A pápa kérdése lelkiismeret-vizsgálatra indított minket – Palánki Ferenc az ad limina látogatásról

– Hogyan foglalná össze az itteni tapasztalatait, a Szentatyával való találkozás során szerzett benyomásait?

– Nagyon nagy élmény volt a Szentatyával való találkozás, és mondhatom, nagyon nagy izgalommal vártuk, hogy milyen lesz, hiszen a magyar püspökök kilenc éve voltak utoljára ad limina látogatáson. Én hetedik éve vagyok püspök, vagyis még soha nem voltam. Csodálatos élményekben volt részünk. A Szentatya rögtön az első napon fogadott minket, reggel tíz órakor találkoztunk vele. Egy nagyon jó hangulatú, kétórás, kötetlen beszélgetésen vehettünk részt.

– Mi az, ami leginkább megmaradt Önben?

– Nagyon sok minden. Kaptunk instrukciókat a papképzésről. Mivel a püspöki karon belül a hivatásgondozás, a hivatásébresztés az én egyik feladatom, ezért kérdeztem rá arra, miket lát a legfontosabb szempontoknak. Négy pillért említett. A spirituális oldalt, az intellektuális – tehát a lelki – képzést, a tudományos felkészítést, valamint a közösségi és az apostoli küldetésre való felkészítést. Nagyon fontosnak tartotta kiemelni, hogy figyeljünk oda azokra a fiatalokra, akik jelentkeznek, hiszen ebből a korból, ebből a világból jönnek. Azokat a sérüléseket hozzák, amelyek ott vannak a mai kor emberében, és az Isten belőlük akar kihozni valami csodát, valami szépet, valami jót. Azt is megkérdeztük, hogy miként látja Európa jövőjét. Egy nagyon frappáns, nagyon szellemes mondatot mondott a Szentatya: Keletről jön a lux, a világosság, Nyugatról meg a luxus. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy Európának – ezt aztán konkrétan kifejtette – vissza kell találnia a keresztény gyökereihez. Most az a tendencia, hogy ki akarják tépni ezt a keresztény gyökeret, és helyébe egy másik gyökeret akarnak illeszteni. A mi feladatunk, felelősségünk, hogy ragaszkodjunk ehhez a keresztény gyökérhez. Nekem eszembe jutott Illyés Gyulának az egyik mondása, hogy a szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.

A másik, ami nagyon megmaradt bennem a Szentatya beszédéből, illetve a gondolataiból, az, hogy a püspök elsődleges feladata az imádkozás. Amikor az apostolok kiválasztották a diakónusokat, azt mondták, hogy ők az imádságnak és az igehirdetésnek szentelik magukat, és azért választják a diakónusokat, hogy ők pedig a szeretet szolgálatára állítsák be az életüket. Nekünk is ez a dolgunk. A Szentatya feltette ezt a kérdést: „Kérdezem tőletek, illetve magamtól – hány órát imádkoztok egy nap?” Ez lelkiismeret-vizsgálatra indít bennünket. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy rengeteg ügyet kell intéznünk, nagyon sok ember szeretne velünk beszélni, találkozni. De azért a legfontosabb az Istennel való kapcsolat. Erre hívta fel a figyelmünket a Szentatya, bennem ez maradt meg.

– A hivatásgondozás mellett egy másik speciális püspöki szakterülete az ifjúsággal való foglalkozás, amit az is aktuálissá tesz, hogy a következő évben itt, Rómában ifjúságról szóló püspöki szinódust tartanak.

– Szóba hozta a szinódust is a Szentatya abban az értelemben, hogy látja, milyen nehézségekkel küzdenek a fiatalok: ott találjuk az elköteleződés és a hivatásválasztás nehézségeit. Hogyan találják meg a helyüket a világban? Fontos, hogy ne féljenek a jövőtől, ne csak az érzéseik vezéreljék őket, hanem merjenek dönteni, merjenek belekapaszkodni a gyökereikbe. Nagyon sok kereső és jó szándékú fiatal van, akik megismerik a hitnek az útját, és aztán, mint minden ember, elbizonytalanodnak. Minden fiatalban vannak ilyen érzések, és ekkor kell melléjük állni. A Szentatya nagyon jól látja azt, hogy a fiatalokra nagyon oda kell figyelni, hiszen övék a jövő, ők formálják a jövő Egyházát, a jövő társadalmát, a jövő világát. Látja ezt a Szentatya, ezért szentel ennek szinódust. Amikor meghirdette, egyik mondatában úgy fogalmazott, hogy ők lesznek a főszereplők. Nyilván a püspöki szinóduson a püspökök vesznek részt, de ahogyan a családszinóduson ott voltak a családok is, valószínűleg itt is ott lesznek majd a fiatalok is, és hallatják a hangjukat.

Itt jegyzem meg, hogy véleményüket magyarul is elmondhatják, hiszen lehetővé tette az MKPK Ifjúsági Bizottsága, hogy minden tizenöt és harminc év közötti fiatal a Vatikán által kiadott szinódusi kérdésekre magyarul is válaszolhasson. Van erre egy honlap – a szia.katolikus.hu –, a Szinódus a fiatalokért. Ha valaki veszi a fáradságot, akkor válaszolhat a Szentatya által kinevezett szinódusi titkárság kérdéseire. A fiatal elmondhatja magyarul a véleményét, leírhatja, aztán ezt mi összesítjük, és továbbküldjük a szinódusi titkárságnak. Nagyon fontos, hogy meghallgassuk a fiatalokat, hogy megnyíljunk előttük, hogy amikor válságba kerülnek vagy a keresés állapotában vannak, akkor melléjük álljunk. Azt szoktam mondani, hogy a fiatalkor a nagy kérdéseknek az időszaka, de a nagy válaszoknak is az időszaka. Nem mi mondjuk meg a nagy válaszokat. Mi segítünk abban, hogy ők találjanak rá az életüknek az irányára, a hivatásukra, hogy merjenek elköteleződni. Ehhez nagyon fontos a mi tanúságtételünk is. A mi hűségünk, a mi ragaszkodásunk a hitünkhöz, Krisztushoz, aki az életünknek a forrása, hisz Jézus a feltámadás és az élet. Erről kell nekünk tanúságot tenni a fiatalok számára.

– Két éve szolgál megyéspüspökként, bár korábban segédpüspökként is működött. Hogyan összegezné debreceni, nyíregyházi tapasztalatait?

– Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ide kerültem, hogy rám bízta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Bosák Nándor püspök atya szép, rendezett állapotokat hagyott, nekem ezt kell folytatni. Ez egy szisztematikus, szelíd, de határozott építkezés. Szelíden, csendesen, de a jelenlétet megmutatva. Mi jelen vagyunk a világban, és igyekszünk – ezt még Nándor püspök atya kezdte el – összekapaszkodni a testvéregyházakkal. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Debrecenben élő három püspök havonta találkozzon. Rólunk azt mondhatják el a Debrecenben, illetve az egyházmegye területén élő hívek, hogy „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”. Mi nagyon odafigyelünk egymásra, segítjük egymást. Nem irigykedünk egymásra. Tudunk örülni a másik sikerének, a másik örömének úgy, hogy nem egymástól halásszuk el a híveket. Egyszer tartottam egy lelkigyakorlatot, illetve rekollekciót a Pécsi Egyházmegyében. Kérték az ottani atyák, hogy ugyan mondjam már el, hogyan érzem magam a kisebbségi létben. Mondom, hát ugyanúgy, mint ti, mert a nem hívőkkel szemben ti is kisebbségben vagytok itt, a Pécsi Egyházmegyében is. És sajnos mi is. A nem hívőkkel szemben a három vagy négy felekezet hívei is kisebbségben vannak. Nekünk segítenünk kell egymást, hogy hitelesen mutassuk föl Krisztus arcát, mely a szeretetnek az arca. Ez az én szolgálatom, ezt tartom a legfontosabbnak. Igyekszem persze, hogy az egyházmegye papjaival, a papjaimmal is tartsam a kapcsolatot.

Megemlítem még az iskolák, a katolikus iskolák és a hitoktatás ügyét. Elkezdtük megint az akolitusképzést. Először Nándor püspök atya kezdte el egész Magyarországon a világi férfiak akolitusképzését; most mi ezt megint felelevenítettük. Próbálunk mindent kicsit továbbépíteni, és próbálunk új lehetőségeket is keresni az építkezésre, az Isten országának építésére.

Lejegyezte: Baranyai Béla

Forrás: Vatikáni Rádió - a hangzó anyag ITT érhető el.

Fotó: Deberecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír