A Máltai Szeretetszolgálat is segített a menekültek osztrák határhoz való elszállításánál

Miután megkapták a felkérést, este fél tízkor osztották el a feladatokat a szeretetszolgálat munkatársai. A két alelnök személyesen irányította a segítségnyújtást: Vecsei Miklós a Keleti pályaudvaron, Győri-Dani Lajos pedig az M1-es autópályán koordinálta az eseményeket. Telefonon összehívták munkatársaikat és önkénteseiket, köztük azt a jónéhány tolmácsot, akik már két hónapja segítik munkájukat a pályaudvarokon. Segítőiket elosztották a két helyszín között.

A Keleti pályaudvaron éjjel fél egyig az volt a legfontosabb feladat, hogy a rendőrséggel együttműködve biztonságos területre irányítsák az akkorra már nagyon bizalmatlan menekülteket, hogy megvédhessék őket az ultrák esetleges támadásától. Kezdetben azt hitték, miattuk van ott annyi rohamrendőr, nem volt könnyű meggyőzni őket, hogy ez most értük történik. Miután a tolmácsok segítségével végül mégis sikerült megértetni, hogy le kell menniük a biztonságos zónába, ott a legtöbben lefeküdtek aludni.

A következő feladat az volt, hogy felébresszék az alvókat, és meggyőzzék őket arról, hogy az értük jövő buszok valóban a határhoz viszik őket. Romhányi Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője hangsúlyozta, nagyon nagy volt a bizalmatlanság, az emberek attól féltek, hogy menekülttáborokba viszik őket.

Körülbelül hatvan busz érkezett a Keletihez, a többi az autópályára. Miután a legtöbben felszálltak, jött az értesítés, hogy mintegy százötven ember a II. János Pál pápa téren éjszakázik – ekkor az önkéntesek egy csoportja oda is elment, felébresztették az alvókat. Voltak, akik kihangosítókkal érkeztek, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai egyenként mentek oda a családokhoz, hogy személyesen elmagyarázzák nekik a helyzetet. Végül a téren éjszakázók nagy része szintén elutazott a buszokkal.

Az indulás előtt sok személyes problémát kellett megoldani, családokat kellett egybegyűjteni. Romhányi Tamás elmesélte annak a családnak a történetét, akik a II. János Pál pápa téren tartózkodtak, és el is indultak volna szívesen a buszokkal, de az egyik kisgyerekük a Szent László kórházban volt. A szeretetszolgálat egyik munkatársa taxival elment a kórházba, ahol a gyermek éppen infúziót kapott, de orvosa véleménye szerint már felerősödött annyira, hogy útnak indulhatott szüleivel, miután lecsöpögött az infúzió. Végül, mire minden megoldódott, a gyermeket kiengedték a kórházból, és az irataikat, csomagjaikat is sikerült megkapni a Migration Aid addigra éppen bezárt irodájából (az ő munkatársaik is már mind úton voltak a menekültekkel a határ felé), addigra az összes busz elment. Személyautóval Tatabánya után érték utol a konvojt és a család felszállhatott az egyik buszra.

Nem ez volt az egyetlen drámai jelenet az éjszaka során, mind a Keletiben, mind az utakon sok személyes problémát kellett megoldani. Az utakon több csoportban vonultak az emberek a határ felé, a sínek mellett, Vértesszőlősön és az autópályán találtak rájuk. A Máltai Szeretetszolgálat egyik alelnöke, Győri-Dani Lajos maga is felszállt az autópályán gyalogló emberekkel együtt az egyik buszra, és hogy eloszlassa bizalmatlanságukat, GPS segítségével mutatta nekik, hogy valóban Ausztria felé tartanak. A tatai és győri máltai központ munkatársai is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba, kísérték a buszokat.

Végül a határon átgyalogoltak a menekültek, ott várták őket az osztrákok, vonattal indultak tovább, a szeretetszolgálat munkatársai és a többi önkéntes pedig az egész éjszakán át tartó szolgálat után hazamentek pihenni.

Fotó: Balogh Zoltán, Mohai Balázs, Bodnár Boglárka/MTI

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír