Ferenc pápa: A keménység a szív gyengeségének jele

A napi evangélium (Mt 21,23–27) állt a Szentatya hétfői szentbeszédének középpontjában: A szentírási szakaszban azt olvashatjuk, hogy a főpapok megkérdezik Jézust, milyen hatalom birtokában tanít. Olyan kérdés ez, amely arra utal, hogy a kérdező álszent. Őket nem érdekelte az igazság, csak a saját érdekeiket nézték, és a szélirányt követték. Mindent egyezkedés tárgyává tettek: a belső szabadságot, a hitet, a hazát. Mindent, kivéve a látszatot. Nekik az számított, hogy jól jöjjenek ki a helyzetekből. Opportunisták, haszonlesők voltak, akik kihasználták a helyzeteket.

Valaki közületek azt mondhatná nekem: „De atya, ezek az emberek tiszteletben tartották a törvényt. Nem ültek soha asztalhoz kézmosás nélkül. Szokásaikban nagyon biztosak voltak.” Ez igaz, de csak a látszat szintjén – hangsúlyozta a pápa. – Kívül erősek voltak, túlzottan formálisak. Szívük azonban nagyon gyenge volt, nem tudták, miben hisznek. Az életük kívülről nagyon rendezett volt, de a szívük gyenge. Jézus ezzel ellentétben azt tanítja nekünk, hogy a keresztényeknek legyen erős, szilárd a szívük, építsenek a sziklára, Krisztusra, és cselekedjenek körültekintéssel. A szív, a szikla azonban ne legyen egyezkedés kérdése.

Ez a főpapok álszentsége. Jézus sosem tette egyezkedés tárgyává fiúi szívét, de nyitott volt az emberek felé, a segítségnyújtás útjait kereste. A főpapok azonban azt mondták: „Nem lehet ezt tenni, a mi előírásaink szerint nem lehet ezt cselekedni.” Az előírás számukra szent, érinthetetlen – magyarázta a Szentatya.

Majd XII. Piusra emlékeztetett, aki az eucharisztikus böjt nehéz keresztjétől megszabadított bennünket: Néhányan talán emlékeznek rá. Egy csepp vizet sem lehetett inni. Úgy kellett fogat mosni, hogy ne nyeljük le a vizet. Én is elmentem gyónni, mert áldoztam, és azt hittem, hogy egy csepp víz a számba került. Amikor XII. Pius megváltoztatta az előírást, sok „farizeus” megbotránkozott, hogy ez eretnekség, az egyházi fegyelemhez nem lehet hozzányúlni. XII. Pius úgy tett, mint Jézus, aki észrevette az emberek szükségleteit. Ezek a „farizeusok” merevek voltak, de szívük rothadásig gyenge és sötét volt. Ez a drámájuk, és Jézus elítéli az álszentséget és az opportunizmust.

A mi életünk is ilyenné válhat – figyelmeztetett a pápa. – Amikor gyenge szívű, nem szilárd, de kívül nagyon kemény keresztényekkel találkoztam, azt mondtam az Úrnak: „Dobj egy banánhéjat eléjük, hogy elcsússzanak, és elszégyelljék magukat mint bűnösök. Így találkoznak Veled, az Üdvözítővel.” Gyakran előfordul, hogy egy bűn miatt nagyon szégyenkezünk: és akkor találkozunk az Úrral, aki megbocsát nekünk. Az egyszerű emberek nem tévedtek a jogtudósok szavai ellenére sem, mert jó hitérzékkel bírtak.

Ferenc pápa imával zárta homíliáját: Kérem az Úrtól a kegyelmet, hogy szívünk legyen egyszerű, és ragyogjon az igazságtól, amelyet Ő ad nekünk. Így kedvesek, megbocsátóak és megértőek leszünk másokkal, szívünk nyitottá és irgalmassá válik az emberek felé. Sose ítéljünk el másokat! Ha el akarsz ítélni valakit, magadat ítéld el, mert van rá okod. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy adja meg a belső világosságot és győzzön meg bennünket, hogy a szikla egyedül Ő, és nem az a sok minden más, amit fontosnak tartunk. Ő mutassa meg nekünk az utat, és kísérjen el bennünket. Nyissa tágra szívünket, hogy beléphessen oda sok ember problémája. Adja meg a kegyelmet, amellyel ezek a kemény emberek nem rendelkeztek: annak kegyelmét, hogy érezzük, bűnösök vagyunk.

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír