A szó elszáll, az írás megmarad – Látogatás az Országos Levéltár központi épületében

Ha jobban megnézzük, a falakon szép számban fedezhetünk fel golyó ütötte lyukakat vagy a burkolaton gellert kapott aknaszilánkoktól kinyílt rózsára emlékeztető lövésnyomokat. Nem csoda, hiszen tombolt itt a harc 1945-ben és még 1956-ban is. A magaslatok örök problémája, amely mindig gondolkodóba ejti a várostervezőket, hogy egy vár jól védhető az esetleges támadások ellen, de éppen ezért könnyen válhat célponttá az ellenség számára. Ezért is volt vita tárgya az 1970-es években a Magyar Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár felköltöztetése az egykori királyi palotába.

De térjünk most vissza az Országos Levéltár hála Istennek manapság már békésebb korszakához. Az intézményt többnyire azok látogatják, akiknek valami dolguk akad ott. A Bécsi kapu téri épületben őrzik az államhatalom, a jogszolgáltatás, a központi kormányszervek és intézmények, az egyesületek 1945 előtt keletkezett iratanyagát, valamint számos híres család iratait. Ki gondolná, hogy a harminchat kilométernyi iratanyag legértékesebb része a több mint százezer, 1526 előtt keletkezett oklevelet magában foglaló középkori gyűjtemény, amelynek legrégebbi darabja a veszprémvölgyi apácamonostor 1109-ből származó alapítólevele.

Nem kétséges, hogy ha valamilyen eseménnyel vagy történéssel kapcsolatban azt akarjuk, hogy hangsúlyt kapjon, az emberek odafigyeljenek rá, akkor igyekszünk írásba foglalni a mondanivalónkat. Az is fontos szempont, hogy ha leírjuk, dokumentumként megmaradhat a későbbi korok számára is. De az iratokat nem elég elkészíteni, össze is kell gyűjteni és valahol tárolni is kell azokat. Az első levéltári gyűjtemény, a magyar rendek levéltára, az Archivum Regni 1756-os alapításakor a pozsonyi országházban lelt otthonra. Innen 1784-ben a feloszlatott klarissza apácarend budai kolostorának épületébe, a budai országházba költözött, ahol a levéltári használatra átadott helyiségek már a beköltözéskor is szűkösnek bizonyultak. A Magyar Királyi Országos Levéltár létrehozásakor, 1874-ben felmerült egy önálló levéltári épület felépítésének terve. Pauler Gyula országos levéltárnok évtizedeken keresztül állhatatosan szorgalmazta a terv megvalósulását, fáradozásainak eredményét azonban már nem érhette meg.

Egy kiváló magyar építész kapott megbízást a Bécsi kapu téri ház megtervezésére. A historizmus legnagyobb mesterei tanítottak akkoriban a budapesti Műegyetemen: Hauszmann Alajos, Steindl Imre, Schulek Frigyes és Pecz Samu. A kiváló tanár, az egyetemen közkedvelt Pecz professzor (1854–1922) kapta a megbízást a levéltár terveinek elkészítésére. Iskoláinak elvégzése után Schulek Frigyes alkalmazta a budai Mátyás-templomnál, majd ezt követően Hauszmann Alajos irodájában kapott állást. Pecz készült a feladatra, beutazta Európát, tanulmányozta Bécs, Lipcse, Weimar, Párizs és más nagyvárosok legújabb levéltárait. Arra törekedett, hogy a levéltári dokumentumokat a lehető legegyszerűbben lehessen megtalálni. A könnyű kezelhetőség érdekében a raktárhelyiségeket úgy alakította ki, hogy azok elérésénél ne kelljen létrát használni. Ezért nagyobb belmagasságú emeletek helyett két alacsonyabbat tervezett, amelyeket egy üvegbeton födémmel választott el. Találó volt ez az ötlet abból a szempontból is, hogy egy esetleges tűz így kevesebb kárt tudott volna okozni. Az oltásra szánt víz tározóját abba a toronyba helyezte, ahová a kémény is került. Annak érdekében, hogy a kéménybe feljutó szikra vagy hamu ne okozzon tüzet, az egész tornyot hetvenhat méter magasra emelte, ahol a száraz iratokra veszélyt már nem jelenthetett. Szép kilátás nyílt innen a budai hegyekre, így a tetejére eredetileg erkélyt is tervezett. Sajnos 1945-ben, Budapest ostroma idején a torony olyan súlyosan megsérült, hogy helyreállítása többé nem volt lehetséges.

