A közel-keleti helyzet egy magyar jezsuita szemével Bejrútból

– Közel húszéves tapasztalata van a közel-keleti helyzetről. Tanulmányai, felmérései tükrében milyen olvasatot adna a jelenlegi helyzetről?

– Libanonban nyugodt a helyzet, a hosszú polgárháborúból mindenki tanult és senki nem akar nehézségeket. A nehézségek most Szíriában vannak, ezek pedig a mohamedán szunnita többség és a síita kisebbség között állnak fenn. A szíriai társadalom 75 százaléka mohamedán szunnita, akiknek legtöbbje földművelésből él, van egy 15 százalékos síita, alawita és egy 10 százalékos keresztény kisebbség. A keresztények nem háborúznak. Jelenleg a síiták kormányozzák az országot. Ők nagyon hosszú ideig elnyomott kisebbség voltak. A szunnita többség nyomta el és igen kegyetlenül kizsákmányolta őket. Aztán szépen lassan az ötvenes évek elejétől kezdve a síiták beépültek a hadseregbe. Lassan a tisztikar és a felsőtiszti kar tagjai mind alawiták lettek. Akkor aztán jött a jelenlegi elnök apja, Hafez al-Asszad, aki a hadsereg vezérkari főnöke lett és egy államcsínnyel magához ragadta a hatalmat. Ez azt jelentette tehát, hogy az alawita vagyis síita kisebbség jutott hatalomra és azóta is hatalmon van. Igen kemény módon védik a hatalmukat. Nem akarnak visszatérni ahhoz a jobbágyi helyzethez, amelyben voltak előtte. A síitákat a szunniták eretnekeknek tartják és nem tudják őket elfogadni. Ezért körülbelül tíz éve a szunnita többség lázad az alawita kisebbség uralma ellen és most Szíriában egy igen kegyetlen vallási polgárháború folyik.

– Ebben a helyzetben hogy látja a keresztények szerepét?

– Őket senki sem bántja, mert nem mennek bele a politikai dolgokba. A keresztények bizonyos vidékeken csoportosulnak, például Szíria északnyugati részében. Ők nyugodtan élnek. A nehézség a szunniták és a síiták között van.

– Ennek a háborúnak a következtében az országon, Szírián belül is több millió kitelepített van és rengeteg menekült él a környező országokban. Milyen terhet ró ez például Libanonra?

– Libanon északkeleti részében a kormány kezd menekülttáborokat építeni. A Nemzetközi Menekültügyi Bizottság segíti a libanoni államot, Szíriát is, mert ez egy nagy gazdasági teher. Ez azt jelenti azonban, hogy a menekültek – főleg Libanonban – egyfajta politikai bizonytalansági faktorrá váltak. Ezeket a menekülttömegeket beépítik ugyanis a szélsőséges mozgalmaknak a képviselői. Nem lehet tudni, mikor fog egy belső háború kirobbanni, merre, milyen irányba mennek majd a dolgok. A menekültek tömege igen nagy bizonytalansági faktor annak ellenére, hogy a libanoni kormány segíti őket és próbálja a helyzetüket megoldani, de ezeket az embereket, akiket elüldöztek és életkörülményeikből kiszorítottak, nem lehet olyan könnyen egy másik keretbe integrálni.

– Megítélése szerint az Iszlám Állam félelmetes előretörését és kegyetlen terrorizmusát mi magyarázza és főleg hogyan lehet megállítani?

– Megállítani csak egy nagyon kiterjedt háborús akcióval lehet. Az úgynevezett Iszlám Állam jelenleg Szíria északkeleti részében van. Itt ez egész egyszerűen a szunnita mohamedán világ térintegrációjának az egyik jele. Tudniillik a szunnita mohamedán társadalomnak itt a Közel-Keleten rettentő nagy nehézsége az, hogy nem tudnak egy mohamedán államot alapítani. Szíriában most alawita hatalom van, Libanonban van egy félig-meddig összedolgozása a különféle vallásoknak, ami azt jelenti, hogy az államelnök mindig egy maronita keresztény, a miniszterelnök egy szunnita mohamedán, a parlament elnöke pedig síita mohamedán. Úgyhogy ez a rendszer, amely az első világháború óta van, többé-kevésbé bejáratottan működik annak ellenére, hogy volt egy kegyetlen polgárháború. Ma a libanoniak nem akarnak újra polgárháborúzni. Szíriában ez a rendszer nem alakult ki, ma egy alawita, vagyis síita kisebbség kormányoz egy szunnita többséget és ezt a szunniták nem fogadják el. Hosszú ideig elfogadták, de most van egy lázadás, ami egyre inkább kiterjed.

Ezt a lázadást a szaúd-arábiaiak, a törökök pénzelik és segítik, két nagy szunnita mohamedán ország, mert ők sem akarnak egy alawita, tehát síita államot a Földközi-tenger partján. Éppen ez a dolognak a nehézsége, hogy a szíriai állam, amely most síita kontroll alatt van, tulajdonképpen az irániaknak egy előretolt álláspontja, ahol az irániak kijutottak a Földközi-tengerre. És ők nem fogják hagyni, hogy onnan őket kitegyék. Nekik a Földközi-tengerre szükségük van, tehát ezért lesz ez a háború olyan kegyetlen és még kegyetlenebb, mert ott direkt iráni befolyás van. Ugyanakkor pedig az irániak ellen ott vannak az amerikaiak és a szaúdiak, tehát a nagy szunnita és az amerikai hatalom, akik a szunnitákkal most a síita irániak ellen szövetséget kötöttek.

Hozzá kell tenni, hogy Jordánia szerepe nem nagyon világos. Jordánia is egy szunnita állam és veszélyeztetve érzi magát a síita Irak felől, és most ha még Szíriában is síita uralom lesz, akkor ők nagyon veszélyeztetve lesznek. Ezért kell hangsúlyozni, hogy a szíriai háború kifejezetten vallási polgárháború és ez magyarázza a kegyetlenségét.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír