A püspökség elleni 1914-es merénylet áldozatára, Jaczkovics Mihályra emlékeznek Hajdúdorogon

Panachida szertartást, majd koszorúzást tartanak a Szent Bazil Oktatási Központ középiskolájának kápolnájában. Ezt követően, 14 órától szintén koszorúzással emlékeznek a hajdúdorogi líceum falán lévő emléktáblánál. 15 órakor kezdődik a Jaczkovics Mihályról elnevezett szavalóverseny a Mészáros Károly Városi Könyvtárban.

1914. február 23-án 10 óra körül csomag érkezett Miklósy István, a Hajdúdorogi Egyházmegye első püspöke debreceni rezidenciájára. Számítottak a küldeményre, hiszen az előző héten a püspök meleg hangú levelet kapott Kovács Anna nagykárolyi hívőtől róla. A bukovinai Csernovicban (Csernyivci) feladott levél szerint csomagot szeretett volna eljuttatni a püspöknek, amely tartalmaz 100 koronát a főpap személyes használatára, egy leopárdbőrt, valamint a templom javára egy aranyozott ezüst gyertyatartót. A küldeményekért cserébe azt kérte, hogy elhunytjairól a szentmisén emlékezzen meg a püspök.

Miután Miklósy István átvette a csomagot, távozott a szobából, mivel egy sürgős telefonhívást kellett elintéznie. Előtte azonban megkérte Kriskó Elek írnokot, bontsa fel a ládát. A szobában Kriskó Eleken kívül Jaczkovics Mihály püspöki külhelynök, Slepkovszky János püspöki titkár és Csatth Sándor egyházmegyei ügyész tartózkodott. A felbontás közben lépett be a szobába Dávid József ügyvédbojtár. A püspöki titkár egy baltával látott hozzá a doboz felbontásához. Amint belevágott, hatalmas robbanás következett be. Slepkovszky János és Jaczkovics Mihály, akik a csomaghoz legközelebb álltak, azonnal szörnyethaltak. Csatth Sándort a légnyomás a földhöz teremtette. Sebeit ellátták, de a kórházba szállítást követően életét vesztette.

Kriskó Elek is több sebből vérzett, testének egy része megégett. Szinte a csodával határos módon maradt életben. A tragédia pillanatában szobába belépő Dávid József szintén összeégett, megsérült a szeme. Másfél évvel később belehalt maradandó sérüléseibe. A robbanásban még heten súlyos, huszonhatan könnyebb sérülést szenvedtek. A leomló falak több járókelőt is megsebesítetek. A támadás igazi célpontja, Miklósy István püspök azonban nem sérült meg a merényletben, mivel néhány szobával távolabb tartózkodott.

A rendőrök először gázrobbanásra gyanakodtak, ám a kiérkező Baáry Jenő tartalékos tüzértiszt megállapította, hogy a kesernyés szag, valamint a detonáció okozta sérülések egyértelműen robbanóanyagot feltételeznek. A nyomok vizsgálásakor ekrazitrészecskéket találtak. A szakértők véleménye szerint „ennyi robbanóanyaggal az egész utcát fel lehetett volna robbantani, és ha pincében vagy zártabb helyen történt volna a robbanás, az egész házsor összedőlt volna” – adta hírül a Debreczeni Újság 1914. február 24-i száma.

Azonnal megkezdődött a találgatás, vajon kinek vagy kiknek állt érdekében a merénylet. A politikai és vallási indíttatás már első perctől kezdve kézenfekvő volt. Ferenc József 1912. május 6-án alapította meg a Hajdúdorogi Egyházmegyét. A románok heves tiltakozása ellenére 1912. június 8-án X. Piusz pápa kibocsátotta a Christifideles graeci (Krisztushoz hű görögök) kezdetű bulláját, amellyel szentesítette a hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye létrehozását. A kormánypárti lapok a máramarosi „skizmapert” és az ezzel kapcsolatos orosz érdekeket jelölték meg a merénylet okául. A Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlapban 1914. február 24-én megjelent vezércikk szerint a románok között kell keresni az értelmi szerzőt. Indokként azt hozta fel, hogy a románok évek óta féktelen durvasággal izgatnak a magyar görögkatolikus püspökség ellen. Emellett a cikk az orosz szálat is felvetette. Az ellenzéki sajtó a románokat vádolta. Szerintük az újonnan felállított Hajdúdorogi Egyházmegyével szembeni román ellenérzés, valamint Tisza István zátonyra futott paktumtárgyalásai vezettek a merénylethez. Ezt a gondolatot fejtette ki a Károlyi Mihály gróf nevével fémjelzett Magyarország című lap cikke. Eszerint – a kormány velük szembeni gyenge politikájának eredményeként – a románok állhatnak a merénylet mögött.

A nyomozás nehezen indult. Miután kiderült, hogy a csomagot Csernovicban adták föl, megkezdődött a román rendőrséggel való kapcsolatfelvétel. A rendőrség látókörébe került két személy, Ilja Catarau és Timotei Kirilov. A debreceni rendőrség kérte a román kollégákat, tájékoztassák őket. A román hatóság azonban meglepő módon azt válaszolta, hogy nem az említett személyek az elkövetők. A debreceni rendőrség számára egyértelművé vált, hogy nem lehet a romániai nyomozásra támaszkodni, ezért saját hatáskörébe vonta az ügyet. A nyomozás azonban holtpontra jutott, amiben nem kis szerepet játszott a bukaresti rendőrség.

A háború kitörése aztán teljesen szertefoszlatta a reményeket, hogy valaha is kézre kerülnek az elkövetők. 1916. augusztus 27-én Románia az antant oldalán belépett a háborúba, és hadat üzent a Monarchiának. Az egyik elkövető, Ilja Catarau csak 1937 júniusában, San Franciscóban, halálos ágyán vallotta be bűnét.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír