A keresztény ember Isten elhívott munkatársa a világ formálásában – Kuminetz Géza rektor előadása

Kuminetz Géza Az ember végső és helyes állásfoglalásra késztetett és kötelezett lény alcímet adta előadásának, kiemelve, hogy alapvető feladataink és kötelezettségeink vannak, s ennek nyomán beszélhetünk jogokról. Halasy-Nagy József (1885–1976) református volt, keresztény gondolkodó, és a világnézet megvilágításával kapcsolatban ma is tud nekünk időtállót mondani.

A PPKE rektora előadásában kifejtette, Halasy-Nagy József három világnézeti tipológiát különböztetett meg. Az első a görög földön uralkodó esztétikai-kozmocentrikus típus. Eszerint az ember a világot úgy szemléli és élvezi, ahogyan van. Az antik görögség nem cselekedni akart a világgal, hanem gyönyörködött benne és a megértése izgatta, a világ mintái, formái iránt érdeklődött. Önmagát is ezek szerint igyekezett formálni. Tudása alakító erőt jelentett a szemében, aminek segítségével a görög ember önmagát formálta, nevelte, lelkét szépítette vele, a valóság ősmintáinak megfelelően. A hellén filozófiai formák ennél fogva az emberformálás és önnevelés színhelyei voltak. Művészetük pedig a szép emberség formálására törekedett. A görög ember önmagát akarta tökéletesíteni, és a valóság formáit szerette élvezni. Ez a viselkedés olyan nyugalmat és derűt adott a görög embernek, amit ma nagyon becsülünk benne, mert a mi életünkből ez hiányzik leginkább.

A második világnézetet teocentrikus-vallásosnak titulálta Halasy-Nagy József. Ezt nem a kereszténységgel, hanem inkább a pogány vallásokkal azonosította. Ennek rugója az ember léthelyzetéből adódó félelem, ami csak akkor szűnik meg, ha a személy eljut a lét ősforrásához, vagyis Istennel kell találkoznia, hogy megnyugodjék. Az ő szavát kell hallania, hogy tudja, merre kell mennie.

A harmadik az antropocentrikus vagy haszonelvű-technikai világnézet. Halasy-Nagy szerint itt az embert nem izgatja a világ mélyén lévő titok, és a maga tökéletesedését sem várja a végső titokkal való találkozástól, hanem alapvetően alkalmat lát a világban saját erejének kipróbálására, sőt, magánál nem ismer nagyobbat, és ezért a világ meghódításában és a maga tervei és érdekei szerint való átalakításában látja életének értelmét. Ennek az embernek a tudománya a technikában mutatkozik meg, és a valóságot a használhatósága szerint értékeli.

Ehhez a három világnézeti tipológiához Halasy-Nagy hozzátett még két látásmódot: az idealistát és a naturalistát. Az első jobban megfelel a kozmocentrikus, illetve teocentrikus világnézetnek, míg a másik a tényt ténynek nevezi, elfogadja, a kérdése az, hogy mit tud ebből a saját hasznára fordítani.

