A pápa a Jézus Szíve-tisztelet jubileumi konferenciájának résztvevőihez: Minden seb begyógyulhat

Ferenc pápa – 2024. május 7., kedd | 13:31

350 évvel ezelőtt Paray-le-Monialban az Isteni Gondviselés kegyelmi látomásokban részesítette Alacoque Szent Margitot; ennek nyomán, Colombiére Szent Kolos jezsuita pap közreműködésével megszületett a Jézus Szíve-tisztelet. A jubileum alkalmából, Megjavítani a megjavíthatatlant címmel nemzetközi konferenciát tartottak Rómában, melynek résztvevőit május 4-én fogadta a Vatikánban Ferenc pápa.

A megjavítás, helyrehozatal olyan fogalom, amelyet gyakran megtalálunk a Szentírásban – kezdte beszédét a pápa. – Az Ószövetségben a kárpótlás, helyrehozatal a jóvátétel társadalmi dimenzióját jelzi az elkövetett gonosztettért. Erről szól a mózesi törvény is, amely az ellopott tárgyak visszaszolgáltatását és az okozott kár helyreállítását rendelte el. E törvényes igazságosság a társadalmi élet védelmét szolgálta.

Az Újszövetségben a helyrehozatal lelki jelleget ölt, a Krisztus által hozott megváltás keretében.

A jóvátétel itt teljes mértékben a keresztáldozatban nyilvánul meg. Újdonsága az, hogy feltárja az Úr irgalmát a bűnös iránt.

A jóvátétel tehát hozzájárul az emberek egymás közötti megbékéléséhez, de az Istennel való megbékéléshez is, mert a felebarát ellen elkövetett gonoszság egyben Isten elleni vétség is,

ahogy Jézus, Sirák fia könyve mondja: „Az özvegyek könnyei talán nem csorognak az Isten arcán is?” (vö Sir 35,18). Hány könnycsepp hull még most is Isten arcára, miközben világunk megannyi visszaélést követ el az ember méltósága ellen, még Isten népén belül is – hangsúlyozta a Szentatya.

A konferencia címe – Réparer l’irréparable (Megjavítani a megjavíthatatlant) – két egymással ellentétes fogalmat kapcsol össze. „Megjavítani a megjavíthatatlanokat” – ez arra a reményre hív minket, hogy minden seb begyógyulhat, még ha olyannyira mély is!

A teljes helyrehozatal néha lehetetlennek tűnik, ha a javaink vagy szeretteink végleg elvesznek, vagy ha bizonyos helyzetek visszafordíthatatlanná váltak, de a jóvátétel szándéka és ennek konkrét megvalósítása elengedhetetlen a megbékélés folyamatához és hogy az ember szívébe ismét béke költözzék. A keresztény jóvátétel: megérinteni a sértett személy szívét, nem is pusztán az igazságosság egyszerű aktusaként, hanem két elkötelező hozzáállással: a bűnös mivolt elismerésével és a bocsánatkéréssel – fejtette ki a pápa, majd ezt a két szót elemezte.

Az első lépés a bűnösség elismerése. Minden jóvátétel, legyen az emberi vagy lelki, a bűn ismerésével kezdődik. „Önmagunk megvádolása a keresztény bölcsesség része, és ez tetszik az Úrnak, mert az Úr kedvét leli a bűnbánó szívben.” A testvérnek okozott sérelem őszinte felismeréséből és abból a mély és őszinte érzésből, hogy a szeretet megsérült, születik meg ugyanis a jóvátétel vágya.

A második lépés a bocsánatkérés – folytatta Ferenc pápa. – Az elkövetett bűn megvallása a tékozló fiú példáját követi, aki ezt mondja Atyjának: „Vétkeztem az ég ellen és teellened” (Lk 15,21). A bocsánatkérés újra megnyitja a párbeszédet, és kifejezi azt a vágyat, hogy helyreállítsa a testvéri szeretet kötelékét. A jóvátétel ugyanis – akár annak elkezdése, vagy egyszerűen már annak szándéka – garantálja a megbocsátás hitelességét, megmutatja mélységét, őszinteségét, megérinti a testvér szívét, megvigasztalja és a bocsánatkérés elfogadására indítja őt. Tehát

ha nem is lehet teljesen megjavítani a helyrehozhatatlant, a szeretet mindig újjá tud születni, és elviselhetővé teszi a sebet.

Jézus az emberek bűnei okozta sérelmek jóvátételének művére kérte Alacoque Szent Margitot. Ha ezek a tettek megvigasztalták Jézus szívét, ez azt jelenti, hogy a jóvátétel minden sebzett ember szívét is képes vigasztalni. A pápa kifejezte óhaját, hogy ezzel a konferenciával újítsák meg és mélyítsék el a Jézus Szentséges Szíve jóvátételművének gyönyörű szokását, melynek gyakorlata ma már feledésbe merült, vagy sokan tévesen elavultnak ítélik. Járuljanak hozzá, hogy az Egyházban minden keresztény ember megtalálja személyes bűnbánati útjának méltó helyét.

Ferenc pápa imádkozik, hogy a Szent Szív jubileuma sok zarándokban ébresszen hálásabb szeretetet Jézus iránt, és hogy Paray-le-Monial kegyhelye legyen mindig a vigasztalás és az irgalom helye a benső békét kereső minden ember számára – zárta a Jézus Szíve-tisztelet jubileumi konferenciájának tagjaihoz intézett beszédét a pápa.

Paray-le-Monial kisváros Franciaországban, Lyontól északnyugatra fekszik, ahova minden évben százezrek zarándokolnak el, hogy imádkozzanak Alacoque Szent Margit sírja előtt, és megköszönjék neki tiszta és hűséges életét, melyet a gondviselő Isten látomásokkal jutalmazott, és amelyek a Jézus Szíve-tisztelet alapjául szolgáltak. Már 973-ban bencés perjelséget alapítottak itt a közeli clunyi apátság támogatásával.

1100 körül Clunyi Szent Hugó építtette a mai templomot, amely a burgundiai román stílus mintapéldája, és egyúttal a clunyi apátság kicsinyített mása, jellegzetes szentélykörüljárójával, 56 méter magas, nyolcszögű szentélytornyával és a kettős kaputoronnyal. (A clunyi templom- és kolostoregyüttes a 10–11. században az Egyház megújulásának kiindulópontja volt, amelyet a pápák is buzgón támogattak.)

1562-ben a hugenották kifosztották a perjelséget, a francia forradalom alatt pedig az „egyenlőség nevében” föloszlatták. 1619-ben telepedtek meg Paray-le-Monialban a jezsuiták, és 1626-ban rendházat alapítottak.

A közösség egyik tagja, Colombiére Szent Kolos volt Alacoque Szent Margit vizitációs szerzetesnővér gyóntatója és lelkivezetője – és így Alacoque Szent Margit mellett a későbbi Jézus Szíve-tisztelet „megalapítója”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria