Fábry Kornél: A magyar Egyház készül a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

– Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – az Egyház egyedülálló, a hívők minden rétegét és a kultúrán keresztül a nem hívőket is meghívó világrendezvénye. Megszólító erejű ez az elnevezés?

– Tavaly májusban kaptam a kinevezést a NEK négy évre felosztott szervezését koordináló titkárság vezetésére. Azóta számos egyházmegyébe meghívtak, és részt vettem országos rendezvényeken is, hogy bemutassam, mit takar az elnevezés. Az eucharisztikus kongresszusról szóló előadásaimat gyakran annak a tapasztalatomnak a megosztásával kezdem, hogy sokan nem értik e kifejezés jelentését, de ha értik is, az első reakció legtöbbször ez: engem biztosan nem érint. Az előadás végére aztán már mindenki sokkal inkább a magáénak érzi. A NEK egy nyolc napon át tartó ünnepségsorozat, amelynek központjában az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus áll. Őt ünnepeljük a szentmisékben, a gyertyás körmenetben, a szentségimádásokban és a róla szóló tanúságtételek, tanítások és katekézisek révén, de róla szólnak a délutánok és az esték során Budapest-szerte megtartott kulturális és vallási programok is, amelyek mindenki számára nyitottak. Szükség van arra, hogy keressünk egy alcímet, amely megszólító és figyelemfelkeltő. E nagy találkozó mottója valószínűleg a kérdésében említett cím lesz. A NEK dátumát már most érdemes beírni a naptárunkba: 2020. szeptember 13–20.

– A kongresszus az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust mutatja fel. Hogyan tanulhatunk eucharisztikusan élni?

– A tanítványok arra kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni. Ma is sokan tanácstalanok: mit csináljanak az Oltáriszentség előtt, hogyan tudnak Isten jelenlétében lenni, meghallani a hangját? Ebben szeretnénk segítséget nyújtani. A szentmisében kevés idő jut arra, hogy személyes időt töltsünk Krisztussal. A szentírási szakaszokon keresztül is találkozunk vele, de a legmélyebben a szentáldozásban, amely után a liturgiában előírt módon „szent csendet” tartunk a személyes imára. Egy kapcsolat azonban ennél sokkal több csendet és időt igényel. Ezt teszi lehetővé a csendes szentségimádás, amelyről ugyan­akkor ma sokaknak inkább az jut eszébe, hogy az egy hosszú, térdeplős, lábgörcsölős, litániázós imafolyam. Természetesen a közös imának is helye van a szentségimádásban, de Jézus, aki jelen van az Oltáriszentségben, a csendben tud hozzánk szólni, iránymutatást adni.

Akik vállalkoznak arra, hogy hetente egy órát eltöltenek így Krisztussal, azt mondják, az a legjobb órájuk az egész héten. Mai, zajos világunkban nagy az éhség a csendre. Örömmel látom, hogy a csendes szentségimádás bevezetésének is köszönhetően egyre több templom tart nyitva hosszabb-rövidebb ideig napi rendszerességgel. Szintén nő azoknak a szentségi kápolnáknak, templomoknak a száma, ahol egész napos szentségimádást végeznek. Ahol ez megvalósul, ott „kegyelmi térerő” keletkezik. Én hiszem, hogy a Szentlélek segítségével 2020-ra teljes lesz a lefedettség hazánkban ebből a szempontból. Amúgy már most lehet induló szentségimádási alkalmakat regisztrálni, vagy már meglévőket találni a szentsegimadas.hu oldalon.

– Az eucharisztikus kongresszusok indulásakor, a 19. század végén a hangsúly a körmeneten, a szentségimádáson volt. 1960-ban, Münchenben az Eucharisztia ünneplése, a szentmise került a középpontba. Hogyan vezeti ma a hívőket az Egyház ebben a kérdésben?

– Az Oltáriszentség a szentmisén „jön létre”, ott változik át, vagy más szóval lényegül át a pap szavára a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé. Az Eucharisztia tisztelete – a szentségimádás és a körmenet – a szentmise meghosszabbítása, illetve a hitünkről való tanúságtétel a világ előtt. A szentmisében a csúcspont az áldozás, ahol testi-lelki egyesülés történik Isten és ember között. Fontos, hogy a lelkünk megtisztításával felkészüljünk erre, és a szentmisének ne csak passzív résztvevői legyünk, hanem felfogjuk, mi is történik ott. Ne rutin legyen, hanem személyes „isteni randevú”. Ezért például nem szabadna, hogy az legyen számunkra az elsődleges, hogy melyik pap tartja a szentmisét, mert a lényeg független a pap személyétől.

Az Oltáriszentségben Krisztust fogadhatjuk a szívünkbe. Ha örök örömben és boldogságban akarunk élni, akkor az Oltáriszentség vételének kell a legfontosabbnak lennie a földi életünkben. Jézus azt mondja: „Aki eszi az én testemet, annak örök élete van.” Ugyanakkor a szentmise kommunió is, egy kenyér, egy test. A lelkem tisztán tartásával nemcsak az üdvösségemet segítem, hanem erősítem a katolikus közösséget is. Az életemnek, a szavaimnak, a tetteimnek vissza kell tükrözniük, hogy miben hiszek. Ehhez a saját erőnk kevés, ezért van szükségünk a szeretet forrására, az Eucharisztiára.

– Milyen szakaszokból áll a lelki felkészülés a kongresszusra?

– A lelkipásztori előkészítő bizottság közreműködésével kidolgoztunk egy hároméves tematikát. Az első év az Eucharisztiával való személyes viszonyt kívánja elősegíteni. Ennek az évnek a jelmondata: „Az Eucharisztia mint az egyéni keresztény élet forrása”. A második év a közösség felé nyit: „Az Eucharisztia, az Egyház forrása”. Az egészséges közösség Krisztus-központú és gyarapodó közösség. A köztünk élő Krisztus szeretetéből kapunk erőt, hogy együtt is hitelesen képviseljük őt. A harmadik év a misszióra helyezi a hangsúlyt: „Az Eucharisztia forrás a világ számára”.

Egy-egy felkészülési év pünkösdtől pünkösdig tart. Úrnapjára összeállítunk egy rövid imát, kérve a híveket, hogy a vasárnapi szentmisék után és a hittanórákon közösen imádkozzák. A felkészülést különböző segédanyagokkal is igyekszünk támogatni. A hitoktatóknak vide­ospo­tokat állítunk össze, a mai vizuális nemzedék igényeire is gondolva.

Hamarosan szeretnénk kiküldeni a plébánosoknak egy kérdőívet azzal a céllal, hogy adatbázist hozzunk létre, amely képet ad arról, hol működik már a rendszeres szentségimádás, hogyan kezdték, miként végzik, hogyan oldják meg az esetleg felmerülő nehézségeket, és milyen gyümölcseit tapasztalják. Ahol még nincs hagyománya ennek, ott nagy segítség lehet, ha fel tudják használni mások tapasztalatait. A már működő szentsegimadas.hu internetes oldal mellett készül egy telefonos szentségimádás-kereső alkalmazás, az Ador­App. Bízom abban, hogy e helyek listája egyre bővülni fog a mások tapasztalataiból bátorságot merítő atyák és hívek lelkesedésének köszönhetően. A Fülöp-szigeteken, Manilában vagy Cebuban azt lehetett tapasztalni, hogy az emberek mindennapjait átjárja a hit. Szeretném, ha nekünk is ezt hozná a kongresszus.

– A témaválasztás egyszerre felel az emberek spirituális igényére, és figyelembe veszi a helyszín történelmi meghatározottságát. Mit jelent ez Közép-Európában?

– A témaválasztás tekintetében nincs központi előírás. Olyan témát keresünk, amely Közép-Európában fontos és aktuális. Sokféle nemzet él itt együtt. Küldetés számunkra, hogy megéljük az egységet, amelynek csak egyetlen központja lehet: Krisztus. A történelem olyan irányt vesz, hogy egyre inkább össze kell fognunk keresztény értékeink megőrzéséért.

– Az eltelt egy év során hallottunk bizottságok felállításáról és missziós küldöttek meghívásáról. Melyek voltak ennek az időszaknak a legfontosabb lépései?

– Fokozatosan állnak fel a NEK egyes területeit összefogó bizottságok. A Teológiai Bizottság kidolgozta azt a három témát, melyből a szentatya a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának közvetítésével választ. A Lelkipásztori Előkészítő Bizottság papok, szerzetesek és világiak részvételével segíti a felkészülést a magyar Egyházban.

Létrejött a Liturgiai, Egyházzenei és Művészeti Bizottság, melynek a legsürgetőbb feladata egy új énekeskönyv összeállítása, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az 1938-as kongresszusra 1932-ben kiadták a Szent vagy, Uram énekeskönyvet, melynek átdolgozott és kibővített változata a máig használt Hozsanna énekgyűjtemény. Azóta szükségessé vált az énekek egyfajta felülvizsgálata. Ennek a munkának eredményeként szeretnénk, ha létrejönne egy olyan kincsestár, amelybe igényes, teológiailag helyes, prozódiailag megfelelő, liturgikus használatra alkalmas művek kerülnek: népénekek, illetve gregorián, többszólamú, taizéi és új (gitáros) énekek. Ehhez elengedhetetlen, hogy új ordináriumok szülessenek, és más, liturgiában alkalmazható igényes művek. A könyv előkészítése már megkezdődött.

Szintén e bizottság feladata lesz a kongresszus zenei anyagának összeállítása, a liturgiák felépítése, illetve a kapcsolódó kulturális és más, plébániai, közösségi programok szervezése, összegyűjtése úgy, mint a 2007-es városmisszió idején volt.

Meghívtunk úgynevezett missziós küldötteket, akik a NEK nagyköveteiként a kongresszus előkészítésén dolgoznak, közvetítenek a plébániák és más közösségek, csoportok felé. Megszólítottuk az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye minden plébániáját, az egyházmegyei referatúrákat – család, ministránsok, ifjúság –, a Katolikus Karitászt, a közösségeket és a katolikus iskolákat. Három képzési napot tartunk számukra, ahol alapvető tájékoztatást adunk arról, hogy mire hívjuk őket, mi a kongresszus célja, és egyúttal az eucharisztikus lelkiségből is ízelítőt kínálunk. Márciusban volt az első alkalom, májusban lesz a folytatás. Pünkösdhétfőn Máriaremetén Erdő Péter bíboros, prímás átadja számukra a missziós levelet.

– Mi lesz a missziós küldöttek feladata?

– A fő cél, hogy felpezsdítsék a plébániájukon az eucharisztikus életet. Akik szeretik az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust, azok nagyon sok mindent meg tudnak tenni érte. A terítők tisztán tartásától kezdve a szentségimádás szervezéséig, eucharisztikus élet csoportjainak létrehozásáig. A legfontosabb a hívek megszólítása, annak tudatosítása, hogy az eucharisztikus életre mindannyian meg vagyunk hívva. Régen aktívak voltak az oltáregyesületek. A megnevezésük kissé öregesen hangzik, de a szolgálati terület, amelyet elláttak, ma is nagyon fontos és sokrétű. Fel kellene éleszteni ezeket a csoportokat.

– Gyorsan peregnek az események, úgy tudom, a szentatya kiválasztotta a mottót, s ezzel meghatározta a fő témát.

– A fényes hét péntekén érkezett a hír: a Ferenc pápa által kihirdetett mottó ez lesz: Minden forrásom belőled fakad (Zsolt 87,7). Az iec2020.hu honlapon meghirdettük a logópályázatot, amelyre május 20-ig lehet beküldeni a pályaműveket. Pünkösdre megjelenik az első felkészülési év ötletfüzete, amely százötvennél is több lehetőséget kínál az egész évre elosztva.

– A honlap fontos eleme a felkészülésnek.

– Az iec2020.hu interaktív, folyamatosan bővülő forrás a felkészülésben. Itt található egy ötletláda, ahova javaslatokat várunk megvalósítási stratégiával együtt. Az eddig érkezett ötletekből összeállított csokor lesz a pünkösdi füzet alapja. Az ötletfüzet fontos része lesz egy linkgyűjtemény, amelyben közösségek, mozgalmak által felajánlott képzések, meghívható előadók, lelkigyakorlatok szerepelnek. Szeretnénk közkinccsé tenni az Emmánuel Közösség ado­rációs iskoláját, az Eucharisztikus Élet Mozgalom ismertetőjét és más hasznos információkat. 

– A kongresszus egyik pillérét a kulturális programsorozat jelenti majd. Cebuban a helyi kultúra szövetébe szőve gyönyörűen meg tudták jeleníteni a kongresszus üzenetét. Miért fontos az összekapcsolódás a művészettel?

– A szépség evangelizál. A keresztény művészet, amelyben a szép és a szakrális összekapcsolódik, ugyancsak az evangelizációt szolgálja. Cebu magasra tette a mércét, de nekünk is van mire támaszkodnunk. Itt van a magyar keresztény kultúrát bemutató Ars Sacra tízéves tapasztalata, és művészeink is nyitottak a bemutatkozásra. Bízom abban, hogy sikerül gazdag és színes képet tárni a világ elé a kultúránkról.

– Melyek az év további részének feladatai?

– A Teológiai Bizottság novemberig összeállít egy alapdokumentumot a szentatya által elfogadott téma alapján, amely irányelvet ad. Elkezdődik az aktív munka a Nemzeti Bizottságban, amelynek tagjai a megyéspüspökök által kijelölt egyházmegyés papok. Az ő segítségükkel valamennyi egyházmegyével együttműködve országossá válik a felkészülés. Segítségükre vannak a központ által készített különböző anyagok, videók, amelyeket felhasználhatnak az egyházmegyei találkozókon. Jelenleg dolgozunk a Társadalmi Bizottság felállításán. A papság számára az első országos eucharisztikus rekollekciót novemberben tartjuk, Esztergomban.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2017. április 30-i számában jelent meg.