Eucharisztikus Világkongresszus – A magyar küldöttség ünnepi fogadása a cebui San Roque-plébánián

A magyar küldöttség a Cebu központjától délnyugatra található Mambaling városrész San Roque-plébániájára látogatott – a közösségnek ez a nap volt a fiestája. A hívek csodálatraméltó lelkesedéssel készültek: az utcai kaputól az előkerten át a templom ajtajáig piros-fehér-zöld színekkel díszítették vendégeik tiszteletére az utat, az utcán és a belső terekben kihelyezett molinókon üdvözölték a magyar küldöttséget és vezetőjét, Erdő Péter bíborost. Az érkezőket fúvós zenekar fogadta.

Cebu érseke, Jose Palma két cebui származású püspökkel együtt szintén erre a plébániára látogatott, hogy fogadja a messziről érkezett csapatot. Velük tartott húsz helybeli pap is. A vendégek sorát gyarapította még több kongresszusi résztvevő, akik szintén a San Roque-plébániát választották a délutáni–esti találkozásra és közös imára.

A zsúfolásig megtelt templomban – amely egyébként a főegyházmegye egyik szentélye (shrine), kiemelt temploma és zarándokhelye – a kórus és zenekar helyi, visayai nyelven, cebui nyelvjárásban előadott énekkel nyitotta meg a szentmisét (Cebuban nem a Manilában és környékén elterjedt tagalogot beszélik, hanem az ún. visayai nyelvet, amelynek szigetenként más és más nyelvjárása gyökeresedett meg). A szentmise magyar nyelven lett bemutatva, kifejezve a küldöttek iránti tiszteletet, és az eltérő kultúrák egységét az Oltáriszentség körül. A mikrofonba mondva elhangzottak a nép válaszai magyar nyelven, de a tömeg természetesen a saját nyelvén imádkozott, illetve az énekek (kivéve a latin ordináriumot) ugyancsak a nép nyelvén hangoztak fel. Az olvasmányok és Erdő Péter prédikációja angol nyelvű volt.

A prédikáció után a magyar bíboros még rögtönzött gondolatokkal folytatta a homília ívét. Elmondta, hogy a helyben tapasztaltakhoz képest az európai egyházak, így a magyar is, anyagiakban és kulturális örökségben gazdag, lelkiekben azonban szegény. A kivételes vendégszeretet légköre a cebuanók lelki gazdagságát tanúsítja, ahogy örömük, hitük és reményük is, amely a Szentlélek gyümölcse.

A szentmise után megosztásra és tanúságtételekre került sor. Először a San Roque-plébánia egy hívője mondta el történetét: két éve cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, majd mellkasi cisztát, amelyhez állandó vérzés is társult. A műtétre a rossz anyagiak miatt nem is mertek gondolni. Végül sok ima után a vérzés megszűnt, a rák lehetőségét felvető ciszta eltűnt. Csakhogy a kórházban töltött idő alatt az idős hölgy stroke-ot kapott – amelyből végül minden várakozást felülmúlva felépült. Mindezt a szentségi Krisztusnak köszönte meg, hisz az áldozás (és a rózsafüzér) volt számára az állandó megtartó erő.

Ezt követően Monostori László prímási irodaigazgató-helyettes számolt be a szekularizált Európa vallásosságáról, a magyar egyház előtt álló kihívásokról – de ugyanakkor lehetőségekről is, hiszen van vágy az emberekben Isten után, csak ezt nem mindig sikerül Krisztus útjára terelni. Schussnigg Terézia nővér (Nyolc Boldogság Közösség) azt mondta el, milyen ma Európában szerzetesnek lenni, illetve milyen érzés az Örökimádás-templomban szolgálni, ahol felszentelése óta még a legnehezebb időkben sem szűnt meg soha az imádság. Megvallotta, számára erő ezek között az átimádkozott falak között az Úr elé lépni.

Lévén, hogy Mambaling negyed a fiestáját ülte, a mise és a tanúságtételek után kulturális program és díszvacsora kezdődött – a gondosan elkészített, ízletes és sokféle ételt a meghívottak a sportpályán felállatott asztalok mellett, a többi hívő egyszerűbb körülmények között fogyasztotta el. Eközben hallgathattak helyi, tradicionális zenét, megtekinthették az általános iskola tanárnőinek táncát (I love Cebu), utána pedig az iskolások előadását, akik nemcsak eltáncolták, hanem jelnyelven el is mutogatták a kongresszus himnuszát.

A vacsora közben a kongresszusi küldöttek képviseletében többeket megkérdeztek, hogyan élik meg ittlétüket, mit kaptak ezen az eseményen. Megszólaltak cebuiak, máshonnan érkezett filipinók, külföldről hazatérők, de a magyar küldöttség tagjai is. Meglepetést és örömet váltott ki két honfitársunk: előbb a 18 éve Manilában utcalányok és börtönbe jutott fiatalok között szolgaló Edit nőver kapta meg a mikrofon – s beszélt tagalog nyelven; majd a kilenc éve Cebuban munkálkodó Lányi Béla köszöntötte a házigazdákat – cebuanóul. A két „magyar filipino” megérintette a helyiek szívét, akik az este során hosszas közös gyakorlás révén pár magyar szót, kifejezést is elsajátítottak.

A felejthetetlen estét Jose Palma érsek szavai és áldása zárta le.

Fotó: Palánki Ferenc

Török Csaba/Magyar Kurír