A mérce nem a másik ember, hanem Jézus Krisztus – Budapesten „szóltak be” a papnak

Erkölcsös-e a fogamzásgátlás? Az első kérdéssel kapcsolatban Hodász András megjegyezte, lazábban is kezdhettük volna, majd miután kérésének megfelelően kapott egy pohár sört, határozott nemmel válaszolt. „Az Egyház kétezer éve folyamatosan ezt tanítja. A fogamzásgátlás árt az egészségednek, a lelki egészségednek, a párkapcsolatodnak és a társadalomnak is. Ha megnézed az elmúlt ötven év statisztikáit, szociológiai kutatásainak eredményeit, akkor láthatod, hogy mit okozott a fogamzásgátló tabletta 1959-es bevezetése. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy amióta Éva elvette az almát, nem történt ekkora változás a férfi és a nő kapcsolatában, úgyhogy én alapvetően nem tudok vele egyetérteni” – mondta András atya.

Deák László evangélikus lelkész saját véleményét megfogalmazva azt mondta: a fogamzásgátlásnak több fajtája van. Egészen más megítélés alá esik az, amikor gyógyszerrel történik, amikor valóban van ennek negatív következménye, sajnos itt is a nők esetében, szemben az olyan védekezési formával, amikor ilyen egészségügyi gondok nincsenek. Ezzel együtt az evangélikus egyház szilárdan vallja, hogy a gyermek Isten ajándéka. A lelkész azt szokta mondani a pároknak, hogy ha a szexuális együttlétükben nincs benne a gyermeknemzés vágya, csak az örömszerzés, nem mintha a kettő kizárná egymást, akkor a gumióvszer a legjobb védekezési eszköz.

Márkus Tamás református lelkész rávilágított, hogy van természetes fogamzásgátlás is, mindenféle gyógyszer és óvszer nélkül. Ezek a kérdések azonban elkerülik a lényeget, vagyis azt, hogy Isten megteremtette a férfit és a nőt, testileg, szellemileg, lelkileg egyesülnek, és csakis a házasság védelmi szövetségének keretei között engedélyezett a testi, szexuális kapcsolat. Így pedig egészen más kontextusban merül fel a fogamzásgátlás kérdése. Ha ugyanis a házasfelek kölcsönösen megbíznak egymásban, és vallják, hogy Isten a gyereket eltervezte, akkor nem lehet gond, hogy a szexuális egyesülésből gyermek fogan. A református lelkész maximálisan egyetértett evangélikus hittársával, hogy Isten a házasságot nemcsak gyermeknemzésre teremtette, hanem szexuális örömök kölcsönös és felelős megélésére is.

Horváth Árpád jezsuita szerzetes pap emlékeztetett rá: minden nagyobb vallás hasonlóképpen vélekedik erről a kérdésről. A szexualitás szent dolog, a mérce magasan van, igyekezzünk ehhez úgy hozzáállni, hogy az mindig Istenről szóljon. Ő a jegyeseknek azt szokta mondani, amikor ölelik egymást, ne felejtsék el, hogy a Jóisten is átöleli őket.

Az abortusszal kapcsolatban valaki föltette a kérdést: Mi a teendő akkor, ha egy házasságban kiderül, hogy a gyermek Down-szindrómás lesz, és a nő ezért el akarja vetetni? Ha ennek válás lesz a következménye, az mennyire erkölcsös az Egyház szerint, mennyire lehetséges ez?

Deák László evangélikus lelkész felidézte: egyik alkalommal megemlítette, hogy egy Down-kóros kislányt nevel, és elmesélte a felesége történetét. Amikor az asszony áldott állapotban volt, nem tudta, hogy magzata fogyatékossággal fog születni, de ha tudta volna, akkor sem vetette volna el. A felelős házasságkötéssel kezdődik minden, olyan társat kell választani, aki nem menekül el, történjék bármilyen nehézség is az életben, és ebben benne van az a lehetőség is, hogy beteg gyermekük születik. Az abortusz egyértelműen bűn, gyilkosság – szögezte le Deák László.

Hodász András egyetértett ezzel a véleménnyel, hozzátéve, hogy a Katolikus Egyház a válást sem tudja elfogadni, hiszen Jézus maga mondta, amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. A válás erkölcstelen, de minden egyes helyzet egy külön történet, amihez empátiával kell fordulni, és segíteni mindkét házasfelet, hogy megújítsák az elköteleződésüket.

Márkus Tamás szerint a társadalomban ez a kérdés úgy vetődik fel: egy Down-szindrómás gyermeknek van-e joga az élethez, ér-e ő annyit, hogy életben hagyjuk? Nyilván ha kiderül ez egy gyermekről, akkor kicsit problémásabb lesz a nevelés, több időt kell ráfordítani, kényelmetlenségeket okoz. Itt a kényelmi szempontok dominálnak, de az nagyon erős, ha azt mondjuk, hogy egy Down-szindrómás gyerek annyira rossz körülmények között éli majd az életét, hogy inkább vegyük el tőle, mert nem érdemli meg, hogy erre a világra szülessen. Itt az egész társadalomnak önvizsgálatot kell tartania, hogy kit enged megszületni, és kit nem, de nagyon kell vigyázni, mert könnyen elkanyarodhatunk a Harmadik Birodalom felfogásához, hogy gyakorlatilag csak a kétméteres, szőke, kék szemű nordikusokat hagyjuk életben. Ez a társadalomszervező elv rideg, hiányzik belőle az empátia, az élet és a szeretet.

Horváth Árpád egyértelműen fogalmazott: a katolikus vallási hagyományban a „holtomiglan-holtodiglan” az alap, nincs válás, Down-kóros gyerek születése esetén sem.

A harmadik kérdés a két katolikus lelkipásztorhoz szólt: miért egy olyan ember ad tanácsokat a szexualitás terén, aki még sosem szexelt? A protestáns lelkészekhez intézett kérdés pedig az volt: miért mondja a Biblia, hogy a házasság előtti szex bűn?

Horváth Árpád pontosított: annak, hogy valaki katolikus pap legyen, nem feltétele, hogy biztosan soha az életben nem volt még szexuális kapcsolata. Azt viszont elismerte, hogy mivel cölibátusban élnek, nagyon óvatosan kell beszélniük erről a kérdésről. A helyzet azonban az, hogy a hívek mennek hozzájuk, és a gyóntatószékben elpanaszolják szexuális problémáikat, hogy gond van a férjükkel vagy a feleségükkel, barátjukkal, barátnőjükkel. Pedig az, hogy hányszor, hogyan, alul vagy felül, ez nem tartozik a gyónásra. Nem a papok, nem az Egyház választja ezt a témát, a hívek, érdeklődők kérdezik visszatérően.

Hodász András szerint ebben a kérdésben érdemes tisztán látni. „A szexualitás praktikus oldaláról valóban nincsen tapasztalatunk. Atya, hogyan találom meg a barátnőm G-pontját? Ezt én nem tudom” – mondta a plébános. Azzal kapcsolatban azonban, amit kérdezni szoktak tőlük, mi a bűn, mi nem az, mi fér bele házasság előtt, utána, nem tapasztalatuk van, hanem tudásuk, mert a morálteológia kérdésköre ez, amit ők hat éven át tanultak. Olyan dolgokról is szoktak beszélni, hogy mit kell tenni, ha tönkremegy a párkapcsolat, vagy nem működik a kommunikáció. András atya rávilágított: kívülállóként sok olyan dolgot lát, amit a házasfelek vagy párkapcsolatban élők belülről nem. Ez pedig plusz szempont. Ahogyan a szívsebésznek sem kell megműtenie a saját szívét ahhoz, hogy megoperálhassa a beteget, a papnak sem kell mindent kipróbálnia ahhoz, hogy beszélni tudjon róla.

Márkus Tamás nem titkolta, hogy volt neki házasság előtti kapcsolata, nem is egy. Ha ma már mégis azt mondja, bűn szexelni a házasság előtt, nem azért teszi, hogy bárki fölött pálcát törjön, hanem mert vannak teológiai elvek, amelyek a Szentírás világos kijelentéseire épülnek. A Tóra tízparancsolaton alapuló tanítása megmagyarázza Isten állandó, megváltoztathatatlan, örök igazságát, és ebben paráznaságnak nevezik a házasság előtti szexuális kapcsolatot. Deák László hozzáfűzte: Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem a bűntől megóvni minket. Ha megtilt valamit, azért teszi, mert tudja, mi a jó nekünk.

A bűnnel kapcsolatban Endrédy Balázs elmesélte, hogy Jean-Paul Sartre Nobel-díjas filozófus, író kiskorában felgyújtotta az asztalterítőt, majd eldugta a szekrényben, hogy a szülei ne vegyék észre. Ráeszmélt azonban, hogy Isten látja ezt, és számonkéri rajta az utolsó ítéletkor. Eldöntötte, hogy ateista lesz, nem szeretne egy ilyen Istent követni, aki korlátozza a szabadságát azzal, hogy bünteti a bűnt.

Márkus Tamás a tékozló fiú történetét említette, kiemelve, hogy mindkét testvérben ott van a bűn, a tékozló fiú a liberális, a bátyja a moralista konzervatív. A bűn gyökere abban lelhető fel, hogy elszakadnak Istentől, egyikőjük sem akar száz százalékban a szentháromságos Istenre hagyatkozni.

„Isten irgalmazzon nekünk, papoknak, lelkészeknek, ha olyan istenképet közvetítünk, amelyikkel Sartre találkozott” – mondta Hodász András, hozzátéve: ezzel szemben Isten az irgalmas szeretet, és szeretete a törvényeiben is megmutatkozik.

Horváth Árpád bűnnek nevezett mindent, ami az Istennel való bensőséges kapcsolatot akadályozza.

Deák László szerint a bűn azért nehéz téma, mert mindig másokhoz mérjük magunkat: „Én csak ötvenezret sikkasztottam, mi ez ahhoz képest, aki kétmilliót.” A mérce azonban nem a másik ember, hanem Jézus Krisztus, az ő nyomdokain kell haladnunk. A Szentlélek tudja igazán megvilágítani, hogy mikor vagyunk bűnösök.

Fotó: Dezső Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír