner Róbert gazdasági igazgató. – A bringa bizonyos távolságon belül verhetetlen;

saját tempódban tekerhetsz, szabad vagy, kedved szerint állhatsz meg.

Segít, hogy reggel ráhangolódj az előtted álló feladatokra, de legfőképp a nap végeztével, hogy letedd a munkát, és lélekben is hazaérkezz. A munkahelyi bringás parkolóban jó pár szót váltani a biciklistársakkal, vagy csak a gépeket nézve látni, ki van már bent, illetve ebéd közben tapasztalatot cserélni a legújabb kalandokról, bevált felszerelésekről.”

„Évek óta biciklivel járok be Horánszky utcai rendi központunkba Budáról, Sodrás utcai rendházunkból, és amióta a felújítás miatt elköltöztünk onnan, a Muskotály utcából. Gyorsabban beérek, mint BKV-val, igaz, hazafelé hegymenet van, és ilyenkor a busz megelőz – Koronkai Zoltán SJ socius. – De akkor már nem számít.

Szeretek kerékpározni, megvan a napi mozgás, és nagyon szép ez a Budapest, felüdülés áttekerni reggel vagy este a Szabadság hídon. Megfigyeltem azt is, hogy bicikliszezonban még sosem fáztam meg, bezzeg, amikor abbahagyom a kerekezést – na, akkor jön a nátha!”

„Több meghatározó élmény terelt a bringaszerelemhez: a sárvári gimnáziumi osztálykirándulások – két kerékkel a Fertő-tó körül és a csodás Őrségben; sok-sok évvel ezelőtt a férjemmel az első közös projektünk: két szuperjó használt bicikli, a legjobb családi kalandunk: a balatoni bringakör; a tavalyi jezsuita munkatársi kirándulás: a velencei-tavi kerekezés, és még sorolhatnám – meséli Robotkáné Benkeházi Tímea, a Műszaki és Üzemeltetési Iroda vezetője. – Mind meghatározó és kedves.

Az élményen túl már jó ideje tudatos döntés a mindennapokban a környezetvédelemért és az egészségért.

Szabadság, és nagyon szeretem!”

„Ma is azzal a csehszlovák Favorittal tolom, amelyet 1983-ban, a 16. születésnapomra kaptam, és amellyel anno két nap alatt eltekertem Pozsonyba, majd vissza – mondja Szőnyi Szilárd, a Kommunikációs Iroda vezetője. – Ülőmunkát végzek, otthon meg nehezen veszem rá magam a sportra, így jött az ötlet: legalább a kettő között mozogjak.

Húsz esztendeje kerékpárral járok mindenhova, és amióta rájöttem, hogy hideg ellen fel lehet öltözni, télen sem veszek bérletet. Előző munkahelyemre 45 perc alatt értem be, a mostani a fele, de ez is valami. Ha csak tehetem, vidéki túrákat is teszek (kedvenceim a Tata környéki bicikliutak), s egy A Szív-riport kedvéért pár éve egy napra felcsaptam biciklis futárnak.

Ha valami miatt nem bicajozhatnék, abba kicsit belehalnék.”

„Az évek során a kerékpározás több ágát is kipróbáltam – idézi fel Holczinger Ferenc SJ, a miskolci jezsuita gimnázium igazgatója; – így az országúti tekerés után az elmúlt időszakban a hegyi kerékpározást is nagyon megszerettem.

Egyszerre feltölt és kikapcsol, szabadságot ad, ugyanakkor kihívások elé állít.

Folyamatosan keresem a megújulás lehetőségét ebben a technikai sportágban is, amivel én is fejlődöm, ugyanakkor változom is. Öregdiákjaink meg is jegyezték, hogy a 10–15 évvel ezelőtti kerékpártúrákon még kétkedve néztem, ha valamelyikük az ugratással próbálkozott. Ma már inkább biztatom őket. A Covid időszakában magam is építettem tanpályát az iskola területére, amit később a diákokkal is kipróbáltunk.”

„»Biciklizni a nagykörúti forgalomban? Majdnem olyan őrültség, mint kutyát tartani lakásban!« Sokáig elborzadva néztem kerékpárral munkába járó kollégáimat, mígnem ezen »szent őrültek« példája és a mozgásigény engem is nyeregbe ültetett – meséli Feke György, a Kommunikációs Iroda munkatársa. – Először csak a Római-partra tekertem ki, sokáig az eldugott bicikliutakon jártam, majd a karantén alatt a körútra is kimerészkedtem. (Azóta kutyánk is lett, lakásban.) Kiderült, hogy ezt (is) lehet jól csinálni, s most már a református teremtésvédelmi mozgalommal biztatok másokat kerékpározásra a »bringás reggelik«en. Ebbe egyébként a rendtartomány is bekapcsolódhat.”

„A biciklizés számomra egyszerre eszköze a kényelmes és háztól házig tartó közlekedésnek, valamint a hétköznapi testmozgásnak – fogalmaz Zólyomi Kata, a Szentjánosbogár Iroda vezetője. – Ha ezt egy jó eszközzel tehetem, amivel élmény tekerni, az meg aztán hab a tortán.

Emellett szeretek nagyobb túrákra, edzésekre menni a férjemmel, akinek ez a kedvenc sportja, így szuper közös időtöltés együtt felfedezni új útvonalakat, vagy akár a barátokkal kiegészülve tenni egy kört, és utána enni valahol egy fagyit vagy valami táplálót. Testi-lelki feltöltődés.”

„A bicaj sokáig csak gyerekdolog volt a fejemben. Egyetem után viszont magával rántott egy biciklis társaság, jártunk az olasz, szlovén és horvát tengerparton, Assisiben és a Hernád forrásánál – említi meg Pásztor Péter, a Kommunikációs Iroda munkatársa. – Ezek a túrák adrenalinnal és izomlázzal töltött tömény boldogságfalatok voltak.

Tőlük hallottam először, hogy ezt a szabadságélményt a hétköznapokban is el lehet érni. Kipróbáltam, azóta biciklizem a városban is, és bár sok ezer kilométert áttekert járgányom már évek óta beteg, nincs szívem másikat választani helyette. Így lettem vidékiként városi Bubi-használó, s télen sem kell fagyoskodnom a megállókban.”

„Eredetileg inkább séta-, mint biciklikedvelőnek mondanám magam, de mivel időm véges, a bicajozás pedig időhatékonyabb, ezt is nagyon megkedveltem – mondja Babay Réka, a Szentjánosbogár Iroda munkatársa. – Úgy érzem, amikor két lábon vagy két keréken járom a várost, sokkal többet látok belőle, mint a tömegközlekedésen zötykölődve.

Jólesik munkába menet rácsodálkozni a fényekre, hangokra, a menetszél pedig segít, hogy a nap indításánál és lezárásánál ne kattogjanak az agyamban a fogaskerekek, még ha a város zaja látszólag ezt nem támogatja is.”

„Számomra a kerékpározás legfőképpen a szabadságot jelenti: amikor tekerek, csak a jelenre figyelek – vallja Dienes Tibor, a Jezsuita Kiadó munkatársa. – Ha épp egy emelkedőre, hegyre pedálozok fel, mindig csak az előttem lévő kanyarra és a következő hajtásra figyelek.

A legszebb helyeken, ahol jártam, mindig kerékpárral voltam, ezek azóta is élénken élnek emlékezetemben. A legjobban azt szeretem, hogy gyorsan nagy távot meg lehet tenni vele, mégis testközelben marad a természet. Kerékpározás közben bár fizikailag elfáradok, lelkileg felfrissülök a mozgástól, a jó levegőtől és a szép tájaktól.”

„Gyerekként nagyon szerettem biciklizni, felnőttként azonban a városban nem nagyon mertem kerékpárra ülni. Párszor megpróbáltam, de az autós közlekedési kultúra nem segített legyőzni a félelmemet. Aztán jött a Covid, a forgalom kisebb lett, a buszra ülés félelmetesebb, így elkezdtem biciklivel járni munkába, és hamar beleszerettem.

Sokat tanultam belőle a közlekedésről, a városról, magamról.

– emeli ki Fehérvári-Michels Anna, a Jezsuita Kiadó munkatársa. – Azóta bátran tekerek nagyobb forgalomban is, de szerencsére erre egyre kevésbé van szükség, ahogy bővül a biciklis infrastruktúra.

Budapestet is sokkal szebbnek, szabadabbnak élem meg két keréken.

Az én városom is lett, ahol minden csak egy gurulásra van. :)

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír