A restaurálás során feltárultak a legrégebbi vatikáni feszület titkai

A fából készült feszület a római Pietro Cavallini (13. század második fele – 1330 körül) festő, mozaikművész alkotása. A több mint egy évig tartó restaurálás a Kolumbusz Lovagok katolikus jótékonysági szervezet anyagi támogatásával valósult meg. A munkálatokat Lorenza D’Alessandro és Giorgio Capriotti vezette. A több mint két méter magas és hetvenkét kilogramm súlyú, diófából faragott feszületet kilenc sötét lakkréteg fedte.

Az évszázadok során a feszületet többször is áthelyezték a Szent Péter-bazilikában: 1632-ben került a Keresztrefeszítés-kápolnába; 1749-ben Michelangelo Pietàja került a feszület helyére, Cavallini alkotását emiatt egy másik kápolnába helyezték. November 6-án, a fogvatartottak jubileuma alkalmából Bernini baldachinjának jobb oldalán fogják felállítani. Végleges helyére, a Legszentebb Oltáriszentség-kápolnába a bazilika felszentelésének évfordulóján celebrálandó szentmise során helyezik majd.

A feszület helyreállításáról Angelo Comastri bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja, valamint Vittorio Lanzani püspök és Lorenza D’Alessandro restaurátor nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.

Angelo Comastri, a Szent Péter Műhely elnöke kiemelte, a restaurálás során megtapasztalhatta azt az élményt, amelyet Assisi Szent Ferenc élhetett át a Szent Damján-templomban, amikor a megfeszített Krisztus hajléka „megjavítására” kérte. A bíboros elmondta, hogy a feszületet szemlélve megértette Szent Ferenc belátását, mely szerint nincs megfelelő válasz a Megváltó szeretetére. Comastri bíboros Assisi Szent Ferencet idézve rámutatott arra, hogy a feszület a „nem viszonzott szeretetről, a nem szeretett Szeretetről” tesz tanúságot.

A Szent Péter Műhely képviselője, Vittorio Lanzani püspök a korpusz anatómiai pontosságára hívta fel a figyelmet. Álláspontja szerint a Megváltó testének megformálása egy olyan szobrászra vall, aki jártas volt az anatómiában. Ezt támasztja alá a karokon látható erek, a mellkasi sebek, a bordák és a bokán megfeszülő inak megformálása. A püspök beszámolt arról, hogy a lakkrétegek eltávolítása után különleges élmény volt szembesülni azzal, hogy Krisztus zártnak vélt szemei valójában nyitva vannak. 

Lorenza D’Alessandro elmondta, hogy a korpusz fején eredetileg töviskorona volt, amelyből azonban csak az azt tartó kis fakampók maradtak meg. A tönkrement töviskoronát egy zsinegekből készült koronával helyettesítették az 1800-as években. A restaurálás során ezt eltávolították, és helyére egy a Mediterráneum partvidékén honos, krisztustövis (Paliurus spina-christi) nevű cserjéből készült korona került. A restaurátor elmondta, hogy a korpusz fokozatos megtisztítását valódi időutazásként élte meg. 

Forrás: Vatikáni Rádió olasz nyelvű adásának szerkesztősége

Fotó: Ansa.it

Magyar Kurír
(ie)