Mindenképpen érdemes még megemlíteni, hogy Pecz Samu legismertebb alkotása a Vámház körúti vásárcsarnok, amely a hazai téglaépítészet egyik legnagyszerűbb alkotása. A remek építészre emlékeztet a Szilágyi Dezső téren felállított miniatűr díszkút, amelyet 1929. június 29-én avattak fel. Pecz tanítványai és művésztársai kezdeményezték az emlékmű felállítását, amelyen a középkori építőmesterek csuklyás köpenyébe bújtatott alak úgy magasodik a szűk öblű medence fölé, mintha önmaga makettje lenne. A helyszín kiválasztása sem volt a véletlen műve: a téren álló, gazdag fantáziával megalkotott, vörös téglás református templom is Pecz Samu tervezői munkáját dicséri.

Most pedig lépjünk közelebb, és menjünk be a levéltár épületébe, ahol nem csak a magyar írásbeliség múltjával ismerkedhetünk meg. Mintha csak egy Mátyás király korabeli várkastély belsejébe, lépcsőházába jutottunk volna be. Szépen ívelt, bordás mennyezet, vörös márványoszlopok, faragott kőkorláttal díszített tágas lépcsőház fogadja a klasszikus stílusokat kedvelő látogatót. Körben a falakon mindenfelé fontos történelmi jeleneteket ábrázoló, nagyméretű freskók kísérik az érkezőt mind a három emeleten keresztül.

A levéltár építkezése 1913 őszén kezdődött meg, azonban a befejezés még tíz évet váratott magára. Közbejött az első világháború és az azt követő pénzügyi nehézségek, amelyek jelentősen hátráltatták a munkát. Végül is Klebelsberg Kuno és Bethlen István gróf működése idején sikerült tető alá hozni ezt a nagyszabású vállalkozást. A levéltár Csánki Dezső főigazgatósága alatt, 1923-ban költözhetett be palotájába.

A külső kőszobrászmunkákat Mikula Ferenc, a belsőket pedig Langer Ignác készítette. Az épület gazdag belső díszítését Klebelsberg elképzeléseinek megfelelően alakították ki. A miniszter a falképek témáit személyesen beszélte meg Dudits Andor festőművésszel, akit 1925 és 1929 között elvégzett munkájáért állami nagy aranyéremmel jutalmaztak.

Dudits kétségkívül korrekt módon megoldotta a nagyszabású feladatot. Falképeinek színei, kompozíciói sokban emlékeztetnek Székely Bertalannak a Mátyás-templomban festett freskóira, azonban a részletek kidolgozása tekintetében kissé elmarad azok mögött.

Az 1956-os forradalom alatt keletkezett pusztulás nyomait csak 1961-re sikerült eltüntetni, ha nem is teljesen. A tető a nyolcvanas években újra az eredetihez hasonló cserépborítást kapott, amely a pécsi Zsolnay-gyárban készült. A freskókat az 1970-es évek második felében restaurálták.

Dudits Andor a kapubejáró freskóin látható két férfi alakjában Khuen-Héderváry Károlyt (1849–1918), az épület tervezésének idején hivatalban lévő miniszterelnököt, és Klebelsberg Kunót, míg velük szemben önmagát és az építészt, Pecz Samut örökítette meg. Az oszlopcsarnokos folyosókon kisebb méretű szoborcsoportok állítanak meg bennünket, a földszinti csarnokban a kalandozások korát idézi Sidló Ferenc Hátrafelé nyilazó lovas magyar vitézek című bronzszobra, a magyar regösöknek pedig Horváth Géza állított emléket.

A lépcsőházat és az emeleti csarnokokat Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakok díszítik, amelyek a falfestmények témájával összehangolt elrendezésben ábrázolják a történelmi Magyarország egymással földrajzi és történelmi kapcsolatban álló városainak címereit. A második világháború végén Jánossy Dénes (1891–1966) főigazgató ezeket levitette a pincébe, így megmenekültek a pusztulástól. Ugyancsak Róth Miksa tervezte, és maga készítette el a falakat és a mennyezetet dekoráló ornamentális díszeket. Kisfaludi Strobl Zsigmond Magyar és török harcosok című szobrát a félemeleti lépcsőfordulóban, a Szent Koronát tartó angyalt ábrázoló szekkó mellett helyezték el.

Mátyás király budai könyvtárában

A freskókkal díszített csarnokokat az oldalsó folyosóktól elválasztó függönyöket Nagy Sándor, a magyar szecesszió meghatározó alakjának tervei alapján felesége, Körösfői-Kriesch Laura textilművész készítette. A függönyök megmaradt darabjai a földszinten és az első emeleten láthatók. A kovácsoltvas elválasztókat és a fűtőtestek fémköpenyeit Róth Miksa tervezte, a kivitelező Jungfer Gyula mű- és épületlakatos volt.

Az első emeleti freskók a független magyar állam középkori történetének fontos pillanatait jelenítik meg. Az egyik legszebb kép az, amelyen Szent István király megalapítja a pannonhalmi apátságot. Nagy királyunk még trónra lépése előtt alapította a Szent Márton-hegyi monostort, amely a bencés rend magyarországi központjaként mind a mai napig kiemelkedő szerepet játszik a hazai kulturális és hitéletben. Egy másik fontos eseményt ábrázoló falikép címe: III. Béla király elrendeli a hivatali írásbeliséget. Ez csupán két meghatározó freskó az első emeletről, de a többi is figyelemre méltó.

A második emelet faliképeinek egyike Grassalkovich Antalt, a Magyar Kamara elnökét ábrázolja, aki az európai hírű gödöllői kastély építtetője volt. A képen Johann Lukas von Hildebrandt építésszel beszélget a kastély előtti kertben. Az ezen az emeleten található többi freskón a 17–18. század politikai és kulturális életének további jelentős személyiségei láthatók.

A harmadik emeleti freskók a nemzet történelmében jelentős szerepet játszó 19. századi alkotásokat mutatják be. Mint például a Lánchidat, a Nemzeti Múzeumot, az Operát vagy az Üllői úti klinikát. A legutóbbi kép közepén Trefort Ágoston (1817–1888) vallás- és közoktatásügyi minisztert, a felsőoktatás megújítóját láthatjuk, amint a régi, földszintes ambulancia előtt állva a betegeknek megmutatja a befejezés előtt álló klinika épületét.

A 20. század politikai változásai a levéltár épületét sem kímélték, az idők folyamán több freskót megsemmisítettek. Nem maradt meg a freskóciklus befejező darabja sem, amely a nemzet tragikus sorsát szimbolizálva a szarkofágra kiterített országot ábrázolta, körülötte ellenségeivel, fölötte angyalokkal, akik egy jobb és szebb jövőért imádkoztak.

A Bécsi kapu téri épület, az Országos Levéltár, előzetes bejelentkezés után hétfőtől péntekig egész évben fogad látogatócsoportokat. Bejelentés nélkül csak hétfőn és csütörtökön látogatható a palota. Látnivaló pedig akad bőven.

Fotó: Mészáros Ákos

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. április 16–23-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.