Mindezek után Halasy-Nagy József külön beszélt a keresztény világnézet aktualitásáról. E világnézet nem nagyon illeszkedik bele a három másikba. Európai világnézetként nevesítette, és le is szögezte: ez a kereszténység származéka, gyökerei belőle szívják életerejüket, és ebben a kereszténységben mint történelmi képződményben zsidóság, görögség és rómaiság is benne él. Halasy-Nagy József a kereszténység alaptételét deklarálva megállapította: a világ rendje Isten rendje, és benne az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény. Az ember megértéséhez Isten megértésén keresztül vezet az út. A mi Istenünk abban különbözik minden más istentől, hogy a legteljesebb mértékben személyes lény, ennélfogva határozott erkölcsi lény, a kinyilatkoztatás által ismert valóság, akinek akarata sem titok az ember előtt. Bármilyen sötétségbe is burkolózik körülöttünk a világ, Isten csupa fény, világosság, szellemi nap, aki felé állandóan tájékozódhat az ember. Az Istenhez közeledés útja az erkölcsi élet. A keresztény embert tehát az a hit élteti, hogy egy értelmes és csodálatos műnek, a teremtésnek szükséges részese. A világban való léte így nem fölösleges, nem értelmetlen, mert nélküle hiányos és céltalan lenne a mindenség. Ezen az alapon felelősnek érzi magát mindazért, amit gondol és cselekszik. A keresztény Isten minden népet ugyanazzal a programmal hív magához. Nem bosszúállással fenyeget, hanem megbocsátó szeretetet kínál. Nem földi hatalmat, hanem mennyei boldogságot és örök életet ígér a benne hívőnek, és mindenkit egy nagy műnek, az Isten országának építésére hív. Ezért a keresztény embernek hivatása van. A teremtett világ formálásában Isten elhívott munkatársa, akit éppen ezért a világban kiváltságos szerep és minden egyéb teremtmény fölé emelkedő méltóság illet meg.

Halasy-Nagy József egyértelműen leszögezte, hogy a keresztények Istene az egyetlen Isten, aki éppen ezért nem harcolhat más istenekkel, jóságának túláradása teremteti vele a világot és benne az embert, akit irigység nélkül a maga képére és hasonlatosságára formál, nem szolgává, hanem szabaddá tesz. A keresztény erkölcsiség hordozója minden jóakaratú ember, aki bárhol a világon önkéntesen magára veszi ennek az erkölcsi világnak a szolgálatát. A kereszténység egyetemes, magába tudott szívni minden olyan mozgalmat és eszmeáramlatot, ami ember és Isten ideáljával és erkölcsi világfelfogásával nem ellenkezett. A kereszténység Európának nemcsak hitet, hanem erkölcsiséget és világnézetet is adott.

Látható tehát, hogy a keresztény világnézet szintetikus, mindhárom említett tipológia valamelyik vonását valamiképpen magába szívja – mondta Kuminetz Géza professzor. Hozzátette, ez a keresztény szellem tanította meg az embereket a munka becsületére, hozta létre a modern tudományt és nyomában azt a technikát, ami ma oda jutott, ahol tart. Isten a világot és a lelket egyaránt egészséges módon ötvözi, de ennek az ötvözésnek és arányosságnak a megvalósulási lehetősége az, hogy a kereszténység Istene Krisztusban kölcsönadta az embernek a látását, a kezét, a szívét. Csak ezért tudunk helyesen bánni a világgal, önmagunkkal, mert Krisztusban, Krisztus által és Krisztussal valóban Isten szemével tudjuk látni a világot, Isten kezével tudjuk érinteni a teremtett valóságot, Isten szívével tekinthetjük testvérnek minden embertársunkat.

Halasy-Nagy József elismerte, hogy amit ő felvázolt, az a tökéletes eszme, de mi, keresztények is sokszor árulói voltunk ennek; ezenkívül megnevez három más dolgot is, ami miatt a kereszténység világossága egyre inkább oszladozni kezdett. Az egyik a reneszánsz, amely túlságosan hangsúlyozta az e világi dolgok szépségét, örömét, aláásva a kereszténység erkölcsiségét, háttérbe szorítva a túlvilági örömöket. A másik ok a test és a szellem brutálisan radikális szétválasztása, ami Descartes nevéhez fűződik. A harmadik az újkor szelleme, a deizmus és az elméleti ateizmus, amely már csak az emberrel és társadalmi szerepének fokozásával törődött. Az ember a világ ura akar lenni, valami furcsa nárcizmus töltötte el az európai embert, elégedetten gyönyörködik önmagában.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora tényként állapította meg, hogy a mai világban az anyag és a mechanizmus diadalmaskodik a szellem és az élet fölött, a tömegtársadalom korát éljük, a tömegember nem ismer el semmiféle tekintélyt. Az igazi alternatíva minden kor – így a mai számára is – a kereszténység.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír