A pápa magánlátogatást tett a „betlehemes” Greccióban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szentatya váratlan útjának célja az volt, hogy megtekintse a helyet, ahol Szent Ferenc először állított betlehemet, megalapítva ezzel az azóta is élő hagyományt. A Szentatya megtekintette a grecciói ferences kegyhelyen a betlehemi jászlat és imádkozott a betlehemi kápolnában.

Ferenc pápa a greccói ferences betlehem vendégkönyvében ezt az üzenetet hagyta:

„Hálát adok az Úrnak ezért a kegyelemért, és kérem Őt, hogy áldja meg az Egyházat, Rieti püspökét, a ferences testvéreket, a híveket… és segítsen mindnyájunknak fölfedezni a csillagot és keresni a gyermeket.

A pápa Rietiben meglátogatta Domenico Pompili püspököt, aki ebédre invitálta a Szentatyát, aki délután Pompili püspök kíséretében találkozott hetven fiatallal is, akik éppen egy közösségi programra gyűltek össze. Éppen Ferenc pápa Laudati si’ kezdetű enciklikájáról gondolkodtak, beszélgettek, amikor váratlanul betoppant hozzájuk maga a szerző. 

A pápa rövid beszédében a karácsonyi időszak két jelét emelte ki:

„Szép napot! A püspökötök [Domenico Pompili, Rieti püspöke] tudtomra adta, hogy a karácsonyi napok alatt jó dolog lenne eljönni Greccióba imádkozni. Ezért eljöttem ide imádkozni. … Azt azonban nem mondta el, hogy titeket milyen hazugsággal gyűjtött egybe itt…

A jelek. Életünkben, az életben megannyi jellel, jelzéssel találkozunk. Az Evangéliumban is, amikor Jézus születését beszéli el, ott van két jel, melyek elgondolkodtatnak engem. Szeretném, ha ti is elgondolkodnátok ezen. Az első jel, amely időrendben valójában a második: a bölcsek csillaga. »Láttuk csillagát napkeleten…« Az ég tele van csillagokkal, nemde? Ők azonban egy különlegeset láttak meg, egy olyan csillagot, amely arra indította el, hogy hagyják hátra dolgaikat és induljanak el azon az úton, amelyről nem tudják, hová vezet. Ez egy jel. Amikor mi az életünkben nem találunk ilyen különleges csillagot találunk, amely arra hívna bennünket, hogy valami többet tegyünk, valami jót, hogy útnak induljunk, hogy meghozzunk egy döntést, akkor valami nem működik. Kérnünk kell annak a kegyelmét, hogy fölfedezhessük »a csillagot«, melyet Isten akar ma megmutatni nekem, mert ez a csillag Jézushoz fog elvezetni engem. Ez az első jel, az első jelzés.

A második jel az volt, amit az angyalok mondtak a pásztoroknak: »Ez lesz a jel: egy kisded, aki egy jászolban született.« Isten kicsinysége. Isten alászállott, kiüresített önmagát, hogy hasonló legyen hozzánk, hogy előttünk járjon. Isten kicsinységével, vagyis alázatával a gőgösséggel, a nagyképűséggel és a kevélységgel áll szemben. A gyermek szelídsége egy másik jel: az életem szelíd, alázatos élet, nem hordom-e fönn az orromat, nem vagyok-e gőgös? Ha igen, akkor ez a két jel hiányozhat az életemből: fölfedezni a csillagot, amelyet Isten akar mutatni nekem, …

A bölcsek eszesek voltak: engedték, hogy a csillag vezesse őket. Amikor »beleszagoltak« Nagy Heródes ragyogó palotájába, ott nem találták: »Ez nem az.«

Kívánom, hogy a ti életeteket is kísérje mindig ez a két jel, melyek Isten ajándékai: ne hiányozzon előletek a csillag és ne hiányozzon belőletek az alázat, mellyel fölfedezhetitek Jézust a kicsinyekben, a szegény és alázatos emberekben, azokban, akiket a társadalom kiselejtezett – de saját életetekben is.

Ezeket szerettem volna elmondani nektek. Más nem jutott eszembe. A két jel.”

A pápa rögtönzött beszéde után a fiatalokkal közösen elimádkozta az Üdvözlégy Máriát, majd megáldotta az összegyűlteket. Elbúcsúzva azonban természetesen még kérte a jelenlévőktől: „Imádkozzatok értem!” „Mindig!” – jött az azonnali válasz.

A szerte Olaszországból érkezett, 17 és 35 év közötti fiatalok a rieti egyházmegye szervezésében január 2-tól 4-ig tartó találkozón vettek részt a ferences kegyhelyhez közeli Gyermek Jézus Oázisban.

Egészen konkrét dolgokról is szó esik az ezen a helyszínen tartott találkozókon – magyarázta Pompili püspök –, mint például a fiatalkorúak munkanélkülisége, mely ebben a térségben is súlyos probléma.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír