A MAGIS jezsuita ifjúsági találkozó és az IVT – egy résztvevő szemével

Nemrég tértünk vissza Lengyelországból, ahol részt vettünk a MAGIS programján és az Ifjúsági Világtalálkozón (IVT). Az elmúlt két hétre visszagondolva szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot erről a csodálatos és fontos időszakról. 

Harminchárom magyar fiatal alkotta csoportunkat, amely több más csoporttal együtt indult el a MAGIS-ra.

A MAGIS története 1997-ig nyúlik vissza, amikor a párizsi Ifjúsági Világtalálkozó előtt a jezsuiták meghívták a hozzájuk kötődő fiatalokat, hogy a találkozó előtt vegyenek részt egy zarándoklaton. A MAGIS végső formáját a 2005-ös kölni találkozó előtt nyerte el. A latin magis szót így fordíthatnánk le: több, jobb, teljesebb. Loyolai Szent Ignác használta ezt a szót arra, hogyan lehetünk hitelesebb keresztények egyre inkább elmélyítve Krisztussal való egységünket és vágyunkat mások buzgóbb szolgálatára.

Idén július 15. és 22. között került sor a MAGIS-ra. A sokféle országból érkező fiatalokkal Lengyelországban találkoztunk. A MAGIS-program, amely néhány nappal az IVT előtt kezdődött el, lehetőséget adott számunkra, hogy elmélyítsük a kapcsolatunkat Istennel, másokkal és önmagunkkal. Az volt a vágyunk, hogy elmélyüljenek és tökéletesedjenek ezek a kapcsolatok.

Mintegy kétezer fiatal vett részt a különböző tevékenységeket fölkínáló experimentumokon, melyek a MAGIS-program részei, tapasztalatszerzési lehetőséget kínálnak föl a közösséggel különféle területeken: lelkiség, kultúra, művészetek, sport, közösségi szolgálat, zarándoklat, stb.

A program után Krakkóba indultunk, hogy mi is együtt ünnepeljünk az ifjúsági világtalálkozón részt vevő mintegy kétmillió fiatallal.

Magam egy olyan csoporthoz csatlakoztam, ahol szociális szolgálatot végeztünk. Több nemzetből érkeztünk: volt közöttünk francia, portugál, kenyai, szíriai, amerikai, lengyel és vietnámi fiatal. A közös nyelvünk az angol volt, ennek következtében egyfajta „tüzet” is kaptam, hogy jobban megtanuljak angolul és hogy megismerjem csoporttársaim kultúráját. Nagyon örültem annak a sok nemzetközi tapasztalatnak, amelyre szert tehettem a közös szolgálat, a szervezés és a beszélgetések során. Sok mindent megosztottunk egymással hitünkről, álmainkról, és arról, ahogy megtapasztaltuk Isten irgalmasságát. Boldogság töltött el minket amiatt, ahogy megtapasztaltuk Jézus jelenlétét ebben a nemzetköziségben is. Ez a jelenlét képessé tett minket arra, hogy egyre jobban megnyíljunk társaink és mások felé.

Krakkóban szívesen fogadtak mindannyiunkat. Bár sokféle nyelven beszéltünk, sokféle kultúrából és népből érkeztünk, mindnyájan ugyanabban a katolikus hitben osztozunk, ugyanaz a remény töltött el bennünket és ugyanazt az isteni irgalmasságot tapasztaltuk életünkben. Ez a közösség lángra lobbantotta szívünket és bizalmunkat Isten iránt.

Ferenc pápa egyfajta csillag számunkra, aki utat mutat. Szavai Jézus Krisztusra és az isteni irgalmasságra irányították tekintetünket és szívünket. Jézus az, aki örömmel és reménnyel tölti meg életünket, megnyitja szívünket a boldogságra és nagylelkűségre indít. A Szentatya arra hívott minket, hogy kövessük Jézust – a keresztúton is. Jézus azért jött, hogy irgalmasságával segítsen gyöngeségeinken és fölemeljen bűneinkből, hogy így az Ő útján járhassunk.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír