A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a menekültek között – Helyszíni riport a Keleti pályaudvarról

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szerkesztőségünknek elmondta, hogy a menekültkérdésben az első pillanattól kezdve úgy gondolták, kötelezettségeik vannak a rászorulók, az úton lévők irányában. A szeretetszolgálat huszonöt éves története során mindig az életük része volt a menekültek megsegítése, a szervezet megalakulása is a keletnémetek befogadásához kapcsolódik. Napjainkban a menekültkérdés nagyon összetett probléma, nem értelmezhető olyan világosan a helyzet, mint a jugoszláviai, romániai válság idején. Az azonban biztos, hogy az úton lévő embereknek sok problémájuk van, különösen a gyermekes családoknak: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat küldetéséhez híven segíti a menekülőket, és nem ítéleteket fogalmaz meg.

Győri-Dani Lajos hangsúlyozta, hogy mindezt csendben teszik. Nem önmagukat akarják megmutatni, hanem a rászorulókon akarnak segíteni; a cél nem a kommunikáció, hanem a segítségnyújtás. Két hónapja vannak jelen a Keleti pályaudvaron minden este a mozgó orvosi rendelővel, orvosokkal. Sok ezer embert láttak már el, nagyon sok önkéntes kapcsolódott be a munkába. Intézményeikbe fogadtak be olyan családokat, ahol megbetegedett, kórházba került egy gyerek, vagy valami más komoly problémájuk volt, ami miatt nem tudtak továbbutazni.

A szeretetszolgálat nagyon fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a menekültválság nem csak a Keleti pályaudvaron zajlik, adományokra, segítségre nem csak ott van szükség. Menekültek sok más helyen is vannak, és sok más karitatív szervezettel együtt a máltaiak is jelen vannak ezeken a helyszíneken, adományokat visznek a táborokba.

Az aktuális helyzetet kegyelmi állapotnak nevezte: kicsit csökkent a teher azzal, hogy a menekültek nagy csoportja tovább tudott menni Ausztriába. Ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy olyan ez, mint amikor a kádból kihúzzák a dugót, majd visszateszik: újra elkezd telni a kád.

Szeptember 7-én este a Keleti pályaudvar valóban nem volt olyan zsúfolt, mint korábban: a menekültek nagy része már elutazott Ausztria, Németország felé, a Szerbiából érkezők közül pedig még kevesen jutottak el Budapestre. A krízis aznap Röszkén tetőzött – a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai megkezdték ott is helyzet felmérését.

Hétfő este Csikós Gabriella és Eőry Ajándok mentek ki önkéntes orvosként a mozgó rendelővel. Csikós Gabriella két kisgyermeke és rezidensi munkája mellett 2008 óta önkéntesként segíti a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanok között végzett tevékenységét, a menekültek érkezése óta pedig hetente két estét tölt a rászorulók ellátásával. Elmondta, hogy főleg légúti panaszaik vannak, láz- és fájdalomcsillapításra van a leginkább szükség, gyógyszereket, torokfertőtlenítőt osztanak a betegeknek. A gyomorpanaszok, a hasmenéses megbetegedések ritkábbak, de előfordulnak. Gyakori még a légúti allergia, a menekültek számára itt nagyon magas a pollenkoncentráció. A doktornő úgy látja, nagy szükség lenne fogorvosokra, a gyerekek fogai nagyon rosszak, sokaknak kell fogfájás miatt fájdalomcsillapítót adni. Jó lenne egy mozgó fogorvosi rendelő…

Megrendítő látvány az orvosok számára, amikor olyan gyermekeket látnak, akik megsérültek hazájukban. Találkoztak már bombatámadás miatt deréktól lefelé megbénult szír kislánnyal, aki apukájával utazott. Aznap este egy megégett arcú és más sérülésekkel is élő kisfiú fogócskázott vidáman a többiekkel az aluljáróban. Róla megtudtuk, hogy afgán, édesanyját és bátyját elveszítette abban a bombatámadásban, amelyben ő is megsérült, és most édesapjával ketten keresik azt a helyet, ahol biztonságban élhetnek.

Csikós Gabriella elmondta, hogy 5-6 orvos dolgozik a menekültekkel, mindig megy velük ápoló is. Naponta négy önkéntes segíti a munkájukat, beszélgetnek a családokkal, bátorítják őket, hogy menjenek oda az orvosokhoz. Visznek takarót, pelenkát, illetve amire éppen szükség van. Aznap este az egyikük egy zacskónyi játékkal érkezett, amit valaki a kezébe nyomott: „Adják gyerekeknek, hogy ne féljenek a doktor nénitől!” Az önkéntesek gyűjtik be az adományokat számos intézménytől, illetve magánszemélytől, akik segítik őket: aznap este a Semmelweis Egyetem és a városmajori Jézus Szíve-plébánia által gyűjtött gyógyszereket hozták.  

Eőry Ajándok, a hajléktalanok jól ismert orvosa hangsúlyozta, hogy küldetésük mindenkin segíteni. Ugyanakkor úgy véli, nehéz felismerni, mire van most a leginkább szükség: olyan emberekkel találkoznak, akik néhány óra múlva már máshol lesznek. A gyorssegélyre van igazán nagy szükség. A menekültek számára a gyorsvonatnak van a legnagyobb értéke, ami továbbviszi őket a céljuk felé. Eőry Ajándok akupunktúrás kezelést is alkalmaz a hajléktalanoknál. Elmondta, hogy a pályaudvarokon erre nincs szükség, hiába nagy a nyugtalanság, fülakupunktúrás nyugtató kezelést nem kérnek: a cél előtt éberek szeretnének maradni.

Miközben az orvosok és önkéntesek végezték a dolgukat, körülnéztünk, kik azok, akik a menekültek megsegítésén fáradoznak. A különféle magyar szervezetek mellett külföldiek is voltak, köztük egy arab humanitárius alapítvány tagjai Angliából. Találkoztunk dán újságíróval, cseh fiatallal, aki segíteni jött, és egy tíz éve Magyarországon élő Sierra Leone-i fiatal férfival, aki maga is menekültként érkezett hazánkba, és jelenleg egy migránsokat segítő szervezetnél dolgozik. Eőry Ajándok véleménye szerint amellett, hogy küldetésünk mindenkinek segíteni, a nemzeti identitástudatot sem szabad feladnunk. Ugyanakkor identitástudatunkat az is erősíti, amit ez a Sierra Leone-i bevándorló férfi szeret bennünk, magyarokban.

Az este különösen megrendítő pillanata a helyi hajléktalanokkal való találkozás volt: mit gondolnak ők a váratlanul, tömegesen érkező rászorulókról? Induláskor a szeretetszolgálat központjában egy férfi méltatlankodott, hogy előbbre valók a menekültek, ő bezzeg nem kap orvosi ellátást. Közben kiderült, hogy éppen Eőry Ajándokra vár, akit a legjobb barátjának nevezett, és aki kicsit korábban jön, hogy indulás előtt ellássa őt is. A Keletiben szintén nagy szeretettel üdvözölték a hajléktalanok orvosukat, „legjobb barátjukat”. Az egyikük azt is elmondta, mennyire sajnálja a hozzánk érkező családokat, nagyon sok bajuk van, tudja, hogy az iszlám harcosok elől menekülnek.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír