A megszentelt élet ünnepnapja Budapesten a megszentelt élet évében – KÉPGALÉRIA

Képgaléria – kattintson a képre!

A szentmise elején Labancz Zsolt piarista tartományfőnök, a Magyar Rendfőnökök Konferenciájának elnöke köszöntötte a nunciust, s megköszönte neki, hogy a Szentatyát képviseli a megszentelt életet élőknek ezen az ünnepén. Alberto Bottari de Castello rövid válaszában elmondta: a szerzetesek körében sajátos jelentése van Jézus templomban való bemutatása ünnepének, hiszen ez a megszentelt élet napja is egyben. Azért jött, hogy arra bátorítsa a megszentelt életet élőket, hogy fény legyenek az egyházban és a világban – tette hozzá.

Alberto Bottari de Castello szentbeszédében először arra hívta fel a figyelmet, hogy minden liturgikus cselekvésnek közösségi oldala is van, így például a breviárium, a zsolozsma imádkozása is bekapcsolja az embert az egyház közösségébe – még akkor is, ha egyedül mondjuk. A nuncius arról is beszélt, hogy bár a jelenlévőkben benne él a szeretet lángja, itt vannak az ő őrangyalaik, védőszentjeik, rendalapítóik is, ami még inkább bekapcsol mindenkit az Istennel való szeretetközösségbe.

Alberto Bottari ezután Ferenc pápának a megszentelt élet évére írott leveléből emelt ki részeket. A Szentatya szavaival hangsúlyozta, hogy a keresztség által mindannyian megkapjuk a kegyelmet, hogy Istenben éljük életünket, de a szerzetesek és a papok a cölibátus és az engedelmesség ígéretével fokozottan részesülnek ebből a kegyelemből.

Ferenc pápa szerint három fő célkitűzése van a megszentelt élet évének – ismertette a nuncius –, melyek a következők: a múltra hálával tekinteni, a jelent megújult szenvedéllyel élni és a jövőt reménnyel átölelni. Az első, a múltért való hálaadás, az Isten szeretetére és irgalmára való visszaemlékezés egyaránt szükséges a kongregáció, a szerzetesrend szintjén és az egyes megszentelt életet élők személyes élettörténetében is, mindkettőben fontos az első hívásra való visszaemlékezés.

A jelen megélésében az evangélium a legelső életszabály. Fel kell tenni a kérdést: hogyan éljük ezt? Valóban Jézusé-e az első és egyetlen szeretetünk, amelyre fogadalmat tettünk? – kérdezte a pápával együtt a nuncius, aki szerint azzal is tisztában kell lenniük a szerzeteseknek, hogy miként élik meg az Úr hívását a közösségre. Vajon, amikor szembesülnek a mai világ közönyével, érzik-e azt a részvétet, amit Jézus érzett látva a tömeget mint pásztor nélküli nyájat. A jövővel kapcsolatban arról beszélt a nuncius, hogy a hit próbája az, hogy mennyire képesek bízni Jézus szavában: „Ne féljetek, veletek vagyok”.

A Zsidókhoz írt levél mindenkit arra hív, hogy idézze fel azoknak az első napoknak az emlékét, amikor megtapasztalta a Jézussal való találkozást – utalt Alberto Bottari Ferenc pápa egyik, a napokban elhangzott reggeli homíliájára. Nem hagyhatjuk, hogy elvesszen az e találkozásból fakadó lelkesedés, és a helyére langyosság, lanyhaság lépjen. Különösen szomorú a szeretet kihűlését látni papok, szerzetesek esetében. Nem szabad elveszíteni a türelmet, ami segít elviselni az élet nehézségeit. Ezután a nuncius – a Szentatyához csatlakozva – arra kérte az Urat, hogy ne vonja meg a szerzetesektől meghívása ajándékát.

A szentbeszédet követően a megszentelt életet élők, akik szinte teljesen megtöltötték a templomot, megújították szerzetesi fogadalmaikat. Ennek látványos jeleként mindannyian mécsest gyújtottak, és az oltárhoz vitték azt.

A szentmisén az erre az alkalomra alakult szerzetesi kórus énekelt Szoliva Gábriel ferences testvér vezetésével.

A szertartást közös imádság előzte meg, amelyet a Nyolc Boldogság Közösség vezetett. A szentmise után két, rövid szerzetesi tanúságtételre került sor, majd az ünnep közös agapéval zárult.

Fotó: Thaler Tamás

Agonás Szonja/Magyar Kurír