A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanévnyitó ünnepi szenátusi ülése

A 2016/17-es akadémiai évet, egyúttal a Pázmány Péter által alapított egyetem 381. tanévét megnyitó rendezvényen az egyetem vezető oktatóin túl jelen voltak az egyre bővülő hazai és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező intézmény stratégiai partnerintézményeinek vezetői és a magyarországi felsőoktatás hivatalos képviselői.

A fenntartó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mondott ünnepi beszédet, a Szentlélek segítségét kérve az új tanév kezdetén az intézményben folyó oktató-, kutató- és nevelőmunkához, az egyetem karainak szoros együttműködéséhez, és mindennek a további – a tudományos munka mellett a keresztény értékek átadását is szolgáló – példaadó fejlődéséhez.

Szuromi Szabolcs, a PPKE rektora hagyományos tanévnyitó előadását ezúttal az egyetemi képzési forma értékei változásainak szentelte. Öt nyelven elmondott beszédében a rektor a legrégebbi európai felsőoktatási intézmény, a Párizsi Egyetem eredeti és ősi szabályzatából idézte fel azt az értékkatalógust, amely mentén a 11–12. században megindult az egyetemi szintű képzés szerte Európában. Az egyetemi képzés céljai ennek alapján a következők: a világról alkotott „teljesen világos tükör”, a tudomány fényének „tartóoszlopai”, az „igazság elérésének” hiteles útjai, „a kifogástalan tanítás”, „a világos látásmód”, „az élet tisztasága”, „a jó hírnév elérése” (ebben az esetben a személy tényleges szakmai és erkölcsi megbízhatóságát értve alatta), és „a tudományok kifogástalan és tiszta művelése” mint a hallgatók számára elsajátítandó világos alapelvek.

Szuromi Szabolcs rámutatott, hogy a kortárs egyetemtörténeti kutatásokból kitűnik a kialakuló egyetemi működés legegyszerűbb szerkezete, amelynek középpontjában a professzor állt, iskolateremtő kisugárzásával, amely formába öntötte az egyes egyetemek egyedi és autentikus képét, soha el nem tekintve az előbb felsorolt sajátos céloktól. A PPKE rektora röviden ismertette a kibontakozó egyetemek, a skolasztikus módszer és az egyes diszciplínák kikristályosodásának és oktatásának alapelveit, kiemelve az igazság tudományos megismerésének elsődleges és hiteles célját, amelynek eszköze az egyetemek klasszikus korában a világos látásmód minél tökéletesebb átadására és a teljes ember képzésére helyezett különleges hangsúly volt. A katolikus egyetemi képzés területén pedig ez elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Megváltó Krisztus művének, cselekedeteinek és a Krisztus-követésnek a mindennapi életbe való átültetésével.

A 18. század vége, 19. század eleje Európa-szerte meghozta az egyházi intézmények – így a felsőoktatás – szekularizációját. Sőt, amint a rektor rámutatott, a 19. század és a 20. század fordulója jelentősen átformálta a társadalom életét, amely drámaian és tragikusan csúcsosodott ki a II. világháború borzalmaiban, és az annak nyomán beálló értékkrízisekben, mindez természetes módon jelentős hatást gyakorolt az egyetemi képzésre, az oktatókra és hallgatókra egyaránt. Az ezt követő új generációk (melyek további krízishelyzeteken estek át a világ számos pontján, 1950-től mind a mai napig) képzéséből – függetlenül annak nyugati vagy szocialista formájától – rövid idő leforgása alatt kikopott a Párizsi Egyetem említett ősi szabályzatában rögzített értékekkel való megismerkedés és az egyetem egész embert formáló – lelki-erkölcsi, szellemi és fizikai – jellegének maradandó hatása, és a „produktivitás”, illetve a „piacképesség” alapelve vette át mindennek a helyét. Ez a két elv azonban erkölcs, lelkiismeret, tisztelet és alázat nélkül – nem említve a hit megtartó erejét – nem képes az egy életre szóló, személyi, családi, munkahelyi, közösségi és társadalmi nyugalmat biztosító alapot stabilan megteremteni – hangsúlyozta Szuromi Szabolcs.

A felsőoktatási képzési rendszer korunkban folyamatos és sokszor előre nem látható szervezeti, technikai és oktatásszerkezeti átalakulásokon megy keresztül az egész világon, mindennek instabilitást kiváltó hatását továbberősíti a kulturális és módszertani ismeretek egyre erősödő hiánya, a klasszikus kategóriák teljes szétesése, a beszélt nyelv fogalmainak tartalmi kiüresedése. A PPKE rektora szerint éppen ezért nem véletlen, hogy a klasszikus és a skolasztikus alapokon kikristályosodott, értékorientált, az egész ember képzését szem előtt tartó forma a katolikus egyetemi közegben maradt meg; annak európai és az egész világra kiterjedő egységes szabályozásában, nem változtatva azokon az egyetemek létrejöttekor lefektetett alapvető értékeken és célokon, amelyek elsajátítása független a konkrét tudományterület vagy tudományág művelésétől.

Szuromi Szabolcs előadását követően, a tanévnyitó ünnepi szenátusi ülés záróeseményeként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pro Universitate díjában részesült Mezey Barna, az ELTE rektora, a magyar jogtörténet kiemelkedő kutatója és oktatója, aki több évtizedes tevékenységével jelentősen hozzájárult a két – egy alapításból kiinduló – egyetem közötti kapcsolat erősítéséhez, összehangolásához, a közös munka előmozdításához, valamint az eredeti, Pázmány Péterről elnevezett pesti egyetem három jogutódja (PPKE, ELTE, Semmelweis Egyetem) által – a közös múlt előtt tisztelegve – 2012 nyarán alapított Nagyszombati Felsőoktatási és Kutatási Szövetség létrejöttéhez.

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír