A megszentelt élet pedagógiája a piaristáknál – előadás Sárospatakon

Megszentelt élet – 2015. március 12., csütörtök | 14:01

A sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény 2015–16-ban előadás-sorozatot tart „A megszentelt élet pedagógiája” címmel a Szent Erzsébet Házban. A március 10-i első alkalmon Szabó László piarista szerzetes mutatta be rendjét és annak pedagógiai módszereit – tájékoztat az intézmény.

Szabó László igazán provokatív személy, aki nem a rossz értelemben vett feszültségkeltés okán provokál, hanem valójában ez a pedagógiai módszere. Kihívó magatartása segítségével kelti fel a figyelmet, próbál kapcsolatot teremteni másokkal. Több mint egy évtizede örökfogadalmas szerzetes. Volt a gödi, majd a szegedi piaristák igazgatója. Olyan terepeken dolgozott, ahol mások nem szeretnek.

A piaristák ízig-vérig pedagógusok – mondta Szabó László. – Kalazanci Szent József példája nyomán azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akikre senki nem kíváncsi. A szerzetes, a pedagógus szerzetes a határokig merészkedik Jézussal, és megpróbálja felfedezni az életet ott, ahol talán a legnehezebb.

A szakmunkásokkal való foglalkozás után felkérték Szabó Lászlót, hogy költözzön Sátoraljaújhelyre, a hajdani rendházba, és foglalkozzon a cigányok pasztorációjával. Jelenleg is ezt a szolgálatot végzi a városban.


A lecsúszott rétegekből származó gyermekek megtanulják az utca törvényeit, majd sok problémát okoznak az adott társadalomnak. Kalazanci Szent József összegyűjtötte őket, és iskolát hozott létre számukra – emlékeztetett az előadó, majd a rendalapítót idézve – „Megtaláltam Krisztus szolgálatának legjobb módját!” – hangsúlyozta: Számtalan módja van Krisztus szolgálatának. Dolgunk van, meg kell találnunk Krisztus szolgálatának számunkra legmegfelelőbb módját. Komolyan kell vennünk Krisztus szavait az evangéliumból: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek...”

Azt is mondja Kalazanci Szent József: „...és el nem hagynám semmi áron”. Szabó László rámutatott: keresztényként olyan pedagógussá kell válni, aki soha nem bánja meg, hogy ezt a hivatást választotta, és mindig azt tudja mondani a munkájára, hogy soha el nem hagyná semmi áron. Még ha sok nehézség is van a pályán, a pedagógusi hivatás ajándék. Ehhez viszont még egy nagy kincs is adódik, hogy imádkozni lehet egy-egy adott helyzetért, emberért. A tanárok azért vannak, hogy segítsék a diákok munkáját: nem helyettük, hanem értük dolgoznak.


A piarista előadó hozzátette: Meg kell újítanunk a pedagógusszakmát, ahogy meg kell újítanunk egyházunkat is. Nem hierarchiát, hanem közösséget kell építenünk. Felelőssége van a szerzeteseknek, de nemcsak nekik, hanem mindenkinek. Közös a meghívásunk. Istentől kaptuk. Már csak az a kérdés, hogy összefogunk-e, vagy csak túlélünk? – vetette fel Szabó László. – Mára elmúlt az az idő, amikor a gyermekek vallásos családokból érkeznek, ma már missziót kell teljesíteni. Az egész embert akarjuk megszólítani, a maga érzelmi, fizikai, szellemi és spirituális valójában.

A gyermekeket a családjukkal együtt kell megszólítanunk, meghívnunk és szeretnünk – hangsúlyozta a szerzetes. – A széteső társadalomban, széteső családban felnövő gyermekeknek ma már azt is meg kell tanulniuk, hogyan tudnak közösségben élni. Szabó László felhívta a figyelmet: Ahol vagyunk, ott kell misszionáriusnak lennünk. Jézus emberei vagyunk, ő is azokkal foglalkozott, akikkel senki nem akart. Az iskola az a tér, ahol találkozhatunk a társadalom sebeivel.

Kívánom, hogy mindannyian minden reggel tegyetek örök fogadalmat hivatásotok mellett! – zárta Szabó László piarista tanár a pedagógusoknak tartott előadását.

A következő alkalommal, április 20-án a szalézi rendet és annak pedagógiáját mutatja be Andrásfalvy János SDB szerzetes.

Fotó: Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény, Sárospatak

